2012. 01. 29.
Olvasóink a fentebbi képre tekintve, elszörnyedten fogják mondani: „No te szegény góbé, ha még soha el nem vesztél, most fogsz elveszni.” Pedig se baj ott. Tréfa már ez a mulatság a székelynek. - írja a Vasárnapi Újság 1856. évi 3. száma.
Négy-öt szálfából összekötöznek gúzszsal – jó tágon – egy tutajt, vagy a hogy a Vágvidéken nevezik – talpat; csinálnak neki két kormányrudat s azzal rá eresztik azt az Olt vagy a Maros vizére. Az Olt, meg a Maros vize nem folydogál ollyan szép csendesen, mint a mi Dunánk, hanem nyargal, mint valami telivér paripa, kanyarogva sziklás völgyeken keresztül, néhol a meredek bérczek ugy összeszorulnak, hogy csak épen a keskeny tutaj számára marad közöttük hely, másutt hirtelen kanyarodik a folyó futása s az odaért tutajt elmeriti a sebes fordulásban.
A két székely azért páratlan nyugalommal ül a kormányrudnál s szivogatja kurtaszáru pipáját. Mikor azután egy-egy vizomláshoz érnek, mellynek csattogó zugása messziről hangzik eléjök, oda kormányozzák szépen a tutajt a folyó sodrába, akkor felemelik a kormánylapátokat s hirtelen a tutaj közepére futva, ott egy keresztbeállitott bakba fogózva várják a beközelgő pillanatot, melly vagy hagyja őket élve, vagy sem.

A tutaj a zuhatag szélére érve, egy perczre lassitni kezdi futását, csendesen előrenyomul, ugy hogy félig a levegőben látszik függni; akkor egyszerre alárohan a tajtékzó zuhatagba . . . . . A másik perczben azután megint a kormányrudnál áll a két székely, s ha talán kialudt a pipa a nagy esésben, iparkodik megint tüzet csiholni. A part melletti sziklákon itt-amott egy-egy kereszt van felállitva. A székely jól tudja a történetet, a mi illyen keresztekhez van csatolva: itt, meg amott tiz, husz székely veszett el a folyóban, a mint az első tutaj fennakadt a zuhatagnál valami kőben, vagy keresztül álló fatörzsben s az utána jövök mind ott törték össze egymást a rajtuk levőkkel együtt; ezt a történetet elmondogatják egymásnak, valahányszor egy olly kereszt előtt elhaladnak sebesen; és ha szerencsésen megjárták az utat, egyet imádkoznak, – megint ujra kezdik.
J.
mekoszk