Az ember csak kapkodja a fejét. Az amerikai hitelminősítő intézetek leminősítése közepette, az Európai Bizottság elnöke, Manuel Barroso után Clinton amerikai külügyminiszter is levelet küldött Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy felhívja a figyelmét a magyarországi demokrácia általuk kifogásolt állapotára.

A nyugati világ vezető politikusainak bírálatai a törvényhozás működésétől kezdve olyan fontos kérdésekre is kitérnek, mint a Klubrádió további sorsa, de elfogadhatatlannak tartják a sajtó általános szabályozását, a hazai adózási gyakorlatot, a bíróságokat vagy a Magyar Nemzeti Bankot érintő törvényhozási szándékot, és hosszasan sorolhatnánk, mit még. Az MNB litániaszerűen hangoztatott függetlensége mellett az Európai Központi Bank is síkraszállt, mondván, hogy a jegybanktörvény módosítása összeegyeztethetetlen a jogbiztonság elvével.

Hogy a Magyarországot és a kormányt érintő egész pályás letámadás értelmezhető legyen, érdemes idézni Andor László uniós biztos néhány mondatát egy tegnapi interjúból, amelyben az Európai Bizottság magatartását magyarázza: „Nem arról van szó, hogy az unió (vagy a Goldman Sachs) valakiket kormányfői székbe ültet, hanem arról, hogy az akut válság kezelése érdekében olyan személyeket kértek fel mind Athénban, mind Rómában, akik át tudták hidalni a kormánypárt és ellenzéke közötti szakadékot. A hangsúly tehát a szélesebb belpolitikai támogatottság felépítésén van, ami pedig kifelé is segít a bizalom erősítésében.”

Andor László mondatai azért fontosak, mert érzékelhető belőlük, hogyan gondolkodnak felőlünk. Az, hogy éppen azt a magatartást kérik számon a magyar kormányon, amelyet eddig a populizmus szitokszavával illettek úton-útfélen. Hiszen ezek szerint a jelenleg nem létező magyarországi demokráciát úgy kell felépíteni, hogy a demokratikus választások nem érdekesek, az elért kétharmados kormányzást biztosító eredmény szintén nem számít. A valódi demokráciához olyannyira szükséges a „szélesebb belpolitikai támogatottság”, hogy azok is részesei legyenek a hatalomgyakorlásnak, akiket a választók épp a demokratikus jogaikkal élve zavartak el a kormányzás közeléből. Sőt, már-már úgy tűnik, mintha akkor lenne itt demokrácia, ha a Fidesz nem is indult volna a választásokon.

Márpedig ha Nyugatról nézve a populizmus, vagyis a népszerűség ilyen, és Magyarország ennyire fontos, s nekünk is ebből a szempontból kell gondolkodnunk, akkor a kritikusainknak is lehet okuk miattunk lelkiismeret-furdalásra. Nézzük például az Európai Központi Bankot, amelyik nem azt tartja az MNB-ről szóló törvény legnagyobb hibájának, hogy így annak múltja és működése továbbra is titkos marad az összes demokratikus nemzeti intézmény előtt.

Nem azt tartja „a jogbiztonság elvével összeegyeztethetetlennek”, hogy bár a monetáris politika alapvetően befolyásolta és befolyásolja a magyar társadalom életét, ennek ellenére az állampolgárok továbbra sem tudhatnak meg semmit az MNB-ben zajlott és zajló folyamatokról. Hanem azt, hogy a jegybank esetleg összeolvad a pénzügyi rendszereket felügyelő szervezettel, a PSZÁF-fal. Nahát, micsoda dolog!

Vagy itt van az EKB múlt heti bejelentése is, amely szerint 500 milliárd eurót (!) adott egyetlen százalékos kamatra (!) bankoknak. Vagyis nem az európai társadalmak működéséért felelős nemzeti kormányok kapták meg ezt a hatalmas összeget ilyen olcsón, hanem a pénzintézetek, amelyek a leginkább ludasak a válságban. S amelyek javára 2008 és 2010 között épp e kormányok vállaltak óriási összegű kötelezettségeket, illetve amelynek következtében ez a több ezer milliárd euró az Európai Unió tudtával és áldásával került polgárainak vállára. Kitapintható tehát, hogy egészen másról van itt szó, mint demokráciáról meg szociális biztonságról. Baj lesz belőle.

mno.hu - D. Horváth Gábor