Itt, Firenzében indult meg újra az aranypénzverés 1252-ben, amelyet számos más kibocsátó is követett. Magyarországon 1325-ben kezdődött az aranypénzverés, amelynek nyersanyagát az ekkor művelésbe vett aranybányák biztosították. Óvatos becslések szerint is a kibányászott arany mennyisége hamarosan elérte az évi 1000-1500 kg-ot, amely Európa éves aranytermelésének több mint a háromnegyedét adta.

Az írott források és az éremleletek egyhangúan a magyar aranypénz dominanciáját mutatják Közép-Európa területén, de szórványosan még messzebbre is eljutottak. A magyar aranyforint, vagy ahogy a XVI. századtól nevezték, a magyar dukát (el)ismertségének másik bizonyítéka a külföldi utánveretek. A közép- és újkorban általános szokás volt, hogy a jó minőségű pénzeket ugyanolyan éremképpel - de nem mindig ugyanolyan minőségben - más országok is kibocsátották, hogy annak jó híréből gazdaságilag is részesüljenek.

Időnként némely külföldi aranypénzre csak annyit írtak rá, hogy a magyar aranypénz minőségében készült, és ez úgy látszik, már elegendő volt a sikerhez. A magyar aranyforint 3,5 gramm súlyban és 986 ezrelék finomságban készült, azaz majdnem elérte a 24 karát, tehát a színarany finomságát. Ezt a minőségét Károly Róbert első aranyforintjától Ferenc József utolsó dukátjáig változás nélkül megőrizte. Nem véletlen, hogy mindenhol szívesen fogadott pénz volt. A dukátoknak többszörös veretei, illetve hányadosai is készültek. A XVI-XVII. században jelennek meg először az ötszörös, tízszeres dukátok. Erdélyben Apafi Mihály uralkodása idején készültek 25, 50, olykor 100 dukát súlyban is. A magyar arany még a nagy amerikai aranybányák felfedezése után is jelentős szerepet játszott a térségben, sőt a XVII. században még hatalma csúcsán állt.

Tóth Csaba
Magyar Nemzeti Múzeum Éremtár