Nem tájékozódni ment oda, mert arra elegendő lett volna stábjának egy hozzá hasonló hangoltságú tagját odaküldenie. Azaz bármelyiküket.

Mint emlékezetes, az Egyesült Államok baráti rezsimje idején Gyurcsányék az „utcai politizálást” is demokráciaellenesnek tekintették. Ha pedig az akkor valóban mélyen megalázott nép a vasárnap esti vandalizmushoz hasonló tettekre ragadtatta magát, a balliberális média azonnal csőcselékezett, az akkori rendőrség pedig a szemekre célzott.

Az amerikai–magyar viszony valóban mélypontra süllyedt. Ennél mélyebbre akkor jutunk, ha egy, a vasárnapihoz hasonló eseményen olyan fordulat következik be, mint a Majdanon, miközben az órabérben fizetett gyújtogatókat és puccsistákat a Goodfriendek, Charles Gatik és Neelie Kroesok bujtogatják. (A digitális politikáért felelős Kroes uniós biztos, az Európai Bizottság egyik alelnöke, Twitter-üzenetben buzdított részvételre a tüntetés napján.) A feszültséget legújabban az szítja, hogy az Egyesült Államok egy eddig titokban tartott amerikai–magyar korrupciós ügy miatt fél tucat magyar állampolgártól vonta meg annak jogát, hogy belépjen az ország területére. A Magyar Nemzet hétfői száma részletesen számol be arról, hogy az amerikai nagykövetség korábban pont ellenkező irányú nyomást gyakorolt a magyar kormányra és az igazságszolgáltatás tagjaira: azt akarta, hogy hagyják futni a Sukoró-ügy vádlottjait és érintettjeit.

A mai magyar kormányt külföldön mesterségesen keltett hírnevével ellentétben esküdt ellenségeivel szembeni megkülönböztetett udvariasság és pozitív diszkrimináció jellemzi. Elképzelhetetlen, hogy Pintér Sándor belügyminiszter rendőrei ne előznék meg, hogy az amerikai nagykövetség ablakait szétroncsolják. Sőt, azt sem, hogy a követség előtt éktelenkedő szovjet „felszabadítási” emlékművet olyan tiltakozó tárgyakkal vegyék körül, mint a Szabadság tér másik végén álló tényemlékművet, amely a német megszállást jelképezi. A napokban pedig a TEK azért igazoltatott és vegzált egy járókelőt a Kossuth téren, mert az kérdőre vonta az ott időtlen idők óta rendőri engedéllyel kempingező demonstrálókat.

Ez a megkülönböztetett udvariasság és pozitív diszkrimináció André Goodfriendnek különösen kijár. A magyar történelem talán eddigi legaktivistább amerikai nagykövetségi vezető diplomatája naponta rúg a magyar kormányba, ami után ismételten halljuk Budapestről a hűségnyilatkozatokat arról, hogy mennyire fontos a jó viszonyunk legfőbb szövetségesünkkel. Amely legfőbb szövetséges a törvényesen és demokratikusan megválasztott Orbán-kormányt el akarja takarítani az útból.

Ez máshol nem egészen így működik. Tavaly karácsony előtt Recep Tayyip Erdogan államfő - a NATO-tag Törökország akkori miniszterelnöke – tudtára adta az ankarai amerikai nagykövetnek, hogy akár el is küldhetik, amiért nyilvános megjegyzéseket fűzött egy olyan ügyhöz, amelyben négy török miniszter ellen indítottak eljárást vesztegetés miatt. A figyelmeztetés használt: a törökül anyanyelvi szinten beszélő Francis Ricciardone nagykövet egészen ottani szolgálati ideje végeztéig nem folyt bele szövetségese belügyeibe.

Az idén nyáron a Merkel-kormány kötött útilaput a berlini amerikai nagykövetség egyik CIA-alkalmazottjára, miután rendkívüli feszültséget okozott Németország és Amerika között, hogy kiderült, Washington legfőbb európai szövetségese után szaglászik.

Moszkvában azután utasítottak ki egy amerikai diplomatát, hogy tavaly májusban a szőke parókát viselő nagykövetségi embert tetten érték, amint egymillió dollárt adott át orosz forrásainak. Ryan Fogle-nek, a moszkvai amerikai nagykövetség egyik titkárának rövid időt hagytak arra, hogy hazatérjen az „ígéret földjére”.

Evo Morales, Bolívia napokban újraválasztott elnöke 2008-ban hajította ki a La Paz-i amerikai nagykövetet, miután azzal vádolta, hogy zavargásokat készített elő. Philip Goldberg nagykövetet persona non gratának nyilvánították, azaz hazazsuppolták. Az országában a szegények arányát igen nagy mértékben csökkentő indián származású elnök ráadásul tavaly az USAID nevű amerikai „nemzetközi fejlesztési” szervezetet kérte távozásra, miután azzal vádolta, hogy aláássa kormányát.

A szintén dél-amerikai Ecuador 2011-ben „rúgta ki” (hogy ezúttal a hazai balliberális média egyik kedvelt szóhasználatát idézzük) Heather Hodges quitói amerikai nagykövet asszonyt azért, mert nem adott kellő választ arra, hogy miért állította megbízójának, az Egyesült Államok külügyminisztériumának, hogy Rafael Correa ecuadori elnök tisztában van azzal, hogy az ország rendőrsége korrupt.

Az idén január közepén az indiai kormány menesztett egy amerikai diplomatát az újdelhi nagykövetségről azért, mert az amerikai kormány egy indiai diplomata asszonyt vegzált. Ráadásul buldózerek eltakarították az Egyesült Államok ottani nagykövetségét „védő” betonkoloncokat.

Egy diplomatát – beleértve nagykövetet vagy ügyvivőt – minden további nélkül nem kívánt személyiségnek (persona non grata) lehet nyilvánítani a diplomáciai kapcsolatokról rendelkező, 1961-es bécsi megállapodás 9. cikkelye értelmében, amely szerint: „A befogadó állam bármikor és döntése megmagyarázása nélkül értesítheti a küldő államot arról, hogy a misszió vagy a kirendeltség diplomáciai testületének bármely tagja persona non grata, vagy a misszió személyzetének bármely tagja nemkívánatos.”

A kérdés már csak az, hogy a magyar kormány tényleg azt hiszi, hogy Goodfriend botrányos magatartásának tűrése megkíméli a várható, de most már létét fenyegető további lépésektől?

Lovas István - magyarhirlap.hu