Emlékszem azokra az időkre, amikor a könyvespolcomon végigtekintve hatalmába kerített a régi idők után érzett nosztalgia. Minden egyes történethez, amelyet méltónak tartottam a megőrzésre, számos érzés, gondolat és emlék kötődött, amelyek örök időkre beívódtak az ember szívébe, és amelyektől senki meg nem válna a világ minden kincséért sem.
Aztán, az évek múlásával észrevettem, hogy már nem csupán a könyvek okoznak bennem vágyódást az olykor elfeledettnek hitt, de a lélek mélyén mindig ott bujkáló ártatlan emlékek iránt, hanem ifjúkorom régi, kedves filmjei is. S némi keserédes érzéssel gondolok arra, hogy bár nyerhet manapság egy film mérhetetlen számú Oscar-díjat, kaphat bármilyen jó kritikát a filmes szakértőktől, azok az idők végképp tovavesztek számomra, amelyek személyes klasszisokat, kedvenceket, maradandó élményeket voltak képesek belém égetni.
Bud Spencer és Terence Hill, a két nagy múltú komédiás soha semmiféle komoly szakmai vagy kritikai díjat nem nyert mérhetetlen hosszú filmes karrierje során. Csupán egy nem túl nagy számú, de annál lelkesebb és kitartóbb rajongótábort, akik másodszor, harmadszor, tizedszer is megnézik a Kincs, ami nincs, a Nincskettő négy nélkül vagy az Ördög jobb és balkeze című bolondozásukat. Akik sok-sok évtized után is szállóigeként emlegetik fel a súlyos pofonokat vagy a rettentő aranyos beszólásokat, és hozzám hasonlóan üdvözült nosztalgiával gondolnak vissza az izgalomra, ami mindig a hatalmába kerítette őket, valahányszor megtekinthették a duó legújabb produkcióját.
Természetesen nem szabad elmenni a tény mellett, miszerint a páros leginkább Európában, s ezen belül is hazánkban vált igazán népszerűvé és elismertté, amihez nagymértékben hozzájárult az emlékezetes szinkron is. Bujtor István és Újréti László keltették életre számunkra a figurákat; általuk, közreműködésükkel nyújtottak Bud Spencer és Terence Hill filmjei igazi, maradandó élményt és emléket.
Nem voltak azok mérföldkövek a film rögös országútján. Nem voltak mély és velős mondandók elrejtve a bunyók között, és nem is vette őket senki túlságosan komolyan. De akkor is, a szó legszorosabb értelmében jó filmek voltak, mert szórakoztattak, megnevettettek, kikapcsoltak. Élvezetesek és viccesek voltak, továbbá nem törekedtek kerülőutas módszerekkel propagandát és önérzetet belenevelni a nézőkbe, mint a mostanság oly népszerű, futószalagon gyártott nonszenszek.
Valószínűleg a későbbiekben sem fogják díjakkal elhalmozni őket, bármennyire is megérdemelnék. Cserébe viszont a közönség örök háláját és megbecsülését kapták a munkájukért, amely talán még most is, a mai napig ugyanúgy kitart, ugyanúgy övezi őket, mint a régi, szép időkben. Őszintén remélem, hogy ez valamelyest kárpótlást jelentett nekik a szakma lenézése és nemtörődömsége ellenére is.
Más úgysem jutott, és sajnos nem is fog jutni nekik soha.
1525 - Befejeződik a két héttel korábban kezdődött fegyveres országgyűlés Rákosmezőn és Budán, ahol az összegyűlt köznemesek végzéseikben rögzítették, hogy idegen ne lehessen a királyi tanács tagja, elrendelték a lutheránusok megégetését, valamint zsidó származása miatt megfosztották alkincstári tisztségétől Fortunatus Imrét, akit követelésükre II. Lajos király kénytelen volt letartóztatni. Amikor pár héttel később kiengedték a börtönből, Budán zsidóellenes zavargások törtek ki, amelyeket Szapolyai György fojtott vérbe.
1622 - Musztafát másodszor is szultánná kiáltják ki
1660 - a budai pasa a szászfenesi csatában szétszórja II. Rákóczi György seregét
1867 - Kossuth megírta híres nyílt Cassandra-levelét, amelyben a kiegyezés ellen tiltakozott. Szerinte végzetes következményei lehetnek, ha Magyarország sorsát Ausztriához kötik a kiegyezők.
1879 - Az 1879:XVIII. törvénycikk kötelezővé tette a magyar nyelv tanítását valamennyi népiskolában és tanítóképző intézetben
1948 - Az NKVD monstre-razziát rendez Litvániában, amelynek során 48 óra alatt harminchétezer férfit, nőt és gyereket tartóztatnak le. A „banditáknak, nacionalistáknak és ezek családtagjainak” minősített embereket kelet-szibériai fakitermelő telepekre szállították. Az év folyamán ötvenezer litvánt deportáltak „különleges telepesnek” rabszolgamunkára, harmincezret a gulágra, több mint húszezren pedig az ún. tisztogató műveletek során veszítették életüket
1993 - Hadkötelezettség elleni konferencia volt Budapesten. Az előadók közt volt Jancsó Miklós, Konrád György, Darvas Iván, Bródy János, Berényi Dénes, Merza József.
Casciai Szent Rita ünnepe, aki a kétségbeejtő helyzetbe került emberek, az anyák és a meddők védőszentje.
2000 - „Az európaiság nemsokára már csak rezervátumokban tenyészhet. Ám mi nem tartunk semmiféle rezervátum felé. Maradunk szüntelenül Európát harsogó, konfliktusainkat mégis erőszakkal elintéző fehérek, a másfajta világok és kultúrák gyűlölői, megkeresztelt pogányok, akik visszavágynak a bűntudat nélküli félelemkeltés és emberhajsza idejébe”, írja Popper Péter a 168 órában.
Szavazás
Ön szerint Ki a legalkalmasabb a Miniszterelnöki poszta?
RSS
Emlékszem azokra az időkre, amikor a könyvespolcomon végigtekintve hatalmába kerített a régi idők után érzett nosztalgia. Minden egyes történethez, amelyet méltónak tartottam a megőrzésre, számos érzés, gondolat és emlék kötődött, amelyek örök időkre beívódtak az ember szívébe, és amelyektől senki meg nem válna a világ minden kincséért sem.
Bud Spencer és Terence Hill, a két nagy múltú komédiás soha semmiféle komoly szakmai vagy kritikai díjat nem nyert mérhetetlen hosszú filmes karrierje során. Csupán egy nem túl nagy számú, de annál lelkesebb és kitartóbb rajongótábort, akik másodszor, harmadszor, tizedszer is megnézik a Kincs, ami nincs, a Nincs kettő négy nélkül vagy az Ördög jobb és balkeze című bolondozásukat. Akik sok-sok évtized után is szállóigeként emlegetik fel a súlyos pofonokat vagy a rettentő aranyos beszólásokat, és hozzám hasonlóan üdvözült nosztalgiával gondolnak vissza az izgalomra, ami mindig a hatalmába kerítette őket, valahányszor megtekinthették a duó legújabb produkcióját.
