Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
534dd6b4307e82af90a9e0c528295e92.jpg

Lovas István: 2014 május: globális politikai földrengés

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A magyar jobboldal páratlan sikert ért el a vasárnap befejeződött európai parlamenti választásokon. Miközben egész Európa olyan mértékben rántotta jobbra és az unió mai vezetésével szembe menő irányba a közösséget, amelyre annak történelmében nem volt példa.

Kontinensünkön az Európai Egyesült Államok modell helyett a szuverenitás, a brüsszeli centralizáció fellazítása az új trend.

A vezető német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung tegnapelőtti számának fő cikke „A nagy földrengés” címmel foglalta össze azt, ami történt. És ezzel messze nem volt egyedül sem a francia, sem a brit lapok harsogó címeiben. A brit Guardian szerint az EU még soha nem szembesült olyan legitimációs válsággal, mint most, az EP-választások nyomán. „Aberdeentől Athénig, Lisszabontól Lipcséig a 2014-es európai választások összehangolatlan, de közös lázadást jeleznek a tagállami kormányok ellen, és lázadást az európai projekt válság utáni prioritásai ellen” – írta a lap.

Brüsszel viszont mintha nem értené, miről van szó. Barroso uniós bizottsági elnök a letaglózó eredményekre reagálva a régi imamalmot forgatta a feje fölött, s a félmilliárd uniós polgár egyre nagyobb részének szemében nevetségessé vált „értékeket” emlegette. Holott most arról van szó, hogy az Európai Unió vezetését nyakon ragadta a valóság. Úgy, hogy a szorítás már soha nem fog elernyedni.
A trend túlnő Európán. Földünk két legnagyobb demokráciájában, Indiában és az Európai Unióban májusban tartott szavazások végeredménye halálosan megrázta az uralkodó globális rendszer ideológiáját. Ez Magyarország túlnyomó többsége számára a politikai stabilitás és a gazdasági prosperitás korszakát ígéri. A májusban történt változások az elkövetkező évtizedekben tetőtől talpig átformálják a ma ismert világot. „Ha a rendszerellenes lázadás erői nem kerültek is többségbe, egyértelműen megváltoztatták Európa realitásait, és az európai vezető réteg reflexszerű válasza, amely szerint minden válságra ’még több Európa’ a megoldás, még soha került szembe ilyen mértékű kihívással. E lázadás figyelmen kívül hagyása öngyilkossággal érne fel” – így a Guardian. Tény, hogy az uniós „establishment” május 26-ától kezdve nem fog nyugodtan aludni. Ha rosszul reagál, valóban szétesik az Európai Unió.
A demokráciák szélesebb világában a helyzet még ennél is súlyosabb.
A hónap második hetében véget ért indiai választások eredményeként nyolcszázmillió indiai szavazó elsöprő többsége tette le voksát Narendra Modi, a hindu ultranacionalista Baratija Dzsanata Párt elnökjelöltje mellett.
A felekezeti intoleranciától tartó külföldi elemzők a választás előtti napokban hangot adtak félelmüknek, hogy a két atomhatalom, India és a muzulmán Pakisztán között ismét pattanásig feszülhetnek az ellentétek. Mi történt helyette? Egy történelmi megbékélés első lépése: Modi meghívására hétfőn Új-Delhibe érkezett Navaz Sarif, Pakisztán miniszterelnöke, hogy jelen legyen az indiai elnök beiktatási ünnepségén, a béke üzenetét hirdetve. Ilyen látogatásra most került sor először a két ország kapcsolatában. Ami hatalmas lecke a „zéró tolerancia az intoleranciával” nótát fújóknak.

A hivatalába beiktatott indiai elnök 2005 óta nem léphet be az Egyesült Államokba, mert vízumtilalmi listára tették, miután az irányítása alatt álló Gudzsarat államban 2002-ben mintegy kétezer muzulmánt öltek meg a legnagyobb kegyetlenséggel. Mivel az USÁ-ban sem a fennen hangoztatott elvek, hanem az erő és a siker számít, Modi földcsuszamlásszerű győzelme után Barack Husszein Obama amerikai elnök azonnal meghívta őt washingtoni látogatásra. Amit Modi nem siet teljesíteni. Mert emlékezetében él, hogy míg az USA-ból kitiltották, addig ez alatt ötször látogatott Japánba és háromszor Kínába, ahol Hszi Csin-ping kínai elnök döbbenetes előrelátással felismerve a tartományi kormányzó súlyát, maga fogadta. Miután Modi már most bejelentette, hogy júliusban Brazíliába utazik a BRICS-országok találkozójára, ahol Hszivel és Putyin orosz elnökkel találkozik, így egészen biztos, hogy Obamával csak szeptemberben válthat szót, amikor New Yorkba érkezik az ENSZ közgyűlésére.
A világ hatalmasat változott: míg az ázsiai vezetők óriási népi támogatással kormányoznak, addig Obamát 26 százalékos népszerűségében csak az örvendeztetheti meg, hogy így is kenterbe veri Francois Hollande francia szocialista elnököt. A külpolitikai kudarcokat gyűjtő, de azért szívügyének tekintett izraeli-palesztin vitát oly sok erőfeszítés után rendezni ismét gyengének bizonyuló Washington „polarizált, stagnál és diszfunkcionális”, írja David Brooks a New York Times május 21-i számában. Megállapítja, hogy „az egész nyugati világon az emberek undorral tekintenek kormányukra”, majd felteszi a kérdést: „Vajon hosszú távon hanyatlófélben van-e a demokrácia ?” Ezután pedig felfedezi – a Pesti Hírlap után 22 évvel – a párját ritkítóan sikeres és hatékony Szingapúr vonzó modelljét, valamint Kínát, ahol, akárcsak Szingapúrban, a legjobb diákokat választják ki kormányzati munkára. Közben emlékeztet arra, hogy a diákversenyeken sorra ázsiai diákok viszik el a pálmát.
Ázsia politikailag is változik. Nem csak egyre sikeresebb, de egyre nacionalistább is lesz. Nem csak India. Irtózatosra növekedett gazdasági hatalmával Peking a politika és a honvédelem terén egyre öntudatosabban cselekszik. Abe Sinzo japán miniszterelnök elődjeivel szakítva büszkén látogat el a Jaszukuni szentélybe, hogy tisztelegjen a II. világháborúban elhunyt japán katonák előtt. Ebben a temetőben „A” kategóriájú elítéltek ( a II. világháborúban a legsúlyosabb bűnök elkövetői) is nyugodnak. Közben a japán kormány át kívánja írni a pacifista japán alkotmányt, hogy az ország katonailag aktívabban léphessen fel a jövőben a konfliktusok rendezésére.
A nacionalizmus ázsiai feléledése riadalmat is keltett. A Financial Times május 23-i cikkét e veszélyekről így kezdi: „Indiának új miniszterelnöke van, Ázsia négy legerősebb nemzetét most harcias nacionalista vezeti”. A cikk írója érdekes módon Putyin orosz elnököt is ázsiai vezetőnek tekinti. Amire Putyin a maga módján reagált. Orbán Viktor miniszterelnök, majd Barack Obama elnök kinyilvánított ázsiai nyitása után az orosz elnök ugyanebbe az irányba lépett, méghozzá igen nagyot. Putyin és Hszi Csin-ping kínai elnök május 21-én Sanghajban aláírták a 400 milliárd dolláros, korszakos földgázszállítási üzletet. Ezzel az orosz elnök vagy harminc évre – minimum a szerződés idejére – Kína felé fordult. Európa pedig tovább szőheti befolyása növeléséről szép álmait.
Ázsia hatalmainak egyöntetű politikája az, hogy nem avatkoznak be más államok belügyeibe, leszámítva természetesen a határ- és területi vitákat, illetve a kifejezetten ellenük irányuló, belpolitikai természetű támadásokat. Ez a világ számos országának, így hazánknak is előnyös. Hiszen Magyarország belügyeibe már beteges méretekben avatkoznak be tengeren túlról és a kontinensen. Washingtonnak, amely a hidegháború után egyetlen egyszer nem kifogásolta, hogy a környező országokban a magyar kisebbséget még anyanyelve használatában is diszkriminálják, 30 törvényhozója ír tiltakozó levelet, amiért Budapesten egy történelmi tényt, a német megszállást jelképező emlékművet emelnek. Egyértelműen, „valamennyi áldozatnak”, mint olvasható lesz a szobor talapzatán. A szelektív beavatkozás Brüsszelre is jellemző. Miközben az uniós bürokraták az uniós tyúkketrecek kötelező méretnövelésével teszik versenyképtelenné a szárnyastenyésztők termékeit, némák a kollektív bűnösséget fenntartó Benes-dekrétumokról éppen úgy, mint például a baltikumi orosz kisebbség súlyosan negatív diszkriminálásáról.
Európának elege lett a kettős mércéből. Az EU „értékeinek” üres pufogtatásából, miközben nemzedékek kallódnak el munka nélkül, és ezrek követnek el öngyilkosságot végső elkeseredésükben.

Elege van a szinte korlátlan bevándorlásból. Ami különösen erősen mutatkozott meg a hazai balliberális ellenzék által agyonszeretett Franciaországban, Nagy-Britanniában, Dániában, valamint Olaszországban, Belgiumban és Görögországban. Abból is elege lett, hogy a máskor az „átláthatóságot” követelő Európai Unió és az Egyesült Államok hét lakattal lezárt termekben alakítja azt a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerséget, amelynek eredményeként szélnek ereszthetjük az adatvédelmet, a biztonsági szabványokat, és amely eredményeként kontinensünket rákkeltő anyagokkal és génmódosított szeméttel fogják megfertőzni. Erről a „teljesen szabad” nyugati sajtó hallgat, miközben ezrével írja rólunk velejéig hazug cikkeit, a Jobbik létét eszközként felhasználva a Magyarország elleni hangulatkeltésre és rágalmazásra. Hogy csak az elmúlt napok rajtunk csattanó hazugságaiból kettőt idézzek, e sajtó szerint a Jobbik a budapesti kormány koalíciós partnere, és Magyarországon a nők helyzete rosszabb, mint Szaúd-Arábiában. Jegyezzük meg nem egészen mellékesen: az elmúlt két évtizedben egyetlen kínai médium sem gyalázta sem Magyarországot, sem a magyarokat, és nem hazudott rólunk. A választók növekvő hányadának az olyan Európai Unióból is elege van, amely bizottsági elnökeként egy olyan volt luxembourgi miniszterelnököt akar kinevezni, akiről Thomas Pikkety, a francia „rocksztár” közgazdász május 15-én azt nyilatkozta az uniós Euroactive portálnak: „meglepő, amikor az EB-elnök egy adóparadicsomból jön”.
A magyar jobboldalnak külön káröröm, hogy a „szélsőjobboldalinak” bélyegzett Nemzeti Front abban a Franciaországban, vagyis az EU második legnagyobb súlyú országában nyerte meg az EP-választásokat, amelynek sajtója naponta ontotta cikkeit „Viktátor” „Orbanisztán” -járól, miközben saját háza égett. A szicíliai omerta fogadalmát betartva hallgattak arról, hogy míg a Jobbik hivatalos álláspontja szerint ők csak meg akarják reformálni az uniót, addig Marine Le Pen abból ki akarja vezetni népét. Az a pártvezető, aki – mint tavaly azt lapunknak egy nagyinterjúban elmondta – egészen biztos benne, hogy 2017-ben Franciaország elnöke lesz, és akkor leállítja a bevándorlást is.

A tegnapi New York Timesban Roger Cohen, a lap egyik vezető publicistája riadt cikkében ezt elképzelhetőnek tartja. Manuel Valls francia miniszterelnök pedig azzal reagált Marine Le Pen győzelmére, hogy az „olyan megrázkódtatás, olyan földrengés, amelyre Európa valamennyi vezetőjének válaszolnia kell.”
Az unió harmadik legnagyobb gazdasági hatalmát, Nagy-Britanniát lázba hozó Farage-mánia eredményeként ott szintén egy olyan párt, a UKIP vitte el a szigetország legtöbb voksát, amely ugyancsak ki akar lépni az unióból. A kontinens talán legjobb szónoka győzelme után azt mondta: „Azt akarom, hogy ne csak Nagy-Britannia hagyja ott az Európai Uniót, de Európa is”. Amihez hozzá kell tennünk, az Európai Bizottság részére végzett újabb felmérés szerint az Európai Unióba vetett bizalom a 2007-ben mért 57 százalékról 31 százalékra zuhant.
Görögországban a nagyon karizmatikus Alekszisz Ciprasz nyerte a választásokat, akinek radikálisan baloldali, a globalizmus embernyomorító vonásait bíráló, megszorítás ellenes Sziríza pártjának programja legalább öt milliméterre áll a jobboldali magyar választók szívétől. Harmadiknak pedig a Jobbiktól messze radikálisabb Arany Hajnal futott be.
Az uniónak otthont adó Belgiumban a győztes a Flandria leszakadásáért harcoló, latinul is folyékonyan beszélő Bart de Wever pártja, az Új Flamand Szövetség (N-VA) lett. És ha még ez sem elég arra, hogy hazai balliberálisaink nyugtalanul aludjanak az elkövetkező években: a szeplőtelen liberális méhben megfogant skandináv minta-Dániában a populista, szélsőjobboldalinak nevezett, bevándorlás ellenes dán Néppárt vitte el a pálmát.
A nyugati politikusok és a sajtó földrengésként jellemezte azt, ami május 25-én történt. Való igaz, csakhogy itt nem valamiféle múló geológiai földmozgásról, hanem rázkódásaiban és morajlásaiban is egyre erősödő folyamatról van szó. A véleményoldalain gyomorforgatóan háborúpárti és uszító Wall Street Journal neokonzervatív szerzői tegnapi cikkükben iszonyatos jövőt vizionálnak Európának és a világnak, felemlegetve az ázsiai nacionalizmus vészterhes térnyerését. Úgy érzik, az új Európai Parlament blokkolni fogja a transzatlanti kereskedelmi és beruházási tárgyalásokat is.

Csakhogy ennek az ellenkezője a valószínűbb. A májusi választások eredményeként felszabadult folyamatok ennél sokkal vidámabb jövőt vizionálnak. Harcot hirdettek a gazdasági pangásnak, a megszorításnak, a rettenetes munkanélküliségnek. Vagyis mintha a magyar gazdaságfilozófia súlypontjaira mondanának egyre többen globális igent Indiától Európáig.

A kontinensünkön az Európai Egyesült Államok modell helyett a szuverenitás, a brüsszeli centralizáció fellazítása lett az új trend. Egyre többen még Skócia, Katalónia és Flandria elszakadását is célul tűzték ki. Úgy tűnik, nem a hazai balliberálisok rózsaszínű álma – az egyesült transzatlanti kormányzat – felé gyalogolunk.
Bennünket különösen megörvendeztet a jobb híján '68-asok ideológiájának nevezhető, kötelező világnézeti egyeduralom korszakának megindult lebomlása. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint az egyik hatvannyolcas vezéralak, Daniel Cohn-Bendit, a most leváltott Európai Parlament zöldpárti frakciója társelnökének bejelentett brazíliai nyugalomba vonulása. Míg ő dicső múltján merenghet, Ipanema és Copocabana túlzsúfolt strandjain rá-rákacsintva az ott labdázó kisfiúkra, addig mi arra gondolhatunk, a mind nagyobb szuverenitást követelő erők egyetlen képviselője sem fogja a demokratikusan megválasztott Magyarország képviselőjét kidagadt nyaki erekkel, üvöltözve Chavez-féle diktátornak nevezni. Óriási tévedésben vannak azok, akik azt hiszik, az ázsiai és európai politikai földrengés háborút hoz. Annak épp az ellenkezőjét. A „toleranciáról”, a „szélsőségekről”, a „populizmusról” iparszerűen visítozó, békétlenséget szító provokátorok fokozatos eljelentéktelenedését és annak reményét, hogy végre azokat a hatalmas bajokat orvosolhassuk, amelyek miatt emberek nyomorognak, mert kizsigerelik őket, s közben megmérgezik földünket és élelmiszereinket.

Lovas István
(Magyar Nemzet, 2014-05-28)

forrás: Lovas István facebook

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (537) Mozi világ (440) Tereb (146) Politika (1582) Életmód (1) Történelem (17) Alámerült atlantiszom (142) Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (168) Vetítő (30) Belföld (10) Tv fotel (65) Mozaik (83) Autómánia (61) Nézőpont (1) Flag gondolja (36) Mondom a magamét (7501) Sport (729) Gazdaság (702) Kultúra (6) Jobbegyenes (2778) Emberi kapcsolatok (36) Titkok és talányok (12) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1309) Heti lámpás (310)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>