2009. 06. 23.
A folyamatos fejlesztések és az illatkreátorok szárnyaló fantáziája eredményeként újabb és újabb illatok izgatják az orrunkat. (Ám nem minden parfüm, ami szagos! Kiváltképp a divatos illatokat hamisítják előszeretettel, egy speciális eljárás, a kromatográfia segítségével.)
A parfüm az "érzékek nagyasszonya", prózaibban fogalmazva: az illóolajok legnagyobb koncentrációja. Babucs Éva Parfüm 2000 című könyve szerint parfümnek csak az az extraktum, vagyis kivonat nevezhető, mely az oldószerben a legnagyobb arányban tartalmazza az illateszenciát. A parfüm alkoholkoncentrátuma határozza meg a minőségét és a bolti árát. A legnagyobb arányú hígítás eredményeként keletkezik az "eau", vagyis a "víz", és 1-3 százaléknyi hígítású a Splash Cologne, azaz a kölnivíz, amely már hosszan megtartja illatát. A gyakran használatos Eau de Toilette 4-8 százalékos illateszenciát tartalmaz körülbelül 80 százalékos alkoholfokban. Az illatok alkímiájának csúcsteljesítménye az Eau de Parfum, amelynek 90-96 százalékos alkoholtartalmában 15-20 százalékos illateszencia-koncentrátum bújik meg.
A természetes illatszereket főként desztillációval növényi nyersanyagokból, virágokból, gyökerekből, fából.jpg)
vagy pedig állati eredetű mirigyváladékokból, szekrétumokból kreálják. A félszintetikus anyagokat természetes anyagokból izolálják, a mesterséges alapanyagú illatokat természetesen kémiai úton állítják elő.
Egy parfüm állhat 60-70, de akár több száz összetevőből is. Az eljárások során nagyrészt növényi alkotóelemeket, jázmint, levendulát, tölgymohát, ylang-ylangot, szantálfát és óvatos becslések szerint is mintegy 250 fajta természetes növényi alapanyagot lehet felhasználni, ha a parfümkészítők újabb illatexpedícióra vállalkoznak. Az állatvilágban az ámbrás cet és a pézsma, egy ázsiai páros ujjú patás mirigyváladéka szolgál különleges, egészen ősi, erotikus asszociációkat keltő illatanyaggal. A megkülönböztethető illatok száma körülbelül 60 ezer, de e hatalmas mennyiséget még nem sikerült ez idáig teljes mértékben rendszerezni. Legismertebb és nemzetközileg legelterjedtebb módszer a Haarmann- és Reiner-féle rendszer, amely különbséget tesz a női és a férfiillatok között.
A parfümöknek sajátos, úgynevezett illatérvényesülési idejük van, amely a friss, tiszta bőrön tart a legtovább. Hiábavaló fáradozás tehát a parfümöt - XVIII. századi módon - testszag elnyomására használni.
Orrunknak a könnyen illanó anyagok adják a parfümről az első benyomást, ez az a bizonyos fejillat. A szívjelleget a közepes, az alapot pedig a nagyon lassan tűnő illatelemek képezik, melyek több órán keresztül hatnak.A parfümkészítők legnehezebb feladata éppen az, hogy az összeállított illatkompozíció az elképzelések szerint valósuljon meg mindhárom fázisban. A legfontosabb technikai fázis az alapanyagokból az illatok kinyerése, mely a mai parfümipar szabályai szerint leginkább desztillációval (lepárlással), extrakcióval, enfleurage-zsal és sajtolással történik. A lepárlás régről ismert folyamatát a növényi illóolajok legoptimálisabb kinyeréséhez használják. A felületi és a belső illóolajok kinyerése után, mely eltarthat 6-12 óráig is, csak a hűtés, szűrés, tisztítás nagy körültekintéssel végzett műveletei garantálják, hogy a kívánt komponensű és tisztaságú oldatot kapjunk. Tárolásuk alumínium- vagy vaslemez tartályokban történik, hogy a káros folyamatokat (oxidációt) megakadályozzák.
Amennyiben a választott növényi alapanyag kémiai tulajdonságai miatt a desztilláció nem gazdaságos, az acetonnal, benzollal történő oldószeres eljárás a célravezetőbb módszer. A narancs, a citrom, a grépfrút, tehát a citrusfélék illóolajai nagyon érzékenyek, ezért csak hideg eljárással, sajtolással nyerhető ki e gyümölcsökből az áhított eszencia. Egy másik módszer, az enfleurage préseléses eljárás során az illatanyagokat zsírral kötik meg, majd alkohollal oldják fel őket. A gardéniából például nem nyerhető ki illóolaj, tehát marad a kevésbé romantikus módszer, a tisztán szintetikus alapanyagokból, vegyi úton történő előállítás.
Az alapillatok kinyerésével azonban csak "hangjegyeket" kapunk, magát az illatot, a "dallamot" az illatkreátor komponálja a bázisillatra: boszorkánykonyhájában díszítőillatokkal, rögzítőszerekkel hígít, kezel, variál. A kész mestermunka tökéletesen illeszkedik az illattrendekbe, a vásárlók pedig csalhatatlan szimatukkal hitelesítik a hosszú kémiai eljárások és a kreatív alkotómunka új elegyét. A modern alkimisták egy-egy sikerült, harmonikus illata talán újabb lépést jelent az örök titok, a halhatatlanság felé.
Szederkényi Éva, hetivalasz.hu
RSS
Bár a halhatatlanság eszenciáját még nem találták meg, halhatatlannak tűnő illatok születnek az emberi fejekben és a kémiai laboratóriumokban. A parfüm maga a titok, és az illékony élmény sokáig ott rezeg a levegőben.