Nem sokkal maradtam le a spanyol Ojos De Brujo első és egyetlen magyarországi koncertjéről. A zenekart tavaly augusztus végén találtam meg véletlenül a You Tube-on, ők pedig a Sziget első napján, 10-én léptek fel tőlem szinte karnyújtásnyi közelségben.

Sajnálom a dolgot, nem is annyira az elmaradt élmény miatt, inkább a zenekar feloszlásának ténye szomorít el, mert ritka jó zenét toltak, teljesen egyedi módon ötvözték az ősi hagyományokat a legújabb megoldásokkal. A két flamenco gitáros hozta az alapot, erre jött a markáns, de a szokásostól finomabb, dallamgazdagabb, kevésbé kiáltozós női ének, egy kissé funky ízű basszusgitár, és egy csomó kiegészítő hangszer. Összesen kilencen alapították, így befért egy komplett kis fúvós-szekció is, több ütőhangszeres, dobos, miegymás. Fantasztikusan lazán tudtak megszólalni, úgy nyújtották, tágították, formálták a dalokat, ahogy csak akarták.

Már maga a spanyol nyelv erőteljes használata is különlegesség, de ők nem elégedtek meg ezzel, megtoldották néhány rendhagyó zenei ötlettel. Szerzeményeiken jó értelemben vett eklektika uralkodik. Van, ahol megszólal egy hegedű, van, amikor trombitát hallunk, és van, amikor bakelit lemezek sercegnek a DJ keze alatt. Gyakran túllépnek a flamenco gyökereken, átmennek hip hopba, vagy jazzbe, vagy funkolnak, esetleg szájdobolnak, miközben mindvégig megmaradnak önmaguknak. Ízléses, harmóniákban bővelkedő gitárszólamaikhoz ragaszkodnak, s bármit is pakolnak az alapra, egy pillanatra sem válnak kommersz, kiszámítható produkcióvá. A tradícionális zenéhez szokott, tisztán népzenei vonalon mozgó hallgató talán meg is botránkozik azon, ahogy náluk egybefonódnak a különböző zenei szálak, nekem azonban pont ettől tetszenek igazán. Négy sorlemezük jelent meg, és néhány élő felvétel, illetve egy remix és egy válogatás album. Kedvencem a legszárazabb hangzású Barí (2002), de a Vengue (1999) party hangulatát is nagyon szeretem. Kifejezetten gyenge szerzeményük nincsen (!), negatív kritikaként csak annyit tudok megjegyezni, hogy minden sokszínűség és kísérletező kedv ellenére néha összemosódnak a felvételek, és nehéz őket egymástól megkülönböztetni. Ami a videóikat illeti, szerencsém volt, amikor éppen egy élő felvételükre kattantam rá, mert a klipjeik egytől egyig félresikerültek, szerintem. A külső megjelenésre, a fazonra úgy tűnik túlságosan is rágyúrtak, amitől olyan benyomásom volt, mintha amolyan kirakatbanda lennének, akik csak előadják magukat, de nem élik meg a zenét. Az énekesnő szőrmékbe, boákba bújtatása, a sok rikító szín, a teátrális megjelenés engem inkább taszít, mint vonz, jobban kedvelem a hétköznapi (bb) életképeket, a természetes (ebb) gesztusokat, de biztosan sokan vannak, akik pont ezt a képvilágot kedvelik. Azért így is ajánlhatok tőlük két felvételt, azzal a megjegyzéssel, hogy szerintem náluk a zene lényegesen jobb a körítésnél.

http://www.youtube.com/watch?v=yXayjdpn99Q&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=gEHG8HffPug&feature=relmfu

Zömbik József - http://zenebona.blogspot.com/