2011. 06. 29.
Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Országos – és messze határokon túli – hírét XVIII. századi kegytemplomának és Mária-búcsúinak köszönheti a szabolcsi település, Máriapócs. Keresztény múltjának gyökerei azonban mélyebbre nyúlnak: már a község középkori parókiájának titulusa is Szűz Mária volt. Az első ízben 1275-ben említett, majd egy 1280. évi birtokperben szereplő Pócs (Pouch) helynév a Paulus kicsinyítő képzős alakja, az újkori ikertelepülése, Pócspetri nevében először 1221-ben felbukkanó Petri pedig a Péter személynév régimódi változata. Péter és Pál nemcsak a naptárban és a szent apostolok között, hanem az Árpád-kori patrocíniumokban is jól megfér egymással. Régi kútfőink tanúsága szerint Pócs plébániai egyházának védőszentje mégis a Boldogságos Szűz.
A nyírségi királyi erdőbirtokhoz tartozó Pócs földjét a Hont-Pázmány nemzetség kapta meg a tatárjárás után, tőlük a szintén bajor eredetű Gut-Keledek örökölték a XIII. század végén. A Mária-templom első név szerint ismert papját, Istvánt egy 1328-ban kelt okirat említi, négy évvel később, a váradi püspökség összeírásában már András pap szerepel a község parókusaként. Az 1332 és 1335 között pápai tizedet fizető egyházak jegyzékében évről évre olvasható a falu neve. A nagykállói Kállay család levéltárának eredeti okmányai és korabeli iratmásolatai közt megőrződött 1352. évi birtokösszeírásban újra szerepel „Puoch” mint Nagyecsed várbirtoka, középkori forrásaink azonban ettől fogva – hosszú időre – elapadnak. A XV. század második felében az ecsedi Báthory famíliáé volt a település, tulajdona később – a török vész idején – visszaszállt a kincstárra. A dél felől nyitott, védtelen környék az 1600-as évek derekára jórészt pusztává lett, a maradék lakosság áttért a református hitre, Pócs elhagyott templomát is az újhitűek vették használatba. Gróf Eszterházy Károly egri püspök 1767-ben viszszajuttatta a katolikusoknak, ők állították helyre középkori egyházukat.
A település régi központjában, kis tér közepén szabadon álló templom megőrizte kora gótikus formáját. Egyhajós, nyugati tornyos épület, keleti oldalán sokszögzáródású szentéllyel. Az 1828. évi vizitációs jegyzőkönyv említést tesz az építőanyagáról, a most megkezdett régészeti kutatás nyomán már az is látható, hogy lapos, helyenként sötétvörösre égetett téglákból készült fala a környék jellegzetes román kori téglaművességéhez fűzi e műemléket. Középkoriak a hajó és a szentély saroktámpillérei, a diadalív enyhe csúcsívben fut össze, az apszisra bordák nélküli fiókos boltozat borul. Csupán a kőmérművek hiányoznak a XIV. századi formájú, idomtéglákkal keretezett ablakokból, és már a toronyról is bizton tudható, hogy középkori. XVIII. századi a négy lábon álló orgonakarzat és az északi oldalon lévő sekrestye.
Kisebb falkutatás során, 1980-ban került napvilágra az a töredékesen is nagyszerű freskó, amely a templom névadóját ábrázolja: a vörös köpönyeges Szűz Mária főrangú hódolói és egyszerű hívei körében nyújtja áldásra jobbját, fejét a mennyek királynőjét megillető aranykorona díszíti. Az 1300-as évek második felében itt dolgozott festő legközelebbi munkája – a leprást gyógyító Szent Erzsébet falképe – a Máriapócstól alig öt kilométerre lévő Ófehértó templomában (és a Magyar Nemzet 2007. augusztus 11-i számában) látható.
Pünkösd hétvégéje lévén idézzünk a búcsújáró hely jámbor históriájából is. Máriapócs, úgymond, csodák sorozatának köszönheti, hogy az egész világ görög katolikus és más keresztény zarándokainak úti célja lett. A település főrangú birtokosai a török hódoltság alkonyán bizánci rítusú – oláh, rusznyák és rutén – parasztokat telepítettek Pócsra és Petrire, az általuk készített fatemplom Mária-ikonja 1694. november 4-én „számos hívő jelenlétében könnyezni kezdett, és egy hónapon át szakadatlan bőséggel hullatta emberi könnyeit”. A jelenésről szóló jegyzőkönyveket több száz tanú írta alá, tekintet nélkül hitbeli hovatartozására. A csoda híre eljutott Bécsbe is. Eleonóra császárné a birodalom fővárosának Szent István-templomába hozatta a Mária-képet, amely ma is a Stephansdomban látható. A helyette a pócsiaknak küldött másolat 1715. augusztus elején három napig szintén „könnyezni kezdett”, az újabb jelenés híre ettől fogva tömegeket vonz a Kárpát-medence minden részéből a szabolcsi településre.
A Károlyiak birtokát képező Máriapócson 1731 és 1756 között épített templomot Eszterházy püspök, a hatalmas, kéttornyú egyházat a IV. században élt Nagy Szent Vazul reguláját követő, magyar ajkú bazilita szerzetesek gondozzák. A nemzeti kegyhellyé előlépett kétezer lakosú helységnek 15 kis és nagy búcsúja van az egyházi esztendőben – köztük a pünkösdi –, és rendszeresek az évenkénti zarándoklatok is. Tíz esztendeje, 2001 nyarán II. János Pál pápa is ellátogatott Máriapócsra.
Ludwig Emil, mno.hu
RSS
