Mint minden birodalom, az Egyesült Államok is céljai megvalósításáért, valamint saját érdekeinek érvényre juttatásáért küzd a világ különböző pontjain. Ezt a tevékenységet hivatott elfedni az emberi jogokra és a liberális demokrácia védelmére való – állandó – képmutató hivatkozás.

Thomas Melia, az Egyesült Államok helyettes külügyi államtitkára például így fogalmaz: „Az emberi jogok, egy demokrácia átláthatósága olyan közös érték, amelynél nincsenek belügyek, e téren minden egyes ország ügye a másiknak is ügye.” (HVG, 2011. december 16.)

Szép szólam, csak az a baj, hogy Amerika senkitől sem tűri el, hogy kétségbe vonja az Egyesült Államok bel- és külpolitikai lépéseinek helyességét. Washington világszerte rendkívül agresszív külpolitikát folytat. Minden jogi és erkölcsi alap nélkül, a legkülönbözőbb módszerekkel próbálja érvényesíteni akaratát a világ szinte minden részén.

Az amerikaiak döntik el, hogy Magyarországnak éppen demokratikus vagy autokratikus kormányfője van. Ők mondják meg: van-e szólásszabadság, vagy nincs. Érvényesülnek-e az általános emberi jogok Magyarországon, vagy lábbal tiporják azokat? Nagykövetségükön keresztül dicsérik vagy leckéztetik a magyar kormányt. Betekintést akarnak kiemelt bűnügyekbe, konkrét eljárásokról kérnek információt állami tisztségviselőktől. Aktív résztvevői (és részben alakítói) a magyar belpolitikai életnek. Demokratikusan választott pártokat minősítenek szélsőségesnek, és követelik kiszorításukat a közéletből.

Hillary Clinton bizalmasa, Charles Gati odáig megy Orbán iránti gyűlöletében, hogy egy polgárháborút sem tart elképzelhetetlennek. Eleni Tsakopoulos-Kounalakis amerikai, és az izraeli nagykövet aggodalmát fejezte ki Budai Gyula kormánybiztos tevékenységével kapcsolatban. Miért? Milyen alapon?

Politikusokat képeznek ki, akik majd képviselik az érdekeiket. Bajnai Gordon, Orbán egyik lehetséges kihívója a Hillary Clinton külügyminiszterhez közel álló Center for American Progress nevű szervezet támogatását élvezi, melynek egyik főfinanszírozója Soros György, az igencsak kétes erkölcsű, visszavonult tőzsdei spekuláns. Miközben demokráciáról meg liberális jogállamról beszélnek, birodalmi helytartóként viselkednek.

Ezt bizonyította Eleni Tsakopoulos Kounalakis: Alaposan megfontolni című írása is (Heti válasz, 2011. december 8.). A szerző az Egyesült Államok budapesti nagykövete, aki írásának elején elismeri, hogy Orbán és pártja szabad választásokon nyert, és azt is leszögezi: „Magyarország demokrácia.” Majd arra emlékeztetett, hogy Hillary Clinton külügyminiszter itteni látogatásakor arra kérte a kormányt, hogy „őrizze meg demokratikus intézményeit a szükséges fékek és ellensúlyok biztosításával.”

Ezt követően egyértelművé teszi: „Továbbra is aggódunk.” Arra biztatja a kormányt, hogy „jól fontolja meg intézkedéseit. Számos hiteles hang tesz fel kérdéseket: Megfelelő fékek és ellensúlyok vannak-e az új rendszerbe építve ahhoz, hogy megőrizzék a demokratikus intézmények függetlenségét a magyarok eljövendő generációi számára?”

A nagykövet megfeledkezik arról, hogy húsz éve tudjuk, hogy kik azok az úgynevezett hiteles hangok. Erre a finoman figyelmeztető és fenyegető levélre Martonyi János külügyminiszter válaszolt. (Alaposan megérteni, Heti Válasz, 2011. december 15.)

A túlságosan udvariasra sikerült válaszban a szerző leszögezi: szükségünk van a külvilágból érkező jelzésekre és javaslatokra, már csak azért is, mert az értékeink és eszményeink közösek, amit a NATO- és az EU-tagságunk is bizonyít.

A külügyminiszter egyértelműen fogalmaz: „A magyar kormány számára a megváltozott geopolitikai környezetben is egyértelmű, hogy az érték- és érdekalapú amerikai együttműködésnek nincs valós alternatívája.”

Martonyi János álláspontja hűen tükrözi egy olyan atlantista politikus véleményét, aki mindennél fontosabbnak tartja az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatok zavartalanságának biztosítását. Nyilván sokan hiányolják írásából az ország szuverenitásának megemlítését, arról nem is beszélve, hogy a világ újrafelosztásának folyamatában célszerű-e az önfeladásig menő hűség deklarálása egyetlen birodalom felé.

Hogy ez a kérdés valóságos, és nem költői, annak bizonyítására idézzük a Mark Palmerrel készített interjút. (Népszabadság, 2012. január 2.) Az interjúalany 1986 és 1990 között az Egyesült Államok budapesti nagykövete volt. Palmer szerint Magyarországot most a legjobb barátai féltik, és még azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy „kidobják őket az Európai Unióból. Ha nem számítanak majd többé demokráciának, nem fogják többé megtűrni őket.” De „ha Magyarország megint Oroszországtól akar függeni, akkor persze jó úton halad.”

Szerinte a Klubrádió elnémítása sérti a szuverenitást. De az interjú két legérdekesebb – árulkodó – mondata a következő:
1. „Közép-Európa visszaesése veszélyt hordozna az amerikai érdekekre…”
2. „Ha Orbán Viktor továbbhalad a rossz irányba, újabb, még erőteljesebb lépések történnek majd a megállítására.”

Mondja mindezt egy magát liberális demokratának tartó politikus. Minden kommentálás a túlmagyarázás kategóriájába tartozna. A demokráciáról folytatott vita időszerűtlenné vált.

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu