Francois Hollande hazájában – jóllehet, korábban Becsületrendet kapott az egyiptomi Caritas megszervezéséért és a szudáni népirtás megfékezéséért – Boulad atya manapság szélsőségesnek számít, mert az európai iszlamizáció veszélyeire figyelmeztet. Ahogyan ő mondja: „politikailag inkorrekt az igazságért”. Franciaország kétszer is elutasította kitüntetettjének állampolgársági kérelmét.

A magyar állampolgárság dolga Semjén Zsolt látogatása során vetődött fel, amikor az atyának „lehetett egy kívánsága”. A hajlott korban is világjáró pap minden elhivatottsága mellett praktikus lélek: könnyebb uniós állampolgárként utaznia. „Nekem nincs időm vízumok után szaladgálni” – mondja. Őszintesége már-már zavarba ejtő. „Hányingerem van Franciaország jelenlegi politikájától. Jóval nagyobb megtiszteltetésnek tartom azt, hogy magyar lehetek, mint ha francia lennék.” Állítja: sok tekintetben egyetért Magyarország álláspontjával és szellemiségével. Örül a magyar állampolgárságnak, mert tetszik neki Orbán politikája. Tetszik a bátorsága, a határozott kiállása egy olyan Európával szemben, amelynek meglátása szerint éppen a külső megszállása és a belső szétmállasztása zajlik. Ez olyan határozott állásfoglalást kíván, amelyhez a magyar miniszterelnöknek, az ellene zajló médiahadjárat és kritikák ellenére, volt bátorsága. Magyarrá válni tehát Boulad számára azt jelenti, hogy csatlakozik ahhoz a küzdelemhez, amely egy pusztulófélben lévő civilizáció megmentéséért folyik.

Európát ugyanis Alexandriából szemlélve az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti a lelkét – mondja. Ez az optika az unió romjain létrejövő országcsoportokban a reményt látja. Azt, hogy Európa megpróbálja másképpen újraszervezni magát az identitások megőrzése, a határok tiszteletben tartása, a nyelvek és a kultúrák megvédése érdekében. Ezzel szorosan összefügg, hogy Boulad szerint meg kell állítani Európa módszeres, az iszlámbarát baloldal által támogatott iszlamizációját. Merthogy a baloldal egyáltalán nem törődik Európa lelkének megmentésével.

Sokaknál már az kiverheti a biztosítékot, hogy Henri atya szerint Európa motorja a kereszténység, miközben úgy érzékeli, hogy Ferenc pápa az iszlámot nem kellő mélységben ismeri. A nyitott határok politikája pedig öngyilkos tendencia. Úgy véli, a befogadásnak van egy tűréshatára. Nem lehet befogadni az összes embert és a világ összes nyomorúságát, „hogyha ez veszélybe sodorja a saját belső egyensúlyunkat, a hazánkat, a családunkat, a környezetünket, a kultúránkat és az értékrendünket”. Erre a plasztikus metaforája az, hogy ha egy húszszemélyes hajóra felzsúfolunk kétszáz embert, mind a kétszáz elsüllyed…

De nem csupán arról van szó, hogy Európa nem képes ekkora tömeget befogadni, hanem arról is, hogy nagy részük nem is akar alkalmazkodni. „Színtiszta illúziókat kergetünk, amikor olyanokat akarunk tömegesen betelepíteni, akik nem akarnak beilleszkedni” – fogalmaz. S hogy nem ridegszívűségről van szó, mindjárt ki is fejti: „Isten hozott mindenkit, aki Európába óhajt jönni és be akar illeszkedni, feltéve, hogy törekszik megtanulni a nyelvet, megismerni a kultúrát, elfogadja az értékrendet és betartja a törvényeket. Ha azonban a saját értékrendjét és a saját törvényeit akarja ránk erőltetni, akkor – már bocsánat a kifejezésért – jól hátsón kell billenteni, és menjen szépen haza!”

Mindez azért annyira érdekfeszítő, mert egy Európán kívüli tapasztalat mondatja vele, az iszlámról pedig első kézből való családi információi vannak: 1860-ban szír famíliaként akkor kellett Damaszkuszból Alexandriába menekülniük, amikor éppen húszezer keresztényt irtottak ki. Meggyőződése, hogy nem létezik mérsékelt iszlám, legfeljebb megjátssza magát: azok a teológusok, akik próbáltak finomítani a harcias nézetrendszeren, a vesztőhelyen végezték. Úgy látja, hogy Nyugaton a vágyvezérelt gondolkodás uralkodik, és a balliberális oldal, amely eladta magát a pénzhatalomnak, manipulálja az iszlámot. Együttesen le akarják rombolni Európát, miközben hatalmas pénzügyi és gazdasági érdekek mozoghatnak a háttérben.

Boulad hipokritának tartja a vallásközi párbeszédet szorgalmazókat, akik nem akarják meghallani azok szavát, akik tizennégy évszázados iszlám együttélés tapasztalatának súlyával beszélnek. Nem érti, az európaiak ­miért nem képesek tanulni saját történelmükből. Egyedül a magyarok kapiskálják, hogy miről van szó, hiszen százötven évig ottomán elnyomás alatt éltek, ami nem volt olyan régen, hogy elfeledjék, milyen is volt az. A többieknél már eltelt ezer vagy még több év, így Európában ma egyfajta felelőtlenség uralkodik.

Amikor Orbán Viktorral találkozott, azt mondta neki: „Bármiben szüksége van rám, a rendelkezésére állok.” Úgy érzi ugyanis, hogy Európa alapvető értékei nélkülözhetetlenek a világ számára. És jelenleg nagyon kevés európai ország maradt, amelyik még ragaszkodik ezekhez az értékekhez. De legalább mi, honfitársak tartsunk össze…

Csontos János - ]]>www.magyaridok.hu]]>