Rendőrök provokálása, közterek és intézmények elfoglalása, „viccesen agresszív” tüntikék – ez szerepel a „demokraták polgári engedetlenségének” eszköztárában. Mindezt október 23-a utánra ígérik, addig meg kell elégednünk némi aláírás-gyűjtögetéssel és újságíró-fenyegetéssel. A forró ősz egyelőre inkább csak langyika…

Brendon demokratikus aktivista ]]>ismét pénzzavarba]]> keveredett. A bér-lájkolás és a kormánypártinak ítélt internetes oldalak támadása nem váltotta be a reményt. A meló ugyan jól fizetett, de voltak bizonyos elvárások a munkaidőt illetően – a kiemelt hozzászólási időszak reggelre, illetve késő délutánra, vagyis Brendon szundi-óráira esett -, amelyek ellenkeztek elveivel. Ráadásul már második nap kicsit bibis lett a mutatóujja, és egy akut ínhüvelygyulladásra is gyanakodott.

A család továbbra is elutasító álláspontra helyezkedett progresszív léte szponzorálását illetően, így mint általában hasonló esetekben, most is Gulyás Marcikához fordult megoldásért – ő már évtizedes profi volt az ilyesmiben. Ráadásul az Agórába amúgy is szeretett járni, a színpadtól balra egy zugban volt az alternatív dohányzó részleg, itt csak a szívás szagától hangulatba tudott kerülni.

Gulyás Marcika lelkesen köszöntette, mondta, hogy most nagy szükség van elkötelezetten harcos demokratákra, és ráadásul most előre is tud fizetni. Brendon mindig imádta az előleg kifejezést, biztonságot adott számára a munkavégzéssel szemben. Kérdezte, miről is lenne szó?

„Most leginkább gyere velem tüntizni, közben ledumcsizzuk!” – karolta át kedvesen Marcika. Brendont ugyan ez csak mérsékelten érdekelte, de azért az illem kedvéért megkérdezte, hogy most éppen mi ellen vonulnak fel. Az Agóra ketrecgazdája helyesbített: „Nem ki ellen, kiért! Most értem, a Vágó Gabiért és a Schilling Áriért tüntizünk! Most magunkkal leszünk rendületlenül szolidárisak! Mert a Fidesz szerint mi utcai zavargásokat akarunk!”

Brendon érdeklődött: „És nem?” Marcika válaszolt: „De! De ezek békés zavargások lesznek! Mi erőszakellenesen foglalunk el tereket és hivatalokat!” Gulyás bizonyítékként azt hozta fel, hogy most az Alkotmányvédelmi Hivatal előtt nem csak magukért, hanem a szakszolgálatokért is szót emelnek! Pedig azok hivatottak elnyomni a demokratákat! „De így ez nagyon buddhistán trendi dolog lesz! Virágot teszünk a puskák csövébe és a hajunkba!”

Brendon elmerengett, majd tovább tisztázott:

– A Buddha király ötlet! Szeretem a kínai bölcseket. De ő nem volt kopasz, Marci? Hogy tett a hajába így virágot? 
– Most, hogy mondod. Akkor nem ő, hanem az a tibeti, a békés ellenállás atyja, a Gandhi!
– Az nem láma? Mindig keverem őket, pedig lámás kitűzőt vettem egyszer Amszterdamban. De figyu, Marci! Az is kopasz volt! 
– Azt a rohadt! Megvan, a Katona Klári volt a virágos, aki a sárga rózsáról énekelt! Neki szép szőke haja volt, és göndör, oda kajakra férhetett virág Woodstockban!
– Na, így már OK, Marci! Ezekre a dolgokra oda kell figyelni, nehogy megvádoljanak minket! Mert tudod, nem szeretnék szakmaiatlan projektekbe belevágni!

A sajátos belvárosi műveltségre fényt derítő demokrácia-történeti párbeszéd után hőseink a lényegre tértek, azaz, hogy Brendon milyen jól fizető szerepet kaphatna az október 23-a után beinduló ]]>polgári engedetlenségi mozgalomban]]> – ugyanis addig adott időt Gulyás Marcika a kormánynak, hogy elfogadja új választási rendszerét, amit most még ő sem ismer.

A rendőrök provokálását gyorsan kizárták. Brendonnak ugyanis minden egyenruha láttán vécére kellett rohannia, ezért nem tudott pár éve a Louvre-ban sem a Mona Lisáig jutni. A matuzsálemi korú múzeumőr ugyanis menetrendszerűen vizelési ingert váltott ki belőle.

A közterek és intézmények elfoglalásán kicsit elmerengtek, de ez sem bizonyult megfelelőnek Brendonnak. Virtuálisan ugyan a demokratikus aktivista kész volt harcba szállni, de mentálisan nem érezte még kellően erősnek hozzá magát. A minap esett át ugyanis egy érzelmi válságon, amikor útlevele megújításakor sorszámot adtak neki az okmányirodában. Ő a háromszázharminchármat, szerencseszámát kérte, de ezt megtagadták tőle. Brendon így pillanatnyilag nem bírt intézmények közelébe menni. A közterek megszállásának kérdésére Gulyás Marcika így bölcsen már nem tért ki.

A „vicces erőszak” ennek fényében fel sem merült, valami mást kell majd választani az október végétől aktuális elégedetlenkedési fizetőlistáról. Addig is azonban, nem akarna-e Brendon aláírást gyűjteni a korrupció elévülésének meghosszabbításáért? Most egyébként is a Momentum fizet a legjobban a demokrata univerzumban. „Ez tutkó, nem?” – győzködött Gulyás.

Az ajánlat csábító volt. Brendon persze kissé félt az emberektől, a momentumosokat meg igen szimpi, de annál fontoskodóbb agresszoroknak tartotta. Azonban egy aláírásgyűjtő pultnál vannak legalább hárman, ott elvegyülhet. Másfelől viszont unokanővére azt mondta, hogy ez még a „tüntikézőkhöz” képest is idióta ötlet, hiszen a kormány támogatja a kezdeményezést, akkor meg mire a felhajtás. Márpedig Berta híresen világlátott gender-feminista volt, a CEU-n tanított posztgraduális liberálkreativizmus-elméletet. Így Brendon, ha megilletődötten is, de nemet mondott.

Maradt az újságírók megfélemlítése. Brendon szemantikai univerzumában ugyan a félelem szó csak egyes szám első személyben szerepelt, de a múltkor látott a TV2-n egy cuki műsorvezetőt. A Ripost szerkesztőiről is csak jókat hallott. Szívesen találkozott volna ezekkel a csinos emberekkel, politikailag is.

Ezt a projektet viszont Marcika vétózta meg, „ez az én bulim” felkiáltással. Végül abban maradtak, hogy Brendon egyelőre csak lézengjen itt, abban is van pénz. Most legyen tünti-közönség, aztán a következőnél cserélnek, ő lesz a szónok, a mostani megmondó emberek meg a tömeg.

A Falk Miksa utcában, az Alkotmányvédelmi Hivatalnál uszkve negyvenkilencen voltak a tüntetők. Ezt Brendon csöndesen szóvá is tette, mondván, hogy idővel a hasonló létszámban jelenlévő újságíróknak is feltűnik a demokrata váltógazdaság.

A jelenlévő demokratikus aktivisták egy lendülettel torkolták le: Hülye vagy, gyerek?! Így kevesebb ember között kell elosztani a napi tünti-keretet!

Fotó: youtube.com

Máté T. Gyula - ]]>http://matete.pestisracok.hu]]>