Egyes történelembúvárok szerint a sok helyütt előforduló Várkony helynév ősi avar településeket jelöl, amelyek túlélték a magyarok honfoglalását is. Olvasatukban a szó jelentése: „várkun”. Nem árt óvatosnak lennünk az ilyesfajta, manapság divatos etimologizálásokkal és időjátékokkal. Hazai bejegyzett hunjaink épp a minap emlékeztek meg a 907. évi pozsonyi ütközetben a bajorok ellen kivívott győzelmükről…
Maradjunk a tényeknél. A csallóközi Várkony falu Pozsonytól negyven kilométerre keletre fekszik, színmagyar falvak csoportjában. 1940-ben egyesítették a szomszédos Nyékkel – ez egyik honfoglaló nemzetségünk neve. A mintegy ezerlelkes község hivatalos neve 1948 óta: Vrakún. Az élővizekkel, buján zöldellő csatornákkal és a régi Duna holtágával körülfolyt település 1260-ban Warkun, 1284-ben Warkon alakban szerepel írásban, ekkor a német eredetű Gut-Keled nemzetségbeli Omodé ispáné, aki a tatárok elleni vitézségével érdemelte ki IV. Béla királytól a bősi és várkonyi birtokot. (Az Amadék kései leszármazottja az 1704-től 1764-ig élt báró Amade László költő-zeneszerző.)
A Pázmány Péter érseksége alatt készült egyházmegyei összeírás adatai szerint a falu plébániája már 1308-ban fennállott. A kisebb magaslat tetején álló, keletelt, nyugati tornyos templom a XIV. században épült. Sokszögzáródású szentélyének mélyen ülő, csúcsíves ablakai magasságuk arányában feltűnően keskenyek, hármas lóheremérművük az Anjou-kori gótikára jellemző. Boltozatának kőbordái, faragott zárókövei is az 1300-as évek derekán készülhettek, a szentély északi falában látható díszes szentségtartó fülke – eredeti kovácsolt vasrácsával – azonban már a következő évszázad második feléből való.
A csallóközi téglatemplomok közt kivételesen kváderkövekből készített épület a sziget legnagyobb egyházai közé tartozik: hajójának hossza tizenhat, szélessége kilenc, a szentély hét és fél méter hosszú. Négyszögletű tornya a legtermetesebb a környéken. A múlt heti számunkban bemutatott Csütörtökhelyhez hasonlóan Várkony is városként szerepel a középkori okiratokban, főesperesség székhelye is, így templomának feltűnő méretei mellett az sem lehet véletlen, hogy védőszentje szintén Szent Jakab apostol. Jakab havának utolsó napján így újra tiszteleghetünk a compostelai kegyhely és Európa egyik patrónusa előtt.
Ipolyi Arnold 1858. évi ittjártakor még látta és leírta a templom külső déli oldalán Szent Kristóf „kolosszális festvény maradványát”, amely az egész falat beborította. Az úton járók és zarándokok védelmezőjének képmása azóta eltűnt az újabb vakolat alatt. A közeli Szent István téren 1896-ban emeltek kegyszobrot, a 2000. évi millenniumkor Szent István-emlékművet a várkonyiak. A plébániaházzal szemközt 1805-ben készült klasszicista kálváriakompozíció, az út túlsó felén pedig különösen szép romantikus kőszobor vonja magára figyelmünket: az utóbbi Árpád-házi Szent Erzsébet rózsacsodáját örökítette meg.

Ludwig Emil, mno.hu