Ma 2017 szeptember 22. Móric napja van. Holnap Tekla napja lesz.
Ártatlanságunk utolsó napja

Ártatlanságunk utolsó napja

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
2001. szeptember 11, reggel 8:46...

, az első gép becsapódását követő 102 perc az időnkből kiszakított, vérben, őrült félelemben, olthatatlan kerozin-lángokban megformált iszonyatos monolittá vált.

Nem felejtünk, nem felejthetünk. Felejteni, a felejtés által megbocsájtani nem erő, ahogyan ezt a sok hamis tolerancia-próféta hírdeti, hanem halálos bűn. Összeomlott New York, a nyugat teljhatalmát megtestesítő két torony, civilizációnk mesterművei, és  vele a fennálló roppant erejű világrend. A pusztulás látványára az emberek Bosch képeinek tébolyát idéző tömegben sereglettek az utcákra, sírtak, sirattak, szavak nélkül, irgalmas szamaritánus módjára segítettek társaiknak – ha tudtak – , vagy csak elviselhetetlen, tehetetlen gyűlölettel, értetlenül, elnémulva bámulták a mindent betöltő, a városra alászálló roppant szürke por és füstfelhőt.

Egy falka gyűlölettel teli fundamentalista szunnita (átkozottak legyenek mindannyian!), örök kárhozatot nyert gyűlölet-démon, gyáván istenük nevét önkívületben üvöltő, rikoltozó öngyilkos-tömeggyilkos  hozta el az öngyűlölet apoteózisát világunkra. Mind mártírjai voltunk 2001 szeptemberének. A mártír ugyanis tanúságtevőt jelent.

Ez a megkésett, sokak által előre megjósolt pillanat 16 évvel ezelőtt bekövetkezett, és háborúba léptünk a viszonylagos védelemben, önmagát biztonságban tudó nyugati ember számára ismeretlen erővel: az iszlamista-univerzalizmussal. A világkereskedelmi központ romjai alá temetett, pelyvaként elégett, összemorzsolódott, szétzúzott, az ablakokból a százemeletes mélységbe halálugró, kapálozó, fejjel előre zuhanó emberek egy szent háború  áldozatai, egy háborúé, amelyben már nem létezik az ártatlanság előjoga. Nem himnuszt  mondunk a halottainkért, 16 évvel ezelőtti napnak a józan, önfeláldozó hőseiért, hanem az iszonyatot kíséreljük meg kimondani.

Egy titkos, rejtett kép mélyen belémégett, nem enged el, minden alkalommal, amikor az ikertornyok csonkolt maradványainak sziluettjére gondolok: a repülőgépeket eltérítő szentgyilkosokat látom magam előtt, ahogyan a halállal szemben, a halálfélelmüket elűzve, üvöltve kántálják utolsó, a becsapódás előtti, visszafordíthatatlan pillanatokban, rövid megvallásukat, a vallásuk, barbár hitük  elemi kinyilatkoztatását “az  Isten a leghatalmasabb!” Rettenetes, iszonyú erejű kép.

Ezek a gyilkosok, akik haragjukat, akaratukat törzsi háborúkban, a szovjetunió ellen vívott véres dzsihádban edzették meg,  (és céljaik beteljesítése érdekében elképzelhetetlen, hatalmas áldozatokkal éltek együtt) már elpusztultak, de szellemi örököseik, a gyilkosok szerte a világon továbbra is megcselekszik istenük akaratát, az ítélet kimondatott felettünk.

2001 szeptembere óta nyilvánvalóvá vált: szemben állunk a világot egyetlen akarat alá rendező utópikus vágyakozással, egy erős, élő istennel, amelynek nevében, nevének kimondásában rejlik minden gyengeséget felszámolni tudó, apokaliptikus ereje. A céljuk: szent irataiknak tébolyult, sivatagi  rendjének helyreállítása. Ha a gyűlölet legkisebb szikrájával szívükben, de kimondják, kántálják bálványuk nevét, úgy levegővételről-levegővételre  tovább erősödik ezt a rettenetes, hatalmas isten jelenléte. A bálvány nevének kimondásával, ennek a gyilkos, pusztító entitásnak megidézésével élő és eleven áldozat jár.

Ne legyenek kétségeink: ezek az átkozott sakálok  sátánisták egytől-egyig.

Az ő áldozatuk nem krisztusi, a kegyelem beteljesítéséhez szükségszerű engesztelő áldozat, hanem gyűlölettel kimondott ítélet.

Az iszlám az egyetlen domináns-progresszív vallás (a nyugat felé közelítve), amely sértetlenül, az ember teljes alávetettségében megmaradt tiszta, (látszólag) romlatlan igazodási pontnak. De az iszlám sokkal több, mint belső-külső erkölcsi iránytű, a vallásgyakorlatban az ember önmagával szemben, áttételek nélküli bizonyosságot nyer. Isten nevében rejlő erőt kapja meg, használhatja, meríthet belőle, bármit, még a legnehezebbet is megcselekedheti általa. Nem véletlen a zsidók és keresztények Tizparancsolatának ősi tiltása: “Isten nevét hiába ne vedd!”

Egyetlen kérdés maradt: miben van a mi erőnk?

A nyugati-szekuláris világrend maradványai az ellenállásra, az erő kifejtésére alkalmatlannak bizonyulnak, az ellenállásra nincsenek eszközei, a civilizációnk egyetlen megmaradt önmaga ellen fordított fegyvere az erkölcsi tapasztalatainkat relativizáló, a valósággal való közvetlen viszonyunkat (is) felszámoló dekonstrukció, amely minden emberi viszonyosságot, kötelességet, felelősséget a feledés, az iszonyatos, az elviselhetetlen, a többszólamú “narratívák” dialektikus kuszasága.

A liberálisok, a felvilágosodás, ill. a mindenféle népirtásokhoz vezető forradalmak és a lázadás örökösei hiába erőlködnek, próbálják vért izzadva domesztikálni, a  kereszténység mai kórképének színvonalára zülleszteni ezt a könyörtelen, irgalmat, kegyelmet nem ismerő istent. Ez a pogány, barbár hit megtörhetetlen falat képez az ember legbelsőbb, kimondhatatlan vágyai és a Sátán között.

A nyugat erkölcsi önébredése azóta, mint minden lehetséges alkalommal elmaradt. Az iszlám pedig, így jogosan ítéletet mond felette.  Milliárd ember, a végtelen sivatagok élő istenének iszonyú és nyomasztó súlyú legitimitásával.

Védekezésünk az ítélet-végrehajtással szemben megkésettnek bizonyult, a háborút évszázadok óta vívják ellenünk, kiismertek minket, és az erejük tudtával, a természetfeletti hatalom bizonyosságával, törvényeik isteni felsőbbrendűségével pusztítják bennünk azt, amit istenük gyűlöl, megvet. A radikális iszlám nem összevethető császárukat a halálig imádó japánok fanatizmusával, amit megtörtek a Hirosimára, Nagaszakira aláhulló atombombák.

Az iszlám önálló, bárhol megnyilvánuló entitás, nincsenek valódi, kimozdíthatatlanul szükségszerű kulturális kellékei, mindannyian érezzük súlyát, sőt jelenlétének jogosságát.  A pusztaságok barbársága, az ember egzisztenciális végszükségleteire adott válaszok egyszerre sarjadnak ebből a sivatag homokjába elvetett magból. Ki állhat ennek ellent?

Ma már nem számít váteszi jóslatnak az, ha kijelentjük: az iszlám évszázadában élünk.

]]>www.tutiblog.com]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Mondom a magamét (1907) Nagyvilág (1536) Jobbegyenes (1135) Világ história (910) Gasztronómia (538) Szépségápolás (15) Heti lámpás (133) Sport (722) Kultúra (2) Tereb (122) Autómánia (61) Flag gondolja (30) Rejtőzködő magyarország (170) Politika (1559) Magyar millenium (1219) Gazdaság (588) Mozi világ (453) Mozaik (484) Vetítő (37) Életmód (1) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (391)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>