Ma 2014. november 01., szombat, Marianna napja van. Holnap Achilles napja lesz.
FLAG
EB-Történelem - Nem kacsa: a Kacsalin-gárdáé az első arany
sport
2012. 04. 27.
|
nagyobbbetú kisebbbetú Nyomtatás
A Nemzeti Sport Online az olvasó elé tárja az eddigi 13 kontinenstorna eseményeit és eredményeit. Sorozatunk bevezető részében az első hivatalos Európa-bajnokság, az 1960-ban még Európai Nemzetek Kupája néven futó viadal – és az addig amolyan „ős-Eb-kként" fungáló regionális tornák – történéseit elevenítjük fel zanzásítva.
A nagy hiányzó

A nagyágyúk közül az NSZK, Olaszország, Anglia és a két évvel korábbi vb-ezüstérmes Svédország sem nevezett az eseményre, a spanyolok pedig visszaléptek – bármelyikük is lehetett volna, lehetne a torna hiányzója.
Mi azonban nem egy válogatottat szemeltünk ki eme kétes címre, hanem egy játékost: az NSO szerint Just Fontaine volt az 1960-as Európa-bajnokság első számú távol maradója. A marokkói Marrákesben született francia gólzsák azzal hívta fel magára a figyelmet 1958-ban, hogy 13 gólt szerezve lett a vb gólkirálya. Sem azelőtt, sem azóta nem termelt ilyen mennyiségben senki a vb-n.
Fontaine pályája csúcsán volt az ötvenes évek végén: vb-gólkirályi címe mellé begyűjtött egy BEK- (1959) és két francia (1958, 1960) mesterlövészi titulust, miközben a válogatottban is egész évben ontotta a gólokat. Az 1958-as félelmetes 12/18-as és az egy évvel későbbi remek 4/7-es meccs/gól mutatóját csak azért „rontotta le" 1960-ban 2/2-esre, mert megsérült a tavasszal. Méghozzá igen súlyosan: Sékou Touré, a Sochaux centere kettős lábtörést okozott neki (visszatért ugyan, de két év múlva megint eltört a lába, ami a pályája végét jelentette).
Ha Justo kiesése nem lett volna elég csapás a franciák számára, ideírjuk gyorsan, hogy nemcsak Fontaine volt az egyetlen csatárászuk, aki lemaradt az első Eb-ről, hiányzott a szintén sérült aranylabdás, Raymond Kopa, továbbá a Fontaine-hez hasonlóan kétszeres francia gólkirály Roger Piantoni is. Úgyhogy 1958-hoz képest 1960-ra csupán a két szélső, Maryan Wisnieski és Jean Vincent maradt meg hírmondónak a Wisnieski, Fontaine, Kopa, Piantoni, Vincent összetételű álomötösfogatból. Ugrott is az Eb-aranynak...

Ma már egészen elképzelhetetlenül kis létszámú mezőny sorakozott fel a rajtvonalon és került be a sorozat záró fázisába az első labdarúgó Európa-bajnokság során. Negatív rekordnak számító 17 nemzeti együttes nevezett az eseményre, amelynek fináléjába – nemcsak ekkor, hanem egészen az 1976-os jugoszláviai tornáig – mindössze négy válogatott került. Az első négyes döntő megrendezésének joga az Eb-ötletgazda, az időközben elhunyt Henri Delaunay nemzetét illette meg – 1960 júliusában Franciaország várta a legjobb európai csapatokat.

Mi, magyarok nem váltottunk jegyet a fináléra, válogatottunk ugyanis már a selejtező első fordulójában búcsút intett a viadalnak. Mentségére legyen mondva, az a szovjet válogatott állta útját, amely 1960. július 10-én... De erről majd később.

Amúgy Baróti Lajos társulatát és a szbornaját érte az a megtiszteltetés, hogy lejátssza a kontinensbajnokság történetének nyitó mérkőzését, a premierre 1958. szeptember 28-án került sor. Tiszteletünk jeléül álljon itt a magyarok névsora: Bakó – Kárpáti, Sipos, Sárosi L. – Bundzsák, Berendi – Budai II, Göröcs, Csordás, Tichy, Bencsics. E történelmi tizenegy – a 3:1-es moszkvai, majd a népstadionbeli 1:0-s vereség dacára – legfeljebb azért lehetett B-válogatott, mert öt B betűs játékos szerepelt benne...

A BRITEK A VILÁG URAI – (KÖZÉP-)EURÓPÁÉ A MAGYAROK

Ha már B: Brit bajnokság, Balti Kupa, Balkán-kupa – meg Északi bajnokság és Gerö-kupa. Az Európa-bajnokság megszületése előtt (majd néhány esetben az után is) e regionális tornákon viaskodtak a földrész válogatottjai az „Európa-bajnoki” címért. A kijelentés túlzás is, meg nem is: a dánokat, finneket, norvégokat, svédeket, utóbb Izlandot és Feröert felvonultató északi torna, illetve a Baltikum bajnokságának győztese sohasem tartotta magát a kontinens legjobbjának, nem úgy a Gerö(-Svehla)-kupáé, amely torna Európa-kupa névre is hallgatott.

A még az 1800-as évek végén életre kelő brit házi bajnokság, a British Home Championship meg egyenesen odáig merészkedett kezdetekben, hogy a győztese a világ legjobbjának kiáltsa ki magát. Nos, a derék albioniak nem tévedhettek sokat, elvégre a határvonalig, az 1908-as olimpiáig terjedő időszaknak, a futball hőskorának (és még utána is néhány évig) valóban a tanítómester britek, azokon belül is az angolok és a skótok, voltak az urai.

Az 1927-től 1960-ig létező, öt, majd hat résztvevős közép-európai Gerö-kupában négy válogatott dominált, egymás nyakából kapkodva le az aranyérmet: az olasz, az osztrák, a csehszlovák és a magyar együttes. Igazság szerint a magyart kellett volna legelölre írni, Magyarország ugyanis a helyezési pontszámok és a megszerzett pontok tekintetében is első az örökrangsorban! Nem beszélve arról, hogy a torna örök-góllövőlistájának élén is két magyar áll: a 17 gólos Sárosi György és a 15 találatot számláló Puskás Ferenc. Utóbbi vezérletével csapatunk 1953-ban meg is nyerte az Európa-kupát.

Mi, magyarok nem váltottunk jegyet a fináléra, válogatottunk ugyanis már a selejtező első fordulójában búcsút intett a viadalnak. Mentségére legyen mondva, az a szovjet válogatott állta útját, amely 1960. július 10-én... De erről majd később.

Amúgy Baróti Lajos társulatát és a szbornaját érte az a megtiszteltetés, hogy lejátssza a kontinensbajnokság történetének nyitó mérkőzését, a premierre 1958. szeptember 28-án került sor. Tiszteletünk jeléül álljon itt a magyarok névsora: Bakó – Kárpáti, Sipos, Sárosi L. – Bundzsák, Berendi – Budai II, Göröcs, Csordás, Tichy, Bencsics. E történelmi tizenegy – a 3:1-es moszkvai, majd a népstadionbeli 1:0-s vereség dacára – legfeljebb azért lehetett B-válogatott, mert öt B betűs játékos szerepelt benne...

A BRITEK A VILÁG URAI – (KÖZÉP-)EURÓPÁÉ A MAGYAROK

Ha már B: Brit bajnokság, Balti Kupa, Balkán-kupa – meg Északi bajnokság és Gerö-kupa. Az Európa-bajnokság megszületése előtt (majd néhány esetben az után is) e regionális tornákon viaskodtak a földrész válogatottjai az „Európa-bajnoki” címért. A kijelentés túlzás is, meg nem is: a dánokat, finneket, norvégokat, svédeket, utóbb Izlandot és Feröert felvonultató északi torna, illetve a Baltikum bajnokságának győztese sohasem tartotta magát a kontinens legjobbjának, nem úgy a Gerö(-Svehla)-kupáé, amely torna Európa-kupa névre is hallgatott.

A még az 1800-as évek végén életre kelő brit házi bajnokság, a British Home Championship meg egyenesen odáig merészkedett kezdetekben, hogy a győztese a világ legjobbjának kiáltsa ki magát. Nos, a derék albioniak nem tévedhettek sokat, elvégre a határvonalig, az 1908-as olimpiáig terjedő időszaknak, a futball hőskorának (és még utána is néhány évig) valóban a tanítómester britek, azokon belül is az angolok és a skótok, voltak az urai.

Az 1927-től 1960-ig létező, öt, majd hat résztvevős közép-európai Gerö-kupában négy válogatott dominált, egymás nyakából kapkodva le az aranyérmet: az olasz, az osztrák, a csehszlovák és a magyar együttes. Igazság szerint a magyart kellett volna legelölre írni, Magyarország ugyanis a helyezési pontszámok és a megszerzett pontok tekintetében is első az örökrangsorban! Nem beszélve arról, hogy a torna örök-góllövőlistájának élén is két magyar áll: a 17 gólos Sárosi György és a 15 találatot számláló Puskás Ferenc. Utóbbi vezérletével csapatunk 1953-ban meg is nyerte az Európa-kupát.

Lev Jasin volt az 1960-as döntő egyik hőse (Fotók: Action Images)

MEGISMÉTELT MELBOURNE-I DÖNTŐ

 Vissza az 1960-as Európai Nemzetek Kupájához, azaz az Európa-bajnoksághoz! Miután a Szovjetunió túllépett a magyarokon, a spanyolokkal játszott volna az Eb-döntőbe kerülésért. Azért csak volna, mert az ibériai országot irányító, kommunistagyűlölő Franco tábornok nem engedte pályára lépni „fiait” szovjet földön, így Gavriil Kacsalin legénysége játék nélkül jutott tovább.

A tizenegy kvalifikációs párharc után a Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia és a selejtezőben az ellenfelek hálóját rojtosra szaggató (19 gól) Franciaország került be a négyes fináléba – ez a sorrend is lett a torna végeredménye. A párizsi elődöntőben a házigazda franciák hiába vezettek 4:2-re a 75. percben, a jugók négy (!) perc alatt 5:4-re fordítottak, és mehettek a döntőbe. A másik ágon a szovjetek „marseille-i csapást” (a kikötővárosban volt a meccs) mértek a csehszlovákokra, így megismétlődhetett a négy évvel korábbi melbourne-i olimpiai finálé: Szovjetunió–Jugoszlávia.

A szbornaja ezúttal is két vállra fektette a plávikat, ám ezúttal sokkal nehezebben, mint az 1956-os játékokon, amelyen a rendes játékidőben nyert 1:0-ra. Párizsban 2:1 lett a végeredmény, csakhogy 0:1-ről, és hosszabbításban.

A döntő hőse a szenzációsan védő Lev Jasin és a mindent eldöntő gólt a 113. percben begyötrő Viktor Ponyegyelnyik volt. A CCCP feliratú mezesek százszázalékos teljesítménnyel hódították el az Henri Delaunay-trófeát.

1. EURÓPA-BAJNOKSÁG (ENK), FRANCIAORSZÁG (1960. JÚLIUS 6–10.)

Elődöntő
Jugoszlávia–Franciaország 5:4 (1:2)
Párizs, 26 000 néző. V: Grandais (belga)
G: Galics (11.), Zsanetics (55.), Knezs (75.), D. Jerkovics (77., 78.), ill. Vincent (2.), Heutte (43., 52.), Wisnieski (52.)
Szovjetunió–Csehszlovákia 3:0 (1:0)
Marseille, 23 000 néző. V: Jonni (olasz)
G: V. Ivanov (35., 58.), Ponyegyelnyik (64.)
 
A 3. helyért
Csehszlovákia–Franciaország 2:0 (0:0)
Marseille, 9500 néző. V: Jonni (olasz)
G: Pavlovic (58.), Bubnik (88.)
 
Döntő
Szovjetunió–Jugoszlávia 2:1 (0:1, 1:1, 1:1) – h. u.
Párizs, 18 000 néző. V: Ellis (angol)
Szovjetunió: Jasin – Csoheli, Maszljonkin, Krutyikov – Vojnov, Netto – Metreveli, V. Ivanov, Ponyegyelnyik, Bubukin, Meszhi
Jugoszlávia: Vidinics – Djurkovics, Juszufi, Zsanetics – Miladinovics, Perusics – Sekularac, D. Jerkovics, Galics, Matus, Kosztics
G: Metreveli (49.), Ponyegyelnyik (113.), ill. Galics (41.)
 
Gólkirály: V. Ivanov, Ponyegyelnyik (mindkettő szovjet), Galics, D. Jerkovics (mindkettő jugoszláv), Heutte (francia) 2-2 gól
A torna csapata: Jasin (Szovjetunió) – Djurkovics (Jugoszlávia), Novák (Csehszlovákia) – Netto (Szovjetunió), Masopust (Csehszlovákia), V. Ivanov (Szovjetunió) – Metreveli (Szovjetunió), Galics (Jugoszlávia), Ponyegyelnyik (Szovjetunió), Sekularac (Jugoszlávia), Kosztics (Jugoszlávia)

HEGYI TAMÁS - nso.hu

Feltöltő: Flag

Értékelés: Átlag: 2.5   Szavazatok: 147   Helyezés: 6239


Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Ezt a cikket olvasta már?

Lesz-e ebből ellenfülkeforradalom?

Sporthírek
2014.11.01. szombat 09:33

2014.11.01. szombat 09:30

2014.10.31. péntek 10:57

2014.10.25. szombat 20:59
Dekódolt Biblia - II. kibővített kiadás - Goldeneye
Könyv
Bolti ár: 5 650 Ft
Netes ár: 4 490 Ft
21% kedvezménnyel

Nimród gyűrűje - Gönczi Tamás
Könyv
Bolti ár: 7 990 Ft
Netes ár: 6 712 Ft
16% kedvezménnyel

Magyar legendárium - Tormay Cécile
Könyv
Bolti ár: 1 990 Ft
Netes ár: 1 692 Ft
15% kedvezménnyel

Forró Pocak Diéta - Az ajurvédikus fogyókúra - Dr. Suhas G. Kshirsagar Dr. Deepak Chopra
Könyv
Bolti ár: 4 990 Ft
Netes ár: 3 992 Ft
20% kedvezménnyel

Az igazság sohasem késő I-III.  DVD - Jelenczki István
DVD
Bolti ár: 6 990 Ft
Netes ár: 6 990 Ft
0% kedvezménnyel

Flag Media Group
Hírlevél
Feliratkozom
Leiratkozom
Ezen a napon történt:
1500-ban született Benvenuto Cellini szobrász, ötvös, író

1845-ben született Teleki Sámuel Afrika-kutató

1879-ben született Teleki Pál földrajztudós

1975-ben halt meg Pier Paolo Pasolini filmrendező, kritikus

1118 - VII. Alfonz kasztíliai király a Toledo lakosainak adott chartájában megtiltja, hogy zsidók és újonnan megkereszteltek bármiféle vezető tisztséget töltsenek be a városban.

1313 - A magyar püspökök azzal a kéréssel fordulnak V. Kelemen pápához, hogy segítse őket az esztergomi egyházmegyét feldúló és kifosztó Csák Máté megfékezésében, és kötelezze Károly királyt kárpótlás megfizetésére.

1487 - VIII. Ince pápa „Inter multiplices” kezdetű bullájában kiközösítés terhe mellett minden nyomdász kötelességévé teszi, hogy a rájuk bízott munkákat már a nyomtatás előtt egyházi cenzúrának vessék alá, a kifogásolt műveket pedig ugyancsak kiközösítés terhe alatt semmisítsék meg.

1972 - Velencében meghal Ezra Pound amerikai (születésű) költő, a fasizmus híve, a XX. századi költészet egyik óriása, a „Cantos” versfolyam szerzője. „Ha egy férfi nem hajlandó kockázatot vállalni az eszméiért, vagy az eszméi nem érnek semmit, vagy ő maga nem ér semmit”, mondotta.

2005 - Az Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada, Oroszország és Izrael előterjesztésére az ENSZ 191 tagállamának küldöttei szavazás nélkül, egyhangúlag elfogadják azt az Izrael által fogalmazott határozati javaslatot, amely január 27-ét a Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapjává nyilvánítja. A szöveg ugyanakkor „elveti a holokausztnak mint történelmi eseménynek a részleges vagy teljes tagadását”.

2006 - Roland Weissenberg (73) nyugalmazott evangélikus lelkész felgyújtja magát az egykor Luther lakhelyéül is szolgáló erfurti ágostonrendi kolostor mellett. Búcsúlevele szerint így akarta az iszlám terjeszkedésével szembesíteni egyházát, amely szerinte mára teljesen elfeledni látszik az eredeti lutheri tanítást, miszerint "az Antikrisztus megtestesülése egyaránt a pápa és a török, mivel az ember is testből és lélekből áll".

Szavazás
Hogy alakult az Ön rezsije az elmúlt 3 évben?
Csökkent
Növekedett
Maradt ugyanannyi


Legfrissebb hozzászólások:
10.29. szerda 15:19

10.29. szerda 15:18

10.22. szerda 09:27

10.02. csütörtök 10:11

1.2158 másodperc | Online látogatók: 25