Az előző részben részletesen foglalkoztam a belső cikkben a csapat tartásáról, a csapaton belüli morálról, amelyről már a zuhanyhiradókban, pletykákban, az edző pálya korlátjára támaszkodva lehetett hallani néhány aggasztó hírt, hírfoszlányt. Ezek a félinformációk rendre széthúzásról, ellenségeskedésről, klikkesedésről szóltak. De azt még a legpesszimistább Fradi szurkoló sem gondolta, hogy tetlegességig is fajul ez a meglehetősen szomorú történet. A klub hivatalas közleményben értesítette a szurkolókat, hogy Abdi és Andrezinho szabadlistára került, mert előbbi játékos megütötte csapattársát, míg a brazil éjszakázott, nem sportemberhez méltó magatartást tanusított. Sokkolta a Fradistákat, így engem is ez a hír, hiszen két meghatározó játékosunkról döntött így a vezetőség. Ilyen felvezetéssel készültünk a nagyon jó formát mutató kispestiek ellen. Nem is lehett kérdéses az újabb vereségünk. Egy nagy reménység, a korosztályos válogatott balhátvéd Sváb Dani bemutatkozott az élvonalban ezen a szombat estén. Körül-belül ennyi pozitív dolgot lehet csupán elmondani a Bozsik stadionban lejátszott bajnokinkról. A vereségünk szinte boritékolható volt, hiszen ilyen háttérrel, sorozatos kudarcok után nem is lehett ez másképpen. Nem volt elvárható a csapattól, - főként Prukner vezetésével, hogy főnixmadárként feltámadva brillirozni fog.

Teljesen széthullott, mentálisan romokban heverő csapat látszatát keltettük, előrejátékunk egyenlő volt a nullával, a védelem állta - az első félidőben,  - a nem túl acélos Honvéd rohamokat, de egy Junior lövéstől eltekintve nem volt egyáltalán helyzetünk. Döntetlennel mentünk a pihenőre.

A második játékrészben sem találtunk magunkra, ha lehet még kevesebb lehetőségünk volt. Ranilovicsnak volt pár nagyon szép védése, de milyen a kapussors, ismét egy szabadrúgás után rossz helyre ütötte a labdát, amely hibát követően megszerezte a vezetést a kispesti csapat.

Meglepő módon a kapott gól után élémnkebbek lettünk, voltak előretöréseink, sőt Pölöskey révén ki is egyenlíthettünk volna a mérkőzés hajrájában. De ez így szokott lenni, ha egy csapatnak nem megy, akkor semmi sem sikerül. Ismét 1:0-ás vereséget könyvelhettünk el.

Osztályzatok:

Ranilovic5– Sváb6 (Lisztes4, 75.), Grúz6 (Csizmadia5, 52.), Otten6, Junior5 – Jovanovic5, Rósa5, Maróti5, Tóth B.4 – Félix4 (Pölöskey5, 64.), Oláh4

Érezhető volt, hogy ezek az eredmények nem maradnak, nem maradhatnak következmények nélkül. Vasárnap este a Harmadik félidőben, Prukner volt a vendég, aki ott még cáfolta a lemondásáról terjengő híreket, sőt kiemelte, hogy ő fogja felkészíteni a csapatot a Haladás ellni következő bajnoki mérkőzésre. Nem így történt.

A hét elején jött a hír, lemondott Prukner László a Ferencváros szakmai igazgatója.

Bevallom sokáig bíztam Pruknerben, még akkor is kiálltam mellette, amikor már szinte mindenki elpártolt tőle, de időszerű volt a váltás. Többször leírtam ezen a forumon, hogy valami hiányzik a csapatból, de nem tudom, hogy mi. Talán az edzőváltás megoldja ezt a problémát, talán az a kis plussz ki fog jönni a csapatból, amit még a kudarcok ellnenére is érzek, hogy benne van a gárdában.

Természeteseb jöttek sorra a nevek, találgatások, ki lesz az edző. Nyilasi, Kiss Laci, Mezey (!), Mészöly(!), Bozsik (!), netalán Pintér vagy Gellei. Annyit megtudtunk, hogy László Csabával folytat(ott) tárgyalásokat a vezetőség, de nem igazán tudtak megállapodni. Talán a nem túl sikeres egyeztetések ellnenére, Lászónak van a legnagyobb esélye a Fradi kispadjára. Egyenlőre itt tartunk. Ideiglenesen az eddigi pályaedző, Nagy Tamás kapta meg a kispadot, Keller Fater és Milovanovics segítségével próbálják meg már a hétvégén megszerezni az idei esztendő első ferencvárosi győzelmét, a szintén gyengélkedő Aczél csapat, a Haladás ellen. A többit pedig majd meglátjuk...

Csépányi Balázs

Szerző a Flag Polgári Magazin főszerkesztője