Idén májusig a menedékkérőknek csak 17 százaléka érkezett háborús övezetből, vagyis a határátlépők nagy többsége nem politikai menekült.

Koszovóban nincs háború, jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelben, ehhez képest a koszovói albánok, akik amúgy az Európai Unió és a NATO hathatós segítségével birtokolták el Szerbiától az ősi Rigómezőt, úgy menekülnek el frissen szerzett hazájukból, mintha ott bombáznának, pedig nem: ott béke van.

Elképesztő mennyi rosszindulatú hülyeséget hord össze a ballib média a nemzeti konzultáció vitathatatlanul célirányos kérdései kapcsán. Pedig a dolog roppant egyszerű. Akinek élete veszélyben forog otthon és ezért menekülnie kell, annak menedéket kell adni. Aki azért kel útra, mert otthon nehéz a megélhetés és abban reménykedik, hogy máshol majd jobban boldogul, az nem menekült, hanem olyan vándor, aki jobb életlehetőségeket keres. Aki pedig azért kel útra, mert máshol nagyobb fizetést remél, az egyszerű munkavállaló.

Ez utóbbiak közé tartoznak azon honfitársaink, akik a jobb jövedelem reményében utaztak el nyugatra vagy északra az unión belül. De ez utóbbiak közé tartoznak azok is, akik valamely távoli, vagy éppen közeli földrészről érkeztek a magyar határhoz, s mennének onnan tovább oda, ahol magasabb jövedelmet – beleértve a segélyt is – remélnek. Ahogy azonban a magyar villanyszerelők, kórházi ápolók, orvosok és mások nem igényelnek emberiességi ellátást, mert nem ezért mentek Norvégiába, Angliába, Németországba vagy akárhová, éppen úgy az albán, afgán, pakisztáni és isten tudja miféle vándoroknak sem jár alapvetően semmi, hiszen nem menekültek ők, csak vándorok. Megilletheti őket méltányosságból a pihenő, egy tál étel és a tisztálkodás lehetősége, cserében azonban elvárható tőlük, mint mindenki mástól a törvények tisztelete.

Erről szól első pillantásra a nemzeti konzultáció. Hogy különbséget tegyünk a vándor és a menekült között. Második pillantásra pedig arról, hogy minden országnak van egy mértéke, mert országonként eltérő az a képesség, hogy hány alkalmi vagy tartósan letelepedő külföldit tud integrálni. Nem az a kérdés ugyanis, amit a ballib média megpróbál sunyin a köztudatba plántálni, hogy befogadjunk-e menekülteket és vándorokat vagy sem, hanem az, hogy mennyit. Ha veszünk egy üveg tintát és azt a Margit hídról beöntjük a Dunába, nem történik semmi, a halak (ha vannak még) úszkálnak tovább, mert a nagy folyó úgy olvasztja magába a kék festéket, mintha mi sem történt volna. Ha ezt az üveg tintát egy kád vízbe öntjük, a víz kék lesz és fürdésre alkalmatlan.

Ez ilyen egyszerű. Magyarországon ma már nagyon sok külföldi él. Sokan ideiglenesen vannak itt, sokan végleg érkeztek hozzánk. Kínaiak, thaiföldiek, vietnamiak, törökök, arabok és mások. Jól elvannak itt, nincs semmiféle feszültség az úgymond őslakos magyarok és a nemrég érkezettek között. Mindig is éltek más országból érkezett telepesek magyar földön, és csak akkor volt ebből feszültség, ha hirtelen túl sokan jöttek. Most megint felborult a világ, egymillió ember menekülne délről rossz sorsa elől a gazdag Európába, s ez az új népvándorlás, amit az unió vezetése egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, demográfiai veszélyekkel fenyeget. Ezért kell a nemzeti konzultáció kérdéseire felelni.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>