Bajnai arcára is valami hasonló – de az ő esetében teljesen mást jelentő – mondat volt amúgy írva, január 8-án ugyanis véglegessé vált: a 2012 őszén elkezdődött előválasztási kampányt nem a baloldali véleményvezérek többsége által esélyesebbnek és alkalmasabbnak gondolt volt  miniszterelnök, hanem a sokszor lesajnált riválisa, Mesterházy Attila nyerte meg.

Hogy mit jelent, pontosabban, hogy mit ér ez a győzelem, az persze ma még nem megállapítható. Egy választási vereség után bizonyára egészen mást gondolna majd Mesterházy Attila arról, hogy volt-e értelme ennyi energiát áldoznia a személyes ambíciójára, s nem lett volna-e jobb látványos gesztussal valaki mást a potenciális bűnbak szerepébe állítania. Ma azonban még nem a választásnak, csupán a ]]>sajátos]]> baloldali előválasztásnak lett vége, így megállapítani csak azt a tényt tudjuk, hogy a párton belüli csatákban eddig is jeleskedő szocialista politikus Gyurcsány után egy újabb nagyvadat vert meg a politikai taktika nevű játékban. Kétségtelenül lehet ezt másképp is magyarázni, például Bajnai nagyobb felelősségérzetéről, gesztusáról beszélni, ugyanakkor a politikusnak a céljai eléréséhez hatalmi eszközök és pozíciók is kellenek: ebben a versenyben pedig ezekhez – bármit is gondoljunk a döntéseiről és az esélyeiről - ma Mesterházy jutott közelebb.

S ha már szóba került a Mesterházy által az MSZP-ből 2011-ben taktikusan kipaterolt Gyurcsány Ferenc: a mai bejelentés nyilvánvalóan az ő sikere is. Sőt: míg Mesterházy számára a mostani győzelem értékét majd a választási eredmény mutathatja meg igazán, Gyurcsány számára szinte minden kimenet kedvező lehet onnantól, ha a DK és elnöke felkerül a közös listára. Akivel még pár hete sem akart szinte senki együttműködni a baloldalon, most az összefogás építőmestere lett: ha nyer a baloldal, a közös listáért szívósan küzdő Gyurcsány újra a tábor hőse lehet, ha veszít, Mesterházy pozíciója olyan mértékben megrendülhet, hogy Gyurcsány tovább folytathatja a baloldali szavazók visszahódításáért folytatott ]]>küzdelmét]]>.  Lehet persze azt állítani, hogy a DK számára volt alternatíva, hiszen önállóan is bejutott volna a parlamentbe, de egyrészt ez azért bizonytalan (a választási kampány finisében könnyen az esélyesebb baloldali párt felé mozdulhatott volna el a táboruk egy része), másrészt pedig Gyurcsány számára nem önmagában a DK parlamentbe jutása volt fontos, hanem a személyes rehabilitáció: márpedig a közös listára kerülés után tarthatatlan lesz már a vele egy listán szereplők korábbi látványos elhatárolódása.

Magáról a konstrukcióról, a közös listáról a ]]>hétfői bejegyzésben]]> már a legfontosabbakat elmondtam, amit pedig nem, arról ma még ]]>beszélhettem]]> az InfoRádióban, szóval ezeket most nem ismételném meg. Ugyan van még elméleti esély arra, hogy végül a részletekben nem tudnak megállapodni, és szétesik a szövetség, de azért azt tartom valószínűbbnek, hogy a lényegi kérdések már eldőltek, és a színfalak mögött Gyurcsány is rábólintott mindenre. Ha így van, akkor mától valóban új időszámítás kezdődik: a Fidesz által megalkotott választási rendszer megtette a hatását, rákényszerítette a baloldali ellenzéket a közös indulásra. Nehéz megmondani, hogy a Fidesz valójában mit szeretett volna jobban: a választási rendszerrel akarta biztossá tenni a győzelmét a széttagolt baloldal felett (ha külön indulnak, ez nem is lett volna kétséges), vagy a választási rendszerrel akarta újra egybeforrasztani a baloldalt, hogy így az képtelen legyen kitörni az „elmúltnyolcév” fogságából. Bármi is volt a cél, ]]>Duverger törvénye]]> újabb igazolást nyert: a többségi(bb) választási rendszer a korábbi kvázi-kétpártrendszer után divergálni kezdő pártrendszert legalább a választásokra visszahúzta.

Komoly erőként 2014-ben csak három szereplővel kell számolnunk: a Fidesszel, a most egyesült baloldallal és a Jobbikkal. (Nagy jóindulattal még megemlíthetjük az egyelőre küszöb alatt mért LMP-t, de aztán néma csend: a többiek – bármennyire jelentősnek is látszanak időnként a sajtóban – a szavazólapra talán felkerülhetnek, de bejutási esélyük nincs.) Hogy aztán a választás másnapján – a választási helyzet elmúltával – megint új élet kezdődjön, mert, ne feledjük, a baloldalon nem a befektetett munka hozta el az együttműködést, nem egy tekintély teremtette meg az egységet (mint történt ez a jobboldalon egy következetes, évekig tartó hatalmi politika nyomán), hanem most még a kényszer szülte.  Bár az előválasztásnak ma vége, bármi is lesz az eredmény, a dominanciáért folyó baloldali hatalmi harc a választások után nagy valószínűséggel folytatódni fog a szereplők között.

S abban a játékban újra mindenkinek, a mai nyerteseknek és veszteseknek is lehet szavuk, esélyük, hiszen a közös listának köszönhetően Mesterházy, Bajnai és Gyurcsány is biztosan tagja lesz az új Országgyűlésnek.

]]>http://torokgaborelemez.blog.hu/ ]]>- A Flag Polgári Magazin partnere