Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
bernie-2.jpg

Húz dö fák iz Börni Szendörsz

Flag

Szöveg méret

1
Átlag: 1 (1 szavazat)
A minap, vendégszerzőnk által lehozott cikkben már volt pár utalás Bernie Sanders személyére, akivel nem foglalkoztunk volna túl sokat, ha nem történt volna a héten két meglepetés: Trump Dél-Karolinát, és Clinton Nevadát húzta be.

Bár mindkét esemény elvileg követi az általunk (is) jósolt papírformát, ám mindkét „győzelem” igazából meglepő volt.

Clinton „ippeghogycsak” győzelme Nevadában, illetve Trump győzelme a „Biblia-zónának” nevezett, evangéliumi keresztények uralta Dél Karolinában egyaránt meglepő az adott államok szavazói szokásait ismerve. Nevada az Egyesült Államok olyan állama, ahol a lakosság több mint fele nem is az angol, hanem a spanyol nyelvet használja otthon, nem beszélve viszonylag magas indián lakosságáról. Ezek a választói csoportok hagyományosan a demokratákra szavaznak, ami mondjuk egy indián esetében több mint érthető, a spanyolok meg arra, amelyik elnökként nem akarja a teskókáikat még nagyobb fallal elválasztani tőlük.

A dél-karolinai választásban azonban Trump győzelme olyan a Republikánus térfélen, mintha Nevadában Sanders győzött volna. Az ún. „Bible Belt” kellős közepén Trump, a „jenki ingatlanmágnás” olyan, mint Pilátus a krédóban: északi, kapitalista, ateista, nárcisztikus. Hogy kerül ez a győztes helyre? Amint ezt jeleztük: a végtelenül megosztott és tagolt Republikánus térfél szinte borítékolja Trump folyamatos győzelmeit, de ennek ellenére igazából az egész jelenség szinte érthetetlen. Trump több olyan kérdésekben is szögesen különbözik a amcsi déli fundamentalista keresztényektől, mint például az abortusz (testvére konkrétan abortuszpárti aktivista), házasság-válás (szereti a fiatal nőket), vallás (szerinte neki nincs szüksége Isten kegyelmére, mert megoldja egyedül is a dolgait például) és sorolhatnánk. Trump „estabishmenten kívülisége” is cukormáz a hazugságain, hisz maga mondja, ő vidáman kormányozna Demokratákkal, illetve “mindenki egy kicsit establishment”.

Meg olyanokat mond, hogy bár csípi a Bibliát, de a második kedvenc könyve saját önéletrajza.

Trump rendszeresen káromkodik, mindenkit lehülyéz, iszlamofób (a szónak ama tényleg általunk is elítélt formájában). Ténylegesen szexista, nem csak néhány gendertanszékes molett migszolos szerint, rendszeresen tesz a riporternők seggére megjegyzéseket vagy egyenesen leribancozza őket. A mexikóiakat lecigányozza, lebűnözőzi, mint valami észak-amerikai érpataki polgármester. Trump Amerika tourette-szindrómás nagybácsija, az a bizonyos ciki öreg, aki minden nagyobb családi vacsit törvényszerűen elbasz, ha iszik egy kis piát. Nincs olyan embercsoport Amerikában, akikbe ne rúgott volna bele. A legvérlázítóbb, amikor nyomorékozza a testi fogyatékosokat, lecsövesezi a Republikánusok választói közé tartozó vietnámi és egyéb háborús veteránokat.

Egy Trump beszéd végig hallgatása olyan nekünk, Fideszhez és Orbánhoz szokott magyar jobboldaliaknak, hogy nettó 5 perc után az ember a cipőját vágja a tévéhez/monitorhoz dühében. Egy ilyen Mónika-show szintű karaktert nálunk a Bagi-Nacsa Show meg a Dumaszínház is kivetne magából, a Sas-kabaréhoz meg csak színvonalában felel meg, de túl inkorrekt.

Csakhogy ez az ürge konkrétan Amerika elnöke akar lenni.

Node ki Sanders? És miért megint Trumpról írtunk elsőnek? Mert Trump konkrétan magyarázza Sanderst. Sőt: ha Trump azért „jöhetett létre” hogy politikai inkorrekt dumájával széttrollkodja a Washingtoni elitet megjelenítő liberális toposzokkal operáló Clinton-kampányt, akkor Sanders azért nőtt akkorára amekkorára, mert Trump megjelenít mindent, ami Amerikában utálatos az egész világnak.

És ő tulajdonképpen Trump antitézise.

Amerika a legoldschoolabb hegeli dialektika csapdájában vergődik, ahol a különböző jelöltek egymás ellenében születnek meg. Amikor a kampányidőszak elején Hillary Clinton a maga szuper magabiztosságával megjelent, háta mögött Soros György és össze minyonja, saját, dollármilliárdokkal szarrátömött alapítványa, az összes hipsztermilliárdos Zuckerbergtől Gates-ig, hollywoodi sztárok Kanye Westtől Hermione Grangerig, a Republikánusok látták, hogy valahogy ki kéne valahogy iktatni a vén ribancot.

Ezért történhetett meg az, hogy egyébiránt felkészült, de erőtlen (és családi és egyéb kötelékekkel is a hagyományos establishmenthez köthető) konzervatív jelöltek helyett, mint amilyen az Amerika-sorozatunkat (egyben az egész elnökjelölti versenyt is) indító Rand Paul vagy épp a kezdetben nála is ígéretesebben induló Jeb Bush, egy „kívülről jött nagyágyút” vetnek be. Ez a „nagyágyú” lett Trump, és Trump egészen 2013-ig az amerikai libertariánus-populista Reform Párt tagja, elnökjelöltje, aktivistája volt, onnan ugrott a rivaldafénybe.

A „bogaras vermonti szenátor” igazából Trump inverze, gyönyörűen tükrözi le az amerikai baloldalon a Hillary-semlegesítésben hatékonynak mutatkozó vadkapitalista seggfej nagybácsit.

Sanders – érdekes módon – közelebb áll hozzánk, magyarokhoz, mint azt gondolnánk. Gondolatai, elképzelései sok tekintetben érthetőek, és logikáját is érteni véljük. Egyrészt amit mond, az a keményen dolgozó kisembereknek szól. Illetve „emberek rovására nem tehetnek a zsebükbe extra profitot a bankok, nagy cégek, multik, hanem ki kell venniük részüket a közteherviselésből és ezt a profitot egyértelműen az amerikai nép jólétére kell fordítani” szöveg is több mint ismerős.

Ezzel így semmi gond nincs, csak épp egy Trumphoz hasonló svindler és nárcisztikus idióta.

A bankár-befektető milliárdosok szarrá adóztatásáról szól a sanders-i fámán túl ingyenes felsőoktatásról, ingyenes egészségügyről regél, ami már azonban talán túl is megy Amerika gazdasági realitásain. Nem véletlen, hogy Sanders elképzeléseivel a legnagyobb gond, hogy miközben az „elvek és elképzelések” szintjén nagyon szépen hangzanak, abszolút megvalósíthatatlanok Amerikában, ahol (tetszik nem tetszik) Trump világa a realitás:

Mónika Show szintű bunkók és beültetett hajú milliárdosok.

Sanders álomországa – a honi SZDSZ-értelmiséghez hasonló módon – Dánia, illetve a skandináv országok. Más kérdés, hogy egy etnikailag homogén, max. 10 milliós ország gazdaságát, mely egy főre jutó GDP tekintetében felül is múlja Amerikát, össze lehet-e hasonlítani egy akkora országgal, mint Amerika. Egy olyan államszövetséggel, ahol mind az etnikai, mind a kulturális sokszínűség, mind a földrajzi távolságok jóformán lehetetlenné teszik azt, hogy – pl. Svédországhoz hasonlóan – 5-6 globális működésű gigacég és a világ harmadik legerősebb hadiipara által „szétosztott” adóból építsenek jóléti államot.

Sanders tehát egy igazi old school szadeszos arc, pont az a típus, ami Magyarországon az Élet és Irodalomban gyomrozza a kapitalizmust, utálja a „nácikat” és álmodozik Skandináviáról.

Ahogy elmés kommentátorok sorra meg is állapítják, Sanders nem liberális. Pontosabban nem neoliberális, egész pontosan anti-libertariánus, de a mi fogalmaink szerint nagyon is az. Igazi tőrölmetszett, hatvannyolcas-újbalos, a „liberális” által lefedett fogalomkör hard core szadesz arca.

De társadalmi kérdésekben Sanders igazi, tőrölmetszett liberális a szó mai értelmében: abortuszpárti, melegházasságpárti, transzizé-párti, támogatja a Planned Parenthoodot, saját magát feministának vallja, ellenzi a halálbüntetést, el akarja törölni a magánbörtönöket, legalizálni akarja a füvet, tiltakozik a rendőri erőszak ellen, betiltaná a fegyverviselést, tehát minden téren „libsinek” tekinthető. Mivel manapság kedvenc szavai a fenntarthatóság, környezetvédelem és egyebek, leginkább a bajnaista Együtt-PM szövegei hasonlítanak az övéhez.

Ha közelebbről megnézzük Sanders életrajzát, a szadeszos „szélsőbaloldali-liberális” párhuzam még jobban kibomlik előttünk. Sanders 1941 szeptemberében, a második Világháború kellős közepén született, pontban 4 hónappal Pearl Harbor rommá bombázása és az USA hadba lépése előtt. Családja a Woody Allen filmekből jól ismert „brooklyni zsidó” család: édesapja a húszas években a galíciai Slopnice városából, édesanyja családja (Glassberg) pedig az akkori Kelet-Lengyelország, a mai Belorusszia területéről érkeztek Staten Islandre. Tragikus módon mind a Sanders mind a Glassberg család itthon maradó tagjai, így Bernie apai nagybátyja, Romek Sanders a Holokauszt áldozataivá lettek. Sanders Baar Mitzváh-ja 1954-ben volt, majd középiskola után jött a keleti parti egyetemi lét a csodás hatvanas évek kellős közepén.

Sanderst számos ellenfele (így Trump) nemes egyszerűséggel lehippizi, ami jogos, hisz már 1963-ban amolyan aktivista paprikakinga tüntiboy volt, aki előszeretettel fotóztatta magát rendőrök által a földön cipelve egy-egy focistát megszégyenítő vetődést követően, melyeket a szegregáció megszüntetése, az egyenlő bánásmód vagy a feketék/melegek/nők/kiskutyák jogaiért rendeztek.

Ekkor jön képbe Sanders reformpártja, pontosabban ennek inverze: az Amerikai Szocialista Párt, mely egészen 1972-es megszűnéséig a McCarthy korszakot túlélő egyetlen balos politikai szervezete volt. Egyben a legbaloldalibb amerikai politikai szervezet, számos McCarthy korszakban illegalitásba kényszerülő, keleti-parti trockista elfekvője.

Sanders azonban nem csak karrier-céllal veti bele magát a korszak balos aktivizmusába, mint teszi azt kortársa, Hillary ugyanekkor, hanem szívvel-lélekkel, és hamarosan ő lesz a Fiatal Amerikai Szocialisták Ligájának vezetője, akik – mondani se kell, hogy nem kevés KGB-dollárral megpakolva – a korabeli mozgalmak keményvonalát szervező élcsapathoz tartoznak. Sztrájkokat szerveznek, tüntetnek, harcolnak, jogvédenek stb.

Látható: Sanders úgymond kezdetektől establishmenten kívüli – ahogy Trump, csak épp annak totális ellentéte.

Míg Trump a libertariánus szélsőkapitalista Reform Párt révén még több kapitalizmust, Sanders szocialistaként kevesebbet akar kezdetektől, akár az amerikai kétpárti berendezkedés meghekkelése meghaladása megváltoztatása árán is.

Sanders életének következő pillanata egyben a legizgalmasabb és legködösebb. Talán épp azért, mert itt merül fel a legtöbb kérdés. Az izraeli Haaretz újság komoly oknyomozó munkát indított, hogy kiderítse, mi történt Bernie Sanderssel 1964-ben, amikor a diploma megszerzését követően testvérével, Larryvel együtt Izraelbe ment, hogy ott egy kibucban éljen. Ha az évszámot is nézzük, és tudjuk mi az a kibuc, akkor ennek jelentősége igencsak nagy, hisz a hatvanas években a kibucok a legdurvább szélsőbaloldali maoista és nyíltan trockista kommunista ideológiai fészkek voltak. Azt minden életrajzíró állítja, hogy „az izraeli tartózkodás meghatározó volt Sanders politikai nézeteinek alakulása szempontjából” de nem specifikálják ezt odáig, hogy kimondják a nyilvánvalót: Sanders TÉNYLEG kommunista

.

]]>www.tutiblog.com]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Emberi kapcsolatok (36) Mozaik (83) Mozi világ (440) Politika (1582) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Tereb (146) Heti lámpás (310) Nagyvilág (1309) Nézőpont (1) Jobbegyenes (2778) Belföld (10) Rejtőzködő magyarország (168) Egészség (50) Kultúra (6) Sport (729) Autómánia (61) Életmód (1) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (537) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (702) Vetítő (30) Történelem (17) Mondom a magamét (7501) Titkok és talányok (12) Flag gondolja (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>