Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
ce046172ca24a45802d81b99c221861f.jpg

EB-Történelem - Nem kacsa: a Kacsalin-gárdáé az első arany

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
A nagy hiányzó

A nagyágyúk közül az NSZK, Olaszország, Anglia és a két évvel korábbi vb-ezüstérmes Svédország sem nevezett az eseményre, a spanyolok pedig visszaléptek – bármelyikük is lehetett volna, lehetne a torna hiányzója.
Mi azonban nem egy válogatottat szemeltünk ki eme kétes címre, hanem egy játékost: az NSO szerint Just Fontaine volt az 1960-as Európa-bajnokság első számú távol maradója. A marokkói Marrákesben született francia gólzsák azzal hívta fel magára a figyelmet 1958-ban, hogy 13 gólt szerezve lett a vb gólkirálya. Sem azelőtt, sem azóta nem termelt ilyen mennyiségben senki a vb-n.
Fontaine pályája csúcsán volt az ötvenes évek végén: vb-gólkirályi címe mellé begyűjtött egy BEK- (1959) és két francia (1958, 1960) mesterlövészi titulust, miközben a válogatottban is egész évben ontotta a gólokat. Az 1958-as félelmetes 12/18-as és az egy évvel későbbi remek 4/7-es meccs/gól mutatóját csak azért „rontotta le" 1960-ban 2/2-esre, mert megsérült a tavasszal. Méghozzá igen súlyosan: Sékou Touré, a Sochaux centere kettős lábtörést okozott neki (visszatért ugyan, de két év múlva megint eltört a lába, ami a pályája végét jelentette).
Ha Justo kiesése nem lett volna elég csapás a franciák számára, ideírjuk gyorsan, hogy nemcsak Fontaine volt az egyetlen csatárászuk, aki lemaradt az első Eb-ről, hiányzott a szintén sérült aranylabdás, Raymond Kopa, továbbá a Fontaine-hez hasonlóan kétszeres francia gólkirály Roger Piantoni is. Úgyhogy 1958-hoz képest 1960-ra csupán a két szélső, Maryan Wisnieski és Jean Vincent maradt meg hírmondónak a Wisnieski, Fontaine, Kopa, Piantoni, Vincent összetételű álomötösfogatból. Ugrott is az Eb-aranynak...

A Nemzeti Sport Online az olvasó elé tárja az eddigi 13 kontinenstorna eseményeit és eredményeit. Sorozatunk bevezető részében az első hivatalos Európa-bajnokság, az 1960-ban még Európai Nemzetek Kupája néven futó viadal – és az addig amolyan „ős-Eb-kként" fungáló regionális tornák – történéseit elevenítjük fel zanzásítva.

Ma már egészen elképzelhetetlenül kis létszámú mezőny sorakozott fel a rajtvonalon és került be a sorozat záró fázisába az első labdarúgó Európa-bajnokság során. Negatív rekordnak számító 17 nemzeti együttes nevezett az eseményre, amelynek fináléjába – nemcsak ekkor, hanem egészen az 1976-os jugoszláviai tornáig – mindössze négy válogatott került. Az első négyes döntő megrendezésének joga az Eb-ötletgazda, az időközben elhunyt Henri Delaunay nemzetét illette meg – 1960 júliusában Franciaország várta a legjobb európai csapatokat.

Mi, magyarok nem váltottunk jegyet a fináléra, válogatottunk ugyanis már a selejtező első fordulójában búcsút intett a viadalnak. Mentségére legyen mondva, az a szovjet válogatott állta útját, amely 1960. július 10-én... De erről majd később.

Amúgy Baróti Lajos társulatát és a szbornaját érte az a megtiszteltetés, hogy lejátssza a kontinensbajnokság történetének nyitó mérkőzését, a premierre 1958. szeptember 28-án került sor. Tiszteletünk jeléül álljon itt a magyarok névsora: Bakó – Kárpáti, Sipos, Sárosi L. – Bundzsák, Berendi – Budai II, Göröcs, Csordás, Tichy, Bencsics. E történelmi tizenegy – a 3:1-es moszkvai, majd a népstadionbeli 1:0-s vereség dacára – legfeljebb azért lehetett B-válogatott, mert öt B betűs játékos szerepelt benne...

A BRITEK A VILÁG URAI – (KÖZÉP-)EURÓPÁÉ A MAGYAROK

Ha már B: Brit bajnokság, Balti Kupa, Balkán-kupa – meg Északi bajnokság és Gerö-kupa. Az Európa-bajnokság megszületése előtt (majd néhány esetben az után is) e regionális tornákon viaskodtak a földrész válogatottjai az „Európa-bajnoki” címért. A kijelentés túlzás is, meg nem is: a dánokat, finneket, norvégokat, svédeket, utóbb Izlandot és Feröert felvonultató északi torna, illetve a Baltikum bajnokságának győztese sohasem tartotta magát a kontinens legjobbjának, nem úgy a Gerö(-Svehla)-kupáé, amely torna Európa-kupa névre is hallgatott.

A még az 1800-as évek végén életre kelő brit házi bajnokság, a British Home Championship meg egyenesen odáig merészkedett kezdetekben, hogy a győztese a világ legjobbjának kiáltsa ki magát. Nos, a derék albioniak nem tévedhettek sokat, elvégre a határvonalig, az 1908-as olimpiáig terjedő időszaknak, a futball hőskorának (és még utána is néhány évig) valóban a tanítómester britek, azokon belül is az angolok és a skótok, voltak az urai.

Az 1927-től 1960-ig létező, öt, majd hat résztvevős közép-európai Gerö-kupában négy válogatott dominált, egymás nyakából kapkodva le az aranyérmet: az olasz, az osztrák, a csehszlovák és a magyar együttes. Igazság szerint a magyart kellett volna legelölre írni, Magyarország ugyanis a helyezési pontszámok és a megszerzett pontok tekintetében is első az örökrangsorban! Nem beszélve arról, hogy a torna örök-góllövőlistájának élén is két magyar áll: a 17 gólos Sárosi György és a 15 találatot számláló Puskás Ferenc. Utóbbi vezérletével csapatunk 1953-ban meg is nyerte az Európa-kupát.

Mi, magyarok nem váltottunk jegyet a fináléra, válogatottunk ugyanis már a selejtező első fordulójában búcsút intett a viadalnak. Mentségére legyen mondva, az a szovjet válogatott állta útját, amely 1960. július 10-én... De erről majd később.

Amúgy Baróti Lajos társulatát és a szbornaját érte az a megtiszteltetés, hogy lejátssza a kontinensbajnokság történetének nyitó mérkőzését, a premierre 1958. szeptember 28-án került sor. Tiszteletünk jeléül álljon itt a magyarok névsora: Bakó – Kárpáti, Sipos, Sárosi L. – Bundzsák, Berendi – Budai II, Göröcs, Csordás, Tichy, Bencsics. E történelmi tizenegy – a 3:1-es moszkvai, majd a népstadionbeli 1:0-s vereség dacára – legfeljebb azért lehetett B-válogatott, mert öt B betűs játékos szerepelt benne...

A BRITEK A VILÁG URAI – (KÖZÉP-)EURÓPÁÉ A MAGYAROK

Ha már B: Brit bajnokság, Balti Kupa, Balkán-kupa – meg Északi bajnokság és Gerö-kupa. Az Európa-bajnokság megszületése előtt (majd néhány esetben az után is) e regionális tornákon viaskodtak a földrész válogatottjai az „Európa-bajnoki” címért. A kijelentés túlzás is, meg nem is: a dánokat, finneket, norvégokat, svédeket, utóbb Izlandot és Feröert felvonultató északi torna, illetve a Baltikum bajnokságának győztese sohasem tartotta magát a kontinens legjobbjának, nem úgy a Gerö(-Svehla)-kupáé, amely torna Európa-kupa névre is hallgatott.

A még az 1800-as évek végén életre kelő brit házi bajnokság, a British Home Championship meg egyenesen odáig merészkedett kezdetekben, hogy a győztese a világ legjobbjának kiáltsa ki magát. Nos, a derék albioniak nem tévedhettek sokat, elvégre a határvonalig, az 1908-as olimpiáig terjedő időszaknak, a futball hőskorának (és még utána is néhány évig) valóban a tanítómester britek, azokon belül is az angolok és a skótok, voltak az urai.

Az 1927-től 1960-ig létező, öt, majd hat résztvevős közép-európai Gerö-kupában négy válogatott dominált, egymás nyakából kapkodva le az aranyérmet: az olasz, az osztrák, a csehszlovák és a magyar együttes. Igazság szerint a magyart kellett volna legelölre írni, Magyarország ugyanis a helyezési pontszámok és a megszerzett pontok tekintetében is első az örökrangsorban! Nem beszélve arról, hogy a torna örök-góllövőlistájának élén is két magyar áll: a 17 gólos Sárosi György és a 15 találatot számláló Puskás Ferenc. Utóbbi vezérletével csapatunk 1953-ban meg is nyerte az Európa-kupát.

Lev Jasin volt az 1960-as döntő egyik hőse (Fotók: Action Images)

MEGISMÉTELT MELBOURNE-I DÖNTŐ

 Vissza az 1960-as Európai Nemzetek Kupájához, azaz az Európa-bajnoksághoz! Miután a Szovjetunió túllépett a magyarokon, a spanyolokkal játszott volna az Eb-döntőbe kerülésért. Azért csak volna, mert az ibériai országot irányító, kommunistagyűlölő Franco tábornok nem engedte pályára lépni „fiait” szovjet földön, így Gavriil Kacsalin legénysége játék nélkül jutott tovább.

A tizenegy kvalifikációs párharc után a Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia és a selejtezőben az ellenfelek hálóját rojtosra szaggató (19 gól) Franciaország került be a négyes fináléba – ez a sorrend is lett a torna végeredménye. A párizsi elődöntőben a házigazda franciák hiába vezettek 4:2-re a 75. percben, a jugók négy (!) perc alatt 5:4-re fordítottak, és mehettek a döntőbe. A másik ágon a szovjetek „marseille-i csapást” (a kikötővárosban volt a meccs) mértek a csehszlovákokra, így megismétlődhetett a négy évvel korábbi melbourne-i olimpiai finálé: Szovjetunió–Jugoszlávia.

A szbornaja ezúttal is két vállra fektette a plávikat, ám ezúttal sokkal nehezebben, mint az 1956-os játékokon, amelyen a rendes játékidőben nyert 1:0-ra. Párizsban 2:1 lett a végeredmény, csakhogy 0:1-ről, és hosszabbításban.

A döntő hőse a szenzációsan védő Lev Jasin és a mindent eldöntő gólt a 113. percben begyötrő Viktor Ponyegyelnyik volt. A CCCP feliratú mezesek százszázalékos teljesítménnyel hódították el az Henri Delaunay-trófeát.

1. EURÓPA-BAJNOKSÁG (ENK), FRANCIAORSZÁG (1960. JÚLIUS 6–10.)

Elődöntő
Jugoszlávia–Franciaország 5:4 (1:2)
Párizs, 26 000 néző. V: Grandais (belga)
G: Galics (11.), Zsanetics (55.), Knezs (75.), D. Jerkovics (77., 78.), ill. Vincent (2.), Heutte (43., 52.), Wisnieski (52.)
Szovjetunió–Csehszlovákia 3:0 (1:0)
Marseille, 23 000 néző. V: Jonni (olasz)
G: V. Ivanov (35., 58.), Ponyegyelnyik (64.)
 
A 3. helyért
Csehszlovákia–Franciaország 2:0 (0:0)
Marseille, 9500 néző. V: Jonni (olasz)
G: Pavlovic (58.), Bubnik (88.)
 
Döntő
Szovjetunió–Jugoszlávia 2:1 (0:1, 1:1, 1:1) – h. u.
Párizs, 18 000 néző. V: Ellis (angol)
Szovjetunió: Jasin – Csoheli, Maszljonkin, Krutyikov – Vojnov, Netto – Metreveli, V. Ivanov, Ponyegyelnyik, Bubukin, Meszhi
Jugoszlávia: Vidinics – Djurkovics, Juszufi, Zsanetics – Miladinovics, Perusics – Sekularac, D. Jerkovics, Galics, Matus, Kosztics
G: Metreveli (49.), Ponyegyelnyik (113.), ill. Galics (41.)
 
Gólkirály: V. Ivanov, Ponyegyelnyik (mindkettő szovjet), Galics, D. Jerkovics (mindkettő jugoszláv), Heutte (francia) 2-2 gól
A torna csapata: Jasin (Szovjetunió) – Djurkovics (Jugoszlávia), Novák (Csehszlovákia) – Netto (Szovjetunió), Masopust (Csehszlovákia), V. Ivanov (Szovjetunió) – Metreveli (Szovjetunió), Galics (Jugoszlávia), Ponyegyelnyik (Szovjetunió), Sekularac (Jugoszlávia), Kosztics (Jugoszlávia)

HEGYI TAMÁS - nso.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Politika (1582) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (2778) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (146) Mozaik (83) Autómánia (61) Nagyvilág (1309) Vetítő (30) Történelem (17) Kultúra (6) Sport (729) Életmód (1) Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (168) Irodalmi kávéház (537) Belföld (10) Mondom a magamét (7501) Heti lámpás (310) Nézőpont (1) Flag gondolja (36) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Gazdaság (702) Tv fotel (65) Egészség (50) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>