Izgulhat a fél világ, hiszen elindult az újabb amerikai elnökválasztási show-műsor... Ugyan senkinek sem hiányzik ez a nagy mű-felhajtás, de legalább van mivel kitölteni a híreket...  S a sorok között olvasva láthatjuk, az elnökválasztás akár újabb háborút is hozhat...

Barack Obama az első olyan Nobel-békedíjas, aki "biankó" kapta meg a díjat, mely fénye azért így kissé megkopott.  S vajon Mr. Obama megérdemelte a békedíjat? Ó, igen, hiszen hosszú vajúdás után befejezte (?) az iraki háborút, az amerikai csapatok kilenc esztendei ámokfutás után elhagyták a jobb sorsra érdemes országot.
Afganisztán más kérdés. Ott nem is háború folyik, hanem egy végtelenített polgárháború... oda nem demokratizálni mentek a G.I.Joe-k, hanem büntetni. 2011-ért olyan westernesen revansot kellett venni.
Persze a kedves néző már nagyokat ásítva elkapcsolna másik filmre, ha tíz év alatt sikerülne a gonoszt likvidálni... De csak sikerült...

Biztosak lehetünk benne, Mr. Obama a kampánya során felhasználja ezt a hőstettet. Az afgán halottakat levizelő amerikai katonákról valószínűleg szemérmesen hallgatni fog...
Az Egyesült Államok a II. Világháborúból győztesen és megerősödve került ki. A fél világot uralta és "szerencséjére" korábbi szövetségesében ellenséget is talált magának... Évtizedekig zajlott a hidegháború, mely nyílt (világ)háborús összecsapássá nem fajult el, de "helyi" konfliktusok azért akadtak... Amerika megvívta a maga harcát Koreában, Vietnamban... S a világ csendőrének kerüljön bármennyi emberéletbe, bármekkora anyagi áldozatba, valahol mindig kell egy ellenség...
Ha Irakban már "nincs több dolga", ha már az afgán konfliktus egy végtelenített  véres szappanoperára hasonlít (ahol a NATO-tagországok markánsan jelen vannak), kell egy új ellenség...
Elképzelhetjük a Pentagonban, ahogy a sokcsillagos tábornokok vakargatják a fejüket a térkép fölé hajolva, vajon kit is utáljanak?
természetesen szó sincs arról, hogy éppen elnökválasztási kampány van és a jelenleg regnáló elnök népszerűségének jól jönne a hazai
(megoldhatatlan) problémák helyett egy, a nemzetet összerántó külső konfliktus...
Szóval a tábornokok idegesen nézik a térképet. Ki legyen az új ellenség...
Az egyik tábornok, akinek az apja a koreai háborúban halt meg rábökött a térképre: királyváltás volt északon. Most kellene lecsapni arra az Un-ra... Úgyis egy taknyos kölyök, akit móresre kellene tanítani.
Ráadásul ott ül egy rakás atombombán...

De társai leintették. Észak-Koreával meg kell őrizni az egyensúlyt.
Nekik van az egyik legnagyobb és legfanatikusabb hadseregük... Meg különben is, a kommunista diktatúrájuk előbb-utóbb megbukik magától is, ahogy a békegalambok elviszik a demokrácia üzenetét azészak-koreai népnek...
De a tábornok nem adta fel. Fiatal volt a többiekhez képest és lelkes...
- Akkor legyen Kína. Folyamatosan provokál bennünket Tajvan miatt és a tibeti, meg az ujgur népnek is joga van az önrendelkezéshez...
Megőrültél? - kérdezték tőle - Kínával akaszkodjunk össze? Hiszen ők az Államok legnagyobb hitelezői...
A tábornok csendben maradt... Sokáig tanakodtak még, vajon ki legyen az új ellenség? keressék Afrikában? Ott olyan káosz van, hogy senki sem képes kiismerni magát... Lehetne Kuba, de majd csak meghal az a Castro, aki már tucatnyi amerikai elnököt élt túl... No meg túl közel van...
Venezuela? Chavez egy őrült... S őrültek ellen nem szerencsés hadakozni...
Tanácstalanok voltak... S ekkor megcsörrent a telefon...

Az egyik tábornok felvette a kagylót... - Az elnök az - suttogta a többieknek, majd hamarosan letette, s csak annyit mondott - Felhívták az elnököt... Nos, Uraim, Irán ellen megyünk...
Fellélegeztek... megvan az ellenség, a többi már csak a logisztika dolga...
A legfiatalabb tábornok még mindig a térképet nézte és csak úgy magának suttogta - De vajon ki hívhatta fel az Egyesült Államok elnökét?

Nawesh

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja