Magyarul készült, franciára lefordított interjút közölt a Le Monde francia lap internetes oldalán Kertész Imrével, a 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett íróval.

Kérdésre válaszolva kifejtette: tíz éve él Berlinben, távol a magyar politikai ügyektől, de szerinte Magyarországon nincs új a nap alatt, „a vezér az, aki elbűvöl: ma ugyanabban a helyzetben van az ország, mint Kádár alatt. Magyarországot úgy varázsolta el Orbán, mint a hamelni furulyás”. Kertész szerint kettős polaritás áll a helyzet hátterében. Az iskolában azt tanulják a gyerekek, hogy őseik az Uráltól délre eső sztyeppékről érkeztek a Kárpát-medencébe, majd felvették a kereszténységet. Ezért ott van a fejekben a hovatartozás kettős játéka, hogy egy keresztény társadalom normái eltérnek egy klánalapú társadaloméitól – mondja az író. Szerinte Magyarországon sosem volt demokrácia – úgy értve, ha nem politikai rendszerként, hanem a teljes társadalmat mozgósító szerves folyamatként tekintünk erre a fogalomra.

„Ez a fejlődés az oszmán birodalom felemelkedésével megakadt a 16. században, és ezt a késedelmet sosem sikerült behozni” – tette hozzá. Szerinte a különböző birodalmakhoz való tartozás alatt mindig megpróbált játszani az ország, látszólag ez jól sikerült. De míg Kádár alatt úgy tűnt, hogy a szovjet blokk legvidámabb barakkja hazánk, ennek ára az ’56-os forradalom letagadása és az eladósodás volt. A jelenlegi helyzet csupán egy „további illusztráció” ehhez a hibázásra való hajlandósághoz. A magyar állam a nemzeti érdekek védelmének nevében helyezkedik szembe Európával: ez úgy tűnhet, visszatérés a szuverenitáshoz, de csak egy újabb tévedés – véli az író. „Nem mindenre van magyarázat, néha el kell fogadni a tényeket. Magyarország egy sorsszerűség, amelynek nincs sem értelme, magyarázat sincs rá, és amely egyedülálló Európában – mondta Kertész. – A magyarok ragaszkodnak a sorsukhoz. Kétségtelenül anélkül fognak elbukni, hogy értenék: miért” – teszi hozzá. A zsidók és cigányok elleni gyűlöletről is szólt: ez egy primitív nemzetképhez szükséges. A kérdésre, hogy nincs-e kedve cselekedni, Kertész válasza: 82 éves, beteg, cselekedni csak az írással tud, amikor pedig ír, annak nincs befolyása a helyzetre – vagy sokszor elítélik érte.

„Mihelyt szabaddá és állítólag demokratikussá vált, Magyarország bezárt engem a zsidóság rekeszébe, és nem vette számításba az élettapasztalataimat, a munkásságomat. Ez képtelenné tett arra, hogy legalább minimális nemzeti szolidaritásom legyen. Ez szomorú, mert hitelesítette azt a régi előítéletet, hogy a »zsidót« nem érdekli a »magyar«” – tette hozzá. Azt mondogatja magának, hogy a magyarok titokban érzik, rossz irányba mennek, és hogy Orbán el fog bukni. De az is lehet, hogy Magyarország beledől a végletes káoszba. Ez tragédia lenne Kertész szerint, de mivel a nép nem talál magára, és a gazdaság is szenved, a fenyegetés komoly.