Ma 2014. november 01., szombat, Marianna napja van. Holnap Achilles napja lesz.
FLAG
Baldur's Gate
mondom a magamét
2011. 03. 06.
|
nagyobbbetú kisebbbetú Nyomtatás
Ma délelőtt befejeztem azt a számítógépes játékot, amelyhez foghatót csupán nagy ritkán lehet találni az egyébként alaposan telített piacon. Nem mai darabról van szó, és nem is ez volt az első alkalom, hogy végigküzdöttem magam azon a durván 300 órányi történeten, kalandon, akción és szerepjátékon, amit ez a sorozat nyújt a bátraknak. 
A Baldur's Gate epizódjainak köszönhető, hogy a számítógépes szerepjáték, mint műfaj, nem tűnt el az idő süllyesztőjében. Ugyanis az ezredforduló előtti években már szinte nagyítóval kellett keresnie az embernek azokat a címeket, amelyek e nehezen járható műfajt jelenítették meg a képernyőn. Ekkor azonban történt valami: fölbukkant egy akkor még szinte ismeretlen fejlesztőcsapat, a BioWare, akik megszerezték maguknak a klasszikus AD&D szabályait, és olyan tartalmat építettek köré, aminek a mai napig mérhetetlen számú rajongója van. 
Pedig a feladat korántsem volt egyszerű; finnyás, válogatós közönség ízlésének kellett megfelelniük, akik egyszerre vágynak egy végtelenül igényes, precízen kidolgozott szerepjátékra, amelyben a történet legalább annyira fontos szerepet kap, mint az akció, és akik elvárják azt is, hogy teljesen szabadon, kedvük szerint alakítsák az általuk megalkotott karaktert és az őt körülvevő világot. Ez azonban, mint a korábbi próbálkozásokból is kiderült, a különböző fejlesztőcégeknek legtöbbször túlságosan nagy falatnak bizonyult, s részben ennek is volt köszönhető, hogy a műfaj lassú haldoklásnak indult, már ami a számítógépes frontot illeti.
Ám a Baldur's Gate egyszerűen más volt, mint a többi. Több, jobb, mélyebb, izgalmasabb és elgondolkodtatóbb, mint a végtelen mennyiségű, unalmas labirintus-felderítés és szándékosan túlbonyolított szabályrendszer. A játékos itt egyszerűen megalkotta azt a karaktert, aki leginkább közel állt a szívéhez, elképzeléseihez és játékstílusához, majd nekivágott egy hosszú, epikus kalandnak, egy óriási, felderíthető és bejárható világnak, s közben társakra és ellenségekre lelt. A történet központi szerepet kapott, ugyanakkor a játékmenet megengedte azt is, hogy kedvünkre bóklászhassunk, és mellékküldetések tucatjait oldjuk meg úgy és olyan sorrendben, ahogy épp úri kedvünk tartotta. 
 
 
Remek kezelőfelület, a többség által ismert és szeretett AD&D szabályrendszer, a kornak megfelelő csodálatos grafika, és komoly kihívás jellemezte a játékot. És az, hogy piszkosul hosszú volt. Az első rész, és annak kiegészítője, a Tales of the Sword Coast együttes végigjátszása, ha az ember minden küldetést, helyszínt és feladatot be akart zsebelni, durván száz órát tett ki. 
Remek szórakozás volt, és sokakat e játék bírt rá arra, hogy megismerkedjenek a szerepjátszás asztali verziójával. Annyi bizonyos, hogy számomra korszakos jelentőséggel bírt. Emlékszem, a megjelenése ideje tájékán is hasonló problémákkal küszködtem, mint most: új gépre volt szükségem, mert a régi már esélytelen volt arra, hogy a komoly gépigényű játékok (úristen, 1998-ról beszélek, amikor még az számított brutális vasnak, amin ma már a legegyszerűbb mobiltelefon is sírva röhög) fussanak rajta. De már akkor tudtam, hogy a Baldur's Gate lesz az a cím, amit elsőként fogok feltelepíteni rá, amint megérkezik az új vas. Így is lett, és azóta is áldom a sorsot, amiért ilyen remekül választottam. Egyszerűen imádtam, ahogyan imádni lehet bármit, ami leköt, elvarázsol, messzi világokba repít és érzelmileg lebilincsel az első perctől az utolsóig. Rajongtam az izometrikus látószögért, a szerethető bajtársakért (Imoen, ugyebár...), akik jóban-rosszban elkísérték a karakterünket e fantasy világ legeldugottabb, legszörnyűbb, legmocskosabb helyeire, hogy együtt fényt derítsünk a saját kilétünkre, legyőzzük a rettenetes gonoszt, és részesei legyünk egy olyan történetnek, amely bőven megállná a helyét nem csak filmen, hanem könyvben is.
 
 
De bármennyire is páratlan szórakozás volt a maga idejében a BG, azért messze nem volt tökéletes. Ám az a furcsa az egészben, hogy minderre egészen addig nem jött rá az ember, amíg a BioWare el nem készítette a folytatást, a Shadows of Amn-t, amely, ha lehet így fogalmazni, irgalmatlanul sokat vert rá az elődjére mind történet, mind játszhatóság tekintetében. Az események ott folytatódtak, ahol az első epizód véget ért, és a játékos, vagyis sokkal inkább a karaktere újra szörnyű veszedelmek és kihívások kereszttüzében találta magát. A tét nőtt, a megoldandó feladatok és küldetések több fokkal magasabbra helyezték a lécet, és a játékos hirtelen azon kapta magát, hogy ismét a rabjává vált egy történetnek, amely valóban azt testesíti meg, amiről egy vérbeli szerepjátékos mindig is álmodott: hogy érezze magárt fontosnak, hogy tudja alakítani a saját és mások sorsát, hogy súlya legyen a döntéseinek, és nem utolsósorban, hogy olyan útitársakat találjon maga mellé, akik szimpatikusak a számára. 
Ám a SoA technikailag is képes volt újításokra. Sok zavaró apróságot megszüntettek, amely az első részben talán elrémisztett néhány olyan felhasználót, akik kevésbé értékelték a hardcore szerepjátékok által megkövetelt odafigyelést és gondolkodást. Hiszen ez volt mindig is az a műfaj, ahol sokkal nagyobb szerepet kapott az ész, mint a reflexek. Beépítettek pár kényelmi funkciót, megszüntettek néhány bosszantó jelenséget, és voilá: megszületett minden idők talán legnagyszerűbb játéka. A grafikát tovább csinosították, a felbontást immár nagyobbra állíthattuk, a varázslatok animációi csodaszépek lettek, és tökéletes szinkronhangok adtak hangot a tökéletesen kitalált mellékszereplők tökéletes párbeszédeihez. Elég csupán a főgonoszra, Jon Irenicus-ra gondolni, akit David Warner kivételes, egyben jéghideg, gonosz hangja tett felejthetetlenné. 
A játékidő legalább olyan hosszú, ha nem hosszabb lett, mint a neves elődnél. Pontosan tudom, hogy az első végigjátszás alkalmával összesen tizenhat napot töltöttem a programmal, ami gyakorlatilag reggeltől estig tartó elfoglaltságot jelentett, megszakítva néha holmi haszontalan iskolával, bosszantó étkezéssel és teljesen fölösleges alvással. Ó, azok voltak csak a szép idők!
 
 
Aztán, ahogyan az minden jóval lenni szokott, elérkeztünk a sorozta lezárásához, a végső felvonáshoz, az utolsó megmérettetésekhez, amely a Throne of Bhaal címet kapta. Hivatalosan ugyan ez csupán egy kiegészítője volt a BG 2-nek ám a hossza és a történetben betöltött fontos szerepe miatt sokan különálló részként tekintenek rá. 
 
 
Való igaz, hogy a csúcspont, a történet befejezése itt következik be, amelyhez egy rendkívül rögös úton érkezünk meg, tele nehéz, már-már lehetetlen harcokkal és feladatokkal, amelyek megoldásához valóban szükségünk lesz minden tudásunkra, amelyet az előző részek során összegyűjtöttünk. Nagy változásokra viszont ebben a játékban már nem kell felkészülnünk. Bekerültek ugyan magas szintű képességek, egy új játszható osztály, meg rengeteg új varázstárgy, de a fő hangsúly egyértelműen a történeten van. Azon, hogy végre eldőljön, kiből is válhat isten, és ki az, aki véget vethet a világra szabadult káosznak és pusztulásnak. 
Ha összegeznem kéne ezt a sorozatot, képtelen lennék rá. Egyszerűen azért, mert olyan sokat kaptam tőle: örömöt, izgalmat, csodát, egy lehetőséget, hogy kilépjek a valóságból, és élhessek egy másik életet egy távoli fantáziavilágban. Ha jól számolom, azzal, hogy ma délelőtt befejeztem, ez volt a kilencedik teljes végigjátszás; olyan, amikor az első résztől kezdtem el, és meg sem álltam a világ végéig, a legsötétebb pokol fenekéig és egy halott istenség túlvilági birodalmáig, hogy beteljesítsem a sorsomat. 
A Baldur's Gate a műfaj koronázott királya, ehhez kétség sem férhet. minden megvan benne, ami egy jó játékhoz kell, és annál még sokkal több. Sokakat megfertőztem már ezzel, és most is ez a cél: aki teheti, aki szeretne jól szórakozni, akiben él a vágy és a kedv arra, hogy a műfajt egyenesen a Legjobb prezentálásában ismerje meg, az ne habozzon, szerezzen be egy ilyen dobozzal:
 
 
Hosszú, tartalmas szórakozásnak néz elébe, aki belevág ebbe a nagy kalandba. De nem tudom elégszer hangsúlyozni: ha egy játék jól van megírva és jól van prezentálva, az lényegében olyan, mintha az ember egy interaktív könyvet tartana a kezében, ahol ő maga irányítja a dolgokat, s nem csupán passzív szemlélője, olvasója az eseményeknek. A Baldur's Gate sorozat megadja ezt az élményt, miközben valódi, igazi élményekkel gazdagít bennünket. Nem is beszélve arról, hogy ez a játék szolgál alapul lényegében az összes, később megjelent BioWare címhez (Dragon Age, Mass Effect, Jade Empire), azaz ha azok tetszettek, akkor bizton állíthatom, ez sem fog csalódást okozni. 
Egy örök klasszikus, egy semmihez nem fogható tapasztalat, ami újra és újra arra készteti az embert, hogy nekivágjon... khm... tizedszer is ennek a mesének. Mert aki ismeri, az tudja: csalódni nem lehet benne!
 

Sztakó Balázs

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

Feltöltő: Flag

Értékelés: Átlag: 2.5   Szavazatok: 279   Helyezés: 1186


Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Ezt a cikket olvasta már?

Az utolsó vasárnap Neelie-vel

David Icke - Emberi faj emelkedj fel - David Icke
Könyv
Bolti ár: 9 995 Ft
Netes ár: 9 995 Ft
0% kedvezménnyel

Jézus magyar eredete - Badiny Jós Ferenc
Könyv
Bolti ár: 7 000 Ft
Netes ár: 6 300 Ft
10% kedvezménnyel

Felvidéki rovásírásos emlékek - Friedrich Klára
Könyv
Bolti ár: 1 500 Ft
Netes ár: 1 500 Ft
0% kedvezménnyel

Abrakadabra - Színia Bodnár Erika
Könyv
Bolti ár: 2 600 Ft
Netes ár: 2 600 Ft
0% kedvezménnyel

Nagy Stresszmentesítő Könyv - Don Joseph Goewey
Könyv
Bolti ár: 4 990 Ft
Netes ár: 3 992 Ft
20% kedvezménnyel

Flag Media Group
Hírlevél
Feliratkozom
Leiratkozom
Ezen a napon történt:
1500-ban született Benvenuto Cellini szobrász, ötvös, író

1845-ben született Teleki Sámuel Afrika-kutató

1879-ben született Teleki Pál földrajztudós

1975-ben halt meg Pier Paolo Pasolini filmrendező, kritikus

1118 - VII. Alfonz kasztíliai király a Toledo lakosainak adott chartájában megtiltja, hogy zsidók és újonnan megkereszteltek bármiféle vezető tisztséget töltsenek be a városban.

1313 - A magyar püspökök azzal a kéréssel fordulnak V. Kelemen pápához, hogy segítse őket az esztergomi egyházmegyét feldúló és kifosztó Csák Máté megfékezésében, és kötelezze Károly királyt kárpótlás megfizetésére.

1487 - VIII. Ince pápa „Inter multiplices” kezdetű bullájában kiközösítés terhe mellett minden nyomdász kötelességévé teszi, hogy a rájuk bízott munkákat már a nyomtatás előtt egyházi cenzúrának vessék alá, a kifogásolt műveket pedig ugyancsak kiközösítés terhe alatt semmisítsék meg.

1972 - Velencében meghal Ezra Pound amerikai (születésű) költő, a fasizmus híve, a XX. századi költészet egyik óriása, a „Cantos” versfolyam szerzője. „Ha egy férfi nem hajlandó kockázatot vállalni az eszméiért, vagy az eszméi nem érnek semmit, vagy ő maga nem ér semmit”, mondotta.

2005 - Az Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada, Oroszország és Izrael előterjesztésére az ENSZ 191 tagállamának küldöttei szavazás nélkül, egyhangúlag elfogadják azt az Izrael által fogalmazott határozati javaslatot, amely január 27-ét a Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapjává nyilvánítja. A szöveg ugyanakkor „elveti a holokausztnak mint történelmi eseménynek a részleges vagy teljes tagadását”.

2006 - Roland Weissenberg (73) nyugalmazott evangélikus lelkész felgyújtja magát az egykor Luther lakhelyéül is szolgáló erfurti ágostonrendi kolostor mellett. Búcsúlevele szerint így akarta az iszlám terjeszkedésével szembesíteni egyházát, amely szerinte mára teljesen elfeledni látszik az eredeti lutheri tanítást, miszerint "az Antikrisztus megtestesülése egyaránt a pápa és a török, mivel az ember is testből és lélekből áll".

Szavazás
Ön állítana szobrot Horthy Miklósnak?
Igen
Nem
Nem szeretem a szobrokat


Legfrissebb hozzászólások:
10.29. szerda 15:19

10.29. szerda 15:18

10.22. szerda 09:27

10.02. csütörtök 10:11

1.3963 másodperc | Online látogatók: 31