Ma 2014. november 24., hétfő, Emma napja van. Holnap Katalin, Katinka napja lesz.
FLAG
Klebelsberg, az új IV. Béla
magyar millenium
2012. 05. 10.
|
nagyobbbetú kisebbbetú Nyomtatás

A címben használt jelző csak egy volt a Klebelsberg Kuno személyére nézve kevésbé hízelgő jelzők közül, amelyeket a 20. század talán legnagyobb hatású kultúrpolitikusára aggattak korabeli kritikusai.

Volt ő nyugatot „majmoló”, az állástalan diplomások számarányát szándékosan növelő képviselő, idegen származása miatt nemzetietlen miniszter is. De tény: ő volt az is, aki megszervezte a mintegy ötezer népiskola építését, kiépítette a tanyai iskolák hálózatát, megreformálta a polgári iskolát és leányközépiskolát, lerakta a szegedi egyetem alapjait, létrehozta a Testnevelési Főiskolát, megépíttette a debreceni, pécsi, szegedi egyetemeket, Tihanyban Biológiai Kutatóintézetet nyitott, a tudósképzés korszerűsítése érdekében felállította a bécsi, berlini és római kultúrcentrumokban működő Collegium Hungaricumokat. Halálának 80. évfordulója előtt a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara konferenciával tisztelgett.

Klebelsberg: hosszú tervezés, lassú megtérülés

L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottság, s a Nemzeti Kulturális Alap elnöke bevezető előadásában kiemelte, hogy – bármennyire nehéz is ezt elismernie sokaknak – Klebelsberg Kunónak igenis nagyon időszerű a tevékenysége. A 20. század elején élt, nagy formátumú kultúrpolitikus szeme előtt két, egymással szorosan összefüggő dolog lebegett: a hosszú tervezés és lassú megtérülés. Klebelsberg úgy gondolta, hogy a rövid távú kultúrpolitika kudarcra van ítélve, azt inkább egyfajta „hosszútávú váltónak” fogta fel. A másik szempont a területre fordítandó megfelelő forrás biztosítása.

Ezzel szemben ma azt látjuk – figyelmeztetett L. Simon László –, hogy a rendszerváltás óta eltelt két évtized alatt a lassú megtérülésnek nyoma sincs, ráadásul romlott a magyar kultúra költségvetési háttere. Magyarország ebből a szempontból azonban nem lóg ki a sorból, hiszen Közép-Európa több országában is 30-50 százalékos forráskivonással járt a kulturális területet illetően a válság, igaz, hazánkban például a Nemzeti Kulturális Alap bevétele 30 százalékkal nőtt 2010-ben. A parlamenti képviselő idézte Klebelsberg további gondolatait, amelyek szintén aktuálisak: a biztonság és a kiszámíthatóság, valamint az intézményi függetlenség állami garantálása. A politikának ezért muszáj önmagát korlátoznia, a Klebelsberg által is kiemelt, az akadémiára vonatkoztatott közadakozás pedig minden intézményre érvényes kell hogy legyen.

Romsics Ignác (Eszterházy Főiskola) előadásában Klebelsberg Kunó és Bethlen István pályáját idézte fel. Mint arra az MTA professzora rámutatott, a két, eltérő családi környezetből származó, különböző oktatásban részesülő politikus először 1919-ben került közel egymáshoz. Bethlen és Klebelsberg a konzervatív Nemzeti Egység Pártját együtt alakítják meg, s szoros politikai szövetségesek lesznek. Bethlen összesen négyszer alakított kormányt, s az összes, keze alatt megforduló számos miniszter közül vele, Klebelsberggel dolgozott a legtöbb ideig, aki mintegy tíz évig állt a kulturális tárca élén. Összességében elmondható, hogy Klebelsberg fenntartások nélkül támogatta Bethlen konszolidációs politikáját, a kormányfő pedig minden tekintetben magáévá tette a kultuszminiszter kultúrpolitikáját – emelte ki Romsics Ignác. A belső restrikció és az 1924-ben felvett népszövetségi kölcsönnek köszönhetően a költségvetés 1925-re helyreállt, ennélfogva a fél évtizeden át tartó fellendülés több fejlesztésre adott lehetőséget. A korszakban 300 ezer új lakóház épült, a 100 ezer jutó orvosok száma megkétszereződött.

A kultúrpolitikában 1925-ig csak szervezeti reformokra került sor, később Klebelsberg átfogó programot hirdetett. Fontos lépés volt a tudományos ösztöndíjak elindítása, a külföldi magyar intézetek hálózatának kiépítése. A középiskolai reform keretében a gimnáziumokat humán és reál részre bontották, aminek egyik előnye az volt, hogy a létező mindhárom típusból lehetett egyetemre jelentkezni. (Hóman Bálint 1934-ben vezette be az egységes középiskolát). A polgári iskolák száma előbb 253-ról 353-ra, majd 400-ra nőtt, s 3500 tantermet építettek. A korszakban a kultusztárca részesedése az állami költségvetés 9-10 százalékára kúszott fel, ennek fele a népiskolákra ment el. Intézkedéseiért azonban sokan támadták Bethlent, mondván Klebelsberg a „nyugatot majmolja”, növeli az állástalan diplomások számát, ráadásul „működése híján van minden nemzeti vonásnak”, de a szociáldemokraták például még több forrást akartak bevonni, míg a nemzetvédők a hadügyre fordították volna a kultúrára elkülönített pénzeket.

Tőkéczki László egyetemi docens, az ELTE tanszékvezetője előadásában elhangzott, hogy Klebelsberg több nagy elmétől, így Tisza István körétől és Korniss Gyulától is sokat tanult. Átfogó programját kultúrtopográfiai alapon alakította ki, amelyben benne foglaltatott a határon túli magyarság is, célja pedig az volt, hogy Magyarország kulturális versenyképessége növekedjen. (kultúrfölény elmélet) Klebelsberg sajátjává tette a – mai szóhasználattal élve – az emberi tőkébe való befektetés gondolatát. Úgy vélekedett, hogy a nevelést erősíteni kell az oktatáshoz képest a nemzeti egység és a belső társadalmi feszültségek csökkentése szempontjából, az ismeretközlést pedig az értékelvűségbe kell beágyazni. S mivel a kultúrpolitikus azt látta, hogy az állam maga mechanikus, az embereket csakis az egyház tudja a "lelküknél" megfogni, ezért azzal mindig együtt kell működni. Kornissra utalva a hierarchia fenntartása mellett érvelt, s hogy először az elit műveltségét kell megújítani, hogy abból politikai stabilitás legyen. A kultúrdiplomáciában hasznos fegyvert látott, aminek révén meg lehet győzni a nyugati hatalmakat abban, hogy a revízió igazságtalan volt – zárta okfejtését a történész.

 

Az idegen nevű gróf

Ujváry Gábor (Kodolányi János Főiskola) Klebelsberg és a kulturális külpolitika címmel tartotta meg előadását. A kultúrpolitika a szakpolitikák egyik legfiatalabb ága, hiszen Magyarországon csak 1848-49-ben, majd a kiegyezés után beszélhetünk róla. A kulturális külpolitika még ennél is fiatalabb, maga a fogalom éppen száz esztendős. Ennek egyik előzménye a peregrináció (vándordiákok külföldi egyetemekre járása), a másik pedig a külföldön megalakult magyar intézmények voltak: az első az 1579-ben született Pápai Német-Magyar kollégium, a második pedig az 1623-24-es bécsi Pázmáneum.

A trianoni békediktátummal létrejött szuverenitás egyik pozitívuma a kulturális külpolitika megteremtése volt. Klebelsberg programja a külpolitikában a klasszikus diplomáciánál nagyobb mozgásszabadságot biztosító kulturális külpolitika szerepének növelése volt. Kulturális külpolitika céljai pedig a külföldi magyar intézetek, tanszékek és lektorátusok hálózatának kialakítása-bővítése, állami ösztöndíjak beindítása stb. A kulturális külpolitika segítségével a revíziót lehetőleg békés eszközökkel kívánta elérni. A kultúrdiplomácia feladata a következő volt: a magyarságot minden vonatkozásban ismertté tenni, jóvátenni a múlt mulasztásait, a nemzetek versenyében minél előbbre vinni Magyarországot, a revízió ügyét előmozdítani.

Makkai Béla (Károli Gáspár Egyetem) Klebelsberg Kuno nemzetpolitikai koncepciójáról szólva kiemelte, hogy az „idegen nevű gróf” a szüntelen sértések következtében neveltetése során céltudatosan készült a nemzet szolgálatára. Egy interjúban arra kérdésre, hogy mit tehet az ember, ha Klebelsbergnek hívják, azt válaszolta: még többet dolgozni. Klebelsberg a dualizmus idején foglalkozott az általános szavazati jog megadásának lehetőségével, a társadalmi stabilitást leginkább veszélyeztető szociális problémákkal, illetve a még nem létező „nemzeti politikával”.

A politikus helytelenítette a nemzetiségek erőszakos asszimilációjának gyakorlatát. Az ezt ellensúlyozó eszközök egyfelől a demográfia kedvező alakítása, másrészt az „amerikás magyarok” visszavándorlási többlete volt, valamint a megfelelő telepítéspolitika gazdasági és kulturális eszközökkel. Klebelsberg a legnagyobb veszélyt az Alföld és Székelyföld szétszakításában látta. Mint azt Makkai Béla hangsúlyozta, Klebelsberg célja a magyarok erősítése volt, nem pedig a nemzetiségek gyengítése. Ezért nem csak szavakkal harcolt, 1904-1910 között ő volt a Horvát-Szlavónia magyar szórványtelepülései s a folyami hajósok és gyermekeik nemzeti, társadalmi és művelődési gondozására, gazdasági támogatására Széchenyi Béla gr. kezdeményezésére alakított JULIÁN Egyesület vezetője.

Kovács Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanársegédje a Napkelet című irodalmi újság köré csoportosult reformkonzervatív csoport (Tormay Cecil, Szekfű Gyula stb.) nemzetkoncepcióját mutatta be. Mint azt a kutató előadásában megjegyezte, a csoport nemzetkoncepcióját reformkori ihletettség jellemezte. A csoportnál Kossuth és Rákóczi háttérbe szorult, Széchenyi vált hivatkozási ponttá, Szent Istvánnal pedig a nyugati orientációt hirdették. Felismerték, hogy közelíteni kell egymáshoz a középosztályt és a paraszti rétegeket, mivel a két osztály vészesen elidegenedett egymástól – Klebelsberg egyenesen a parasztok kapcsán "lelki kivonulásról" beszélt.

Az egyik megoldás a különböző leszakadt társadalmi rétegek vagyoni megerősítése volt. Ennek elsődleges eszköze a földbirtokreform, illetve a népoktatás, természetesen a megfelelő nemzeti neveléssel. A reformkonzervatívok úgy vélekedtek, hogy a hazafias érzést nagyobb tömegekben kell megerősíteni. Klebelsberg Kuno továbbment, a magyarság megerősítését az ésszerű földbirtokpolitikával kapcsolta össze. Kérdés, hogy a nemzetkoncepció mennyire vált a Bethlen-féle konszolidáció részévé? Kovács Dávid szerint a vagyoni helyzet „abnormis” jellege megmaradt, de több kritikus a neonacionalista irányvonallal sem értett egyet. Klebelsberg szerint a nacionalizmus a népek önfenntartási ösztöne, amely mindig máshogy alakul, más tartalommal telitődik meg. A Habsburgok elleni harc ezt eltorzította, ezért két új feladat vált megvalósításra Trianon után: egy megfelelő szociálpolitika és a nemzetnevelő feladat, a nacionalizmus negatív karakterei nélkül.

mult-kor.hu

 

Feltöltő: Flag

Értékelés: Átlag: 2.5   Szavazatok: 239   Helyezés: 2327


Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Magyar legendárium - Tormay Cécile
Könyv
Bolti ár: 1 990 Ft
Netes ár: 1 692 Ft
15% kedvezménnyel

Jézus titkos élete - Hihetetlen Magazin
Könyv
Bolti ár: 1 495 Ft
Netes ár: 1 495 Ft
0% kedvezménnyel

Byrd admirális titkos utazása a Belső Földbe - Tim R. Swartz
Könyv
Bolti ár: 4 500 Ft
Netes ár: 4 050 Ft
10% kedvezménnyel

Nikola Tesla elveszett feljegyzései - Tim R. Swartz
Könyv
Bolti ár: 4 500 Ft
Netes ár: 4 050 Ft
10% kedvezménnyel

Tőzsdebiblia - A Forex - Nyitrai Gergely
Könyv
Bolti ár: 19 990 Ft
Netes ár: 14 990 Ft
25% kedvezménnyel

Flag Media Group
Hírlevél
Feliratkozom
Leiratkozom
Ezen a napon történt:
1950 - Párizsban megkezdődik David Rousset volt buchenwaldi deportált rágalmazási pere Pierre Daix volt mauthauseni deportált, a Les Lettres francaises kommunista hetilap főszerkesztője ellen. Korábban a zsidó származású Rousset arra szólította fel a náci táborok egykori rabjait, hogy alakítsanak bizottságot a gulág vizsgálatára. Válaszul az FKP lejárató kampányt indított ellene, „jól ismert hitlerista újságírónak” titulálták, Daix pedig hamisítással és hazugsággal vádolta meg. A per eredményeként – amelyben a legendás El Campesino tábornok, a spanyol polgárháború hőse, aki nem sokkal előbb szabadult a gulágról, leleplezte a Szovjetunióba menekült spanyol köztársasági harcosok kálváriáját – a kommunista lap vezetőit pénzbüntetéssel sújtották.

2003/1. - Az izraeli hivatalos látogatáson tartózkodó Gianfranco Fini olasz miniszterelnök-helyettes felkeresi a holokauszt áldozatainak emelt jeruzsálemi Jád Vásem emlékhelyet, ahol szégyenteljesnek nevezi az Olaszországban 1938-ban hozott faji törvényeket és elítéli hazája fasiszta múltját, „az abszolút rossz időszakának” nevezve azt. Ugyanarról a Finiről van szó, aki 1994-ben még Mussolinit tartotta a XX. század legnagyobb államférfijának, és akinek Nemzeti Szövetség nevű pártja a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalomból sarjadt.

2003/2. - Emlékeztetőül íme, Fini leépülésének fontosabb állomásai: a római ardeatineai barlangoknál végrehajtott német megtorlás helyszínén 1993-ban kijelentette: "Nemet mondunk a rasszizmus bármilyen formájára. És nem suttogjuk, hanem üvöltjük, hogy a fasizmus már visszavonhatatlanul a történelemé." 1995-ben pártja Fiuggiban megtartott köpönyegforgató-kongresszusán "nyíltan, véglegesenés megfellebbezhetetlenül" elítélte az antiszemitizmust. 1999-ben felkereste Auschwitzot, ahol a látogatók könyvébe ezt írta: "Egyetlen tragédia sem lehet nagyobb a népirtásnál és a holokausztnál."

2003/3. - 2003-ban a B'nai B'rith zsidó szabadkőműves szervezet Milánóban megrendezett 3. európai kongresszusán elmondott több mint egy órás beszédében elítélte az EU-n belül erősödő antiszemitizmust, Izrael harcát a Közel-Kelet egyetlen demokráciája jogos önvédelmének nevezte, szükségesnek tartotta az apartheid "biztonsági"

kerítés felépítését, a nyugat-európai baloldal Izrael- és cionizmusellenességét pedig az antiszemitizmus modern megjelenési formájaként itélte el.

Fini immáron "beérkezett".

Szavazás
Ön szerint ki lenne alkalmas megújítani a baloldalt?
Gyurcsány Ferenc
Tóbiás József
Mesterházy Attila
Botka László
Kovács László
Senki sem alkalmas erre a feladatra
Nem érdekel a baloldal



1.3439 másodperc | Online látogatók: 34