Ma 2014. október 21., kedd, Orsolya napja van. Holnap Előd napja lesz.
FLAG
Klebelsberg, az új IV. Béla
magyar millenium
2012. 05. 10.
|
nagyobbbetú kisebbbetú Nyomtatás

A címben használt jelző csak egy volt a Klebelsberg Kuno személyére nézve kevésbé hízelgő jelzők közül, amelyeket a 20. század talán legnagyobb hatású kultúrpolitikusára aggattak korabeli kritikusai.

Volt ő nyugatot „majmoló”, az állástalan diplomások számarányát szándékosan növelő képviselő, idegen származása miatt nemzetietlen miniszter is. De tény: ő volt az is, aki megszervezte a mintegy ötezer népiskola építését, kiépítette a tanyai iskolák hálózatát, megreformálta a polgári iskolát és leányközépiskolát, lerakta a szegedi egyetem alapjait, létrehozta a Testnevelési Főiskolát, megépíttette a debreceni, pécsi, szegedi egyetemeket, Tihanyban Biológiai Kutatóintézetet nyitott, a tudósképzés korszerűsítése érdekében felállította a bécsi, berlini és római kultúrcentrumokban működő Collegium Hungaricumokat. Halálának 80. évfordulója előtt a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara konferenciával tisztelgett.

Klebelsberg: hosszú tervezés, lassú megtérülés

L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottság, s a Nemzeti Kulturális Alap elnöke bevezető előadásában kiemelte, hogy – bármennyire nehéz is ezt elismernie sokaknak – Klebelsberg Kunónak igenis nagyon időszerű a tevékenysége. A 20. század elején élt, nagy formátumú kultúrpolitikus szeme előtt két, egymással szorosan összefüggő dolog lebegett: a hosszú tervezés és lassú megtérülés. Klebelsberg úgy gondolta, hogy a rövid távú kultúrpolitika kudarcra van ítélve, azt inkább egyfajta „hosszútávú váltónak” fogta fel. A másik szempont a területre fordítandó megfelelő forrás biztosítása.

Ezzel szemben ma azt látjuk – figyelmeztetett L. Simon László –, hogy a rendszerváltás óta eltelt két évtized alatt a lassú megtérülésnek nyoma sincs, ráadásul romlott a magyar kultúra költségvetési háttere. Magyarország ebből a szempontból azonban nem lóg ki a sorból, hiszen Közép-Európa több országában is 30-50 százalékos forráskivonással járt a kulturális területet illetően a válság, igaz, hazánkban például a Nemzeti Kulturális Alap bevétele 30 százalékkal nőtt 2010-ben. A parlamenti képviselő idézte Klebelsberg további gondolatait, amelyek szintén aktuálisak: a biztonság és a kiszámíthatóság, valamint az intézményi függetlenség állami garantálása. A politikának ezért muszáj önmagát korlátoznia, a Klebelsberg által is kiemelt, az akadémiára vonatkoztatott közadakozás pedig minden intézményre érvényes kell hogy legyen.

Romsics Ignác (Eszterházy Főiskola) előadásában Klebelsberg Kunó és Bethlen István pályáját idézte fel. Mint arra az MTA professzora rámutatott, a két, eltérő családi környezetből származó, különböző oktatásban részesülő politikus először 1919-ben került közel egymáshoz. Bethlen és Klebelsberg a konzervatív Nemzeti Egység Pártját együtt alakítják meg, s szoros politikai szövetségesek lesznek. Bethlen összesen négyszer alakított kormányt, s az összes, keze alatt megforduló számos miniszter közül vele, Klebelsberggel dolgozott a legtöbb ideig, aki mintegy tíz évig állt a kulturális tárca élén. Összességében elmondható, hogy Klebelsberg fenntartások nélkül támogatta Bethlen konszolidációs politikáját, a kormányfő pedig minden tekintetben magáévá tette a kultuszminiszter kultúrpolitikáját – emelte ki Romsics Ignác. A belső restrikció és az 1924-ben felvett népszövetségi kölcsönnek köszönhetően a költségvetés 1925-re helyreállt, ennélfogva a fél évtizeden át tartó fellendülés több fejlesztésre adott lehetőséget. A korszakban 300 ezer új lakóház épült, a 100 ezer jutó orvosok száma megkétszereződött.

A kultúrpolitikában 1925-ig csak szervezeti reformokra került sor, később Klebelsberg átfogó programot hirdetett. Fontos lépés volt a tudományos ösztöndíjak elindítása, a külföldi magyar intézetek hálózatának kiépítése. A középiskolai reform keretében a gimnáziumokat humán és reál részre bontották, aminek egyik előnye az volt, hogy a létező mindhárom típusból lehetett egyetemre jelentkezni. (Hóman Bálint 1934-ben vezette be az egységes középiskolát). A polgári iskolák száma előbb 253-ról 353-ra, majd 400-ra nőtt, s 3500 tantermet építettek. A korszakban a kultusztárca részesedése az állami költségvetés 9-10 százalékára kúszott fel, ennek fele a népiskolákra ment el. Intézkedéseiért azonban sokan támadták Bethlent, mondván Klebelsberg a „nyugatot majmolja”, növeli az állástalan diplomások számát, ráadásul „működése híján van minden nemzeti vonásnak”, de a szociáldemokraták például még több forrást akartak bevonni, míg a nemzetvédők a hadügyre fordították volna a kultúrára elkülönített pénzeket.

Tőkéczki László egyetemi docens, az ELTE tanszékvezetője előadásában elhangzott, hogy Klebelsberg több nagy elmétől, így Tisza István körétől és Korniss Gyulától is sokat tanult. Átfogó programját kultúrtopográfiai alapon alakította ki, amelyben benne foglaltatott a határon túli magyarság is, célja pedig az volt, hogy Magyarország kulturális versenyképessége növekedjen. (kultúrfölény elmélet) Klebelsberg sajátjává tette a – mai szóhasználattal élve – az emberi tőkébe való befektetés gondolatát. Úgy vélekedett, hogy a nevelést erősíteni kell az oktatáshoz képest a nemzeti egység és a belső társadalmi feszültségek csökkentése szempontjából, az ismeretközlést pedig az értékelvűségbe kell beágyazni. S mivel a kultúrpolitikus azt látta, hogy az állam maga mechanikus, az embereket csakis az egyház tudja a "lelküknél" megfogni, ezért azzal mindig együtt kell működni. Kornissra utalva a hierarchia fenntartása mellett érvelt, s hogy először az elit műveltségét kell megújítani, hogy abból politikai stabilitás legyen. A kultúrdiplomáciában hasznos fegyvert látott, aminek révén meg lehet győzni a nyugati hatalmakat abban, hogy a revízió igazságtalan volt – zárta okfejtését a történész.

 

Az idegen nevű gróf

Ujváry Gábor (Kodolányi János Főiskola) Klebelsberg és a kulturális külpolitika címmel tartotta meg előadását. A kultúrpolitika a szakpolitikák egyik legfiatalabb ága, hiszen Magyarországon csak 1848-49-ben, majd a kiegyezés után beszélhetünk róla. A kulturális külpolitika még ennél is fiatalabb, maga a fogalom éppen száz esztendős. Ennek egyik előzménye a peregrináció (vándordiákok külföldi egyetemekre járása), a másik pedig a külföldön megalakult magyar intézmények voltak: az első az 1579-ben született Pápai Német-Magyar kollégium, a második pedig az 1623-24-es bécsi Pázmáneum.

A trianoni békediktátummal létrejött szuverenitás egyik pozitívuma a kulturális külpolitika megteremtése volt. Klebelsberg programja a külpolitikában a klasszikus diplomáciánál nagyobb mozgásszabadságot biztosító kulturális külpolitika szerepének növelése volt. Kulturális külpolitika céljai pedig a külföldi magyar intézetek, tanszékek és lektorátusok hálózatának kialakítása-bővítése, állami ösztöndíjak beindítása stb. A kulturális külpolitika segítségével a revíziót lehetőleg békés eszközökkel kívánta elérni. A kultúrdiplomácia feladata a következő volt: a magyarságot minden vonatkozásban ismertté tenni, jóvátenni a múlt mulasztásait, a nemzetek versenyében minél előbbre vinni Magyarországot, a revízió ügyét előmozdítani.

Makkai Béla (Károli Gáspár Egyetem) Klebelsberg Kuno nemzetpolitikai koncepciójáról szólva kiemelte, hogy az „idegen nevű gróf” a szüntelen sértések következtében neveltetése során céltudatosan készült a nemzet szolgálatára. Egy interjúban arra kérdésre, hogy mit tehet az ember, ha Klebelsbergnek hívják, azt válaszolta: még többet dolgozni. Klebelsberg a dualizmus idején foglalkozott az általános szavazati jog megadásának lehetőségével, a társadalmi stabilitást leginkább veszélyeztető szociális problémákkal, illetve a még nem létező „nemzeti politikával”.

A politikus helytelenítette a nemzetiségek erőszakos asszimilációjának gyakorlatát. Az ezt ellensúlyozó eszközök egyfelől a demográfia kedvező alakítása, másrészt az „amerikás magyarok” visszavándorlási többlete volt, valamint a megfelelő telepítéspolitika gazdasági és kulturális eszközökkel. Klebelsberg a legnagyobb veszélyt az Alföld és Székelyföld szétszakításában látta. Mint azt Makkai Béla hangsúlyozta, Klebelsberg célja a magyarok erősítése volt, nem pedig a nemzetiségek gyengítése. Ezért nem csak szavakkal harcolt, 1904-1910 között ő volt a Horvát-Szlavónia magyar szórványtelepülései s a folyami hajósok és gyermekeik nemzeti, társadalmi és művelődési gondozására, gazdasági támogatására Széchenyi Béla gr. kezdeményezésére alakított JULIÁN Egyesület vezetője.

Kovács Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanársegédje a Napkelet című irodalmi újság köré csoportosult reformkonzervatív csoport (Tormay Cecil, Szekfű Gyula stb.) nemzetkoncepcióját mutatta be. Mint azt a kutató előadásában megjegyezte, a csoport nemzetkoncepcióját reformkori ihletettség jellemezte. A csoportnál Kossuth és Rákóczi háttérbe szorult, Széchenyi vált hivatkozási ponttá, Szent Istvánnal pedig a nyugati orientációt hirdették. Felismerték, hogy közelíteni kell egymáshoz a középosztályt és a paraszti rétegeket, mivel a két osztály vészesen elidegenedett egymástól – Klebelsberg egyenesen a parasztok kapcsán "lelki kivonulásról" beszélt.

Az egyik megoldás a különböző leszakadt társadalmi rétegek vagyoni megerősítése volt. Ennek elsődleges eszköze a földbirtokreform, illetve a népoktatás, természetesen a megfelelő nemzeti neveléssel. A reformkonzervatívok úgy vélekedtek, hogy a hazafias érzést nagyobb tömegekben kell megerősíteni. Klebelsberg Kuno továbbment, a magyarság megerősítését az ésszerű földbirtokpolitikával kapcsolta össze. Kérdés, hogy a nemzetkoncepció mennyire vált a Bethlen-féle konszolidáció részévé? Kovács Dávid szerint a vagyoni helyzet „abnormis” jellege megmaradt, de több kritikus a neonacionalista irányvonallal sem értett egyet. Klebelsberg szerint a nacionalizmus a népek önfenntartási ösztöne, amely mindig máshogy alakul, más tartalommal telitődik meg. A Habsburgok elleni harc ezt eltorzította, ezért két új feladat vált megvalósításra Trianon után: egy megfelelő szociálpolitika és a nemzetnevelő feladat, a nacionalizmus negatív karakterei nélkül.

mult-kor.hu

 

Feltöltő: Flag

Értékelés: Átlag: 3   Szavazatok: 224   Helyezés: 2596


Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Ezt a cikket olvasta már?

Ismét aggódnak a brüsszeliták

2014.10.20. hétfő 09:37

2014.10.20. hétfő 09:34

2014.10.20. hétfő 09:28

2014.10.20. hétfő 09:25
Forró Pocak Diéta - Az ajurvédikus fogyókúra - Dr. Suhas G. Kshirsagar Dr. Deepak Chopra
Könyv
Bolti ár: 4 990 Ft
Netes ár: 3 992 Ft
20% kedvezménnyel

Felvidéki rovásírásos emlékek - Friedrich Klára
Könyv
Bolti ár: 1 500 Ft
Netes ár: 1 500 Ft
0% kedvezménnyel

A mindennapi kenyérnél is fontosabb a remény - Böjte Csaba
Könyv
Bolti ár: 2 990 Ft
Netes ár: 2 542 Ft
15% kedvezménnyel

A pozitív gondolkodás ereje - gyüjteményes díszkiadvány díszdobozban CD melléklettel - Norman Vincent Peale
Könyv
Bolti ár: 13 500 Ft
Netes ár: 13 500 Ft
0% kedvezménnyel

Éjszaka Erdélyben - Szabó Dezső
Könyv
Bolti ár: 2 890 Ft
Netes ár: 2 457 Ft
15% kedvezménnyel

Flag Media Group
Hírlevél
Feliratkozom
Leiratkozom
Ezen a napon történt:
1805-ben halt meg Neslon admirális a trafalgári tengeri csatában

1878-ben született Krúdy Gyula

1927-ben született Körmendi János színész

1679 - Tályán a kurucok lefejezik volt kapitányukat, Jósa István helyi plébánost és egri kanonokot, aki korábban Thököly Imre dandárjával Morvaországban és Ausztriában portyázott, majd bevette és megsarcolta Selmecet, ahonnan a jezsuitákat kiűzte, végül azonban átpártolt a labancokhoz.

1916 - Friedrich Adler zsidó származású szocdem pártvezér és lapszerkesztő egy bécsi étteremben agyonlövi Karl Graf Strügkh osztrák miniszterelnököt, a háború után azonban amnesztiában részesült, parlamenti képviselő lett, majd a 2. Internacionálé titkáraként ténykedett.

1941 - "Ha meggondoljuk, hogy a legjobb embereink már száz-kétszáz éve felismerték a kereszténység következményeit, szinte szégyen, hogy már nem tartunk előrébb. Nem is tudtam, milyen világosan látta Julianus a keresztényeket és a kereszténységet. Mindenkinek olvasnia kellene. (...) A rómaiak lefoglalták a zsidó templomokban felhalmozott aranyat - a pénz volt és maradt az istenük -, tehát a zsidók legszentebb értékét támadták meg, azt, ami csak a zsidóé. Saulus-Paulus felimerte, hogy meg tudja dönteni a római államot, ha elterjeszti az emberek egyetlen isten előtti egyenlőségének tanát, a saját, állítólag isteni eredetű nézeteit pedig az állami törvények fölé emeli. (...) Pál ismerte fel elsőnek a zsidó propagandamódszerek célszerűségét a vallásos mez alatt. (...) Míg Rómában minden valamire való elem elzárkózott az új tanok elől, a milliós város csőcselékét forradalmasította az őskereszténység.

1941. / 2. - Bolsevizálták Rómát, és ez a bolsevizmus ugyanúgy hatott, mint később Oroszországban. (...) Most, amikor a kereszténység elhal, a zsidó ismét az őskereszténységet, a bolsevizmust veszi elő. (...) Akkor is és ma is a művészet és a kultúra elpusztítása: mennyi kultúrát és művészetet pusztítottak el az akkori bolsevisták Rómában, Hellászban stb! A mai zsidó ugyanígy járt el nálunk és Oroszországban. Hasonlítsuk csak össze a római templomok és lakóházak magas fokú művészi és kulturális színvonalát azzal, amit az akkori bolsevista alvilág hozott létre új keresztény kultúraként a katakombákban. Akkoriban lerombolták az összes könyvtárat, ma ugyanezt láthatjuk Oroszországban: mindennek ugyanazon a nagyon alacsonyra leszorított színvonalon kell maradnia. Akkoriban és az egész középkoron át a legszörnyűbb kínzások és máglyák a kereszténység nevében, és ma is ugyanaz a bolsevizmus nevében. Saulusból Paulus, Mordehájból Karl Marx lett. Ha kiirtjuk ezt a pestist, olyan tettet hajtunk végre, amiről az embereink többségének fogalma sincs", mondja Hitler főhadiszállásán.

1944. - Kelet- és Közép-Európa "felszabadításának" nyitányként a Vörös Hadsereg katonái kiirtják a 653 lelket számláló Nemmersdorf kelet-poroszországi falucska csaknem teljes lakosságát, miután a nők és kislányok többségét megerőszakolták, egyeseket közülük a házaik ajtajára szögeztek, az aggastyánokat pedig megkínozták. Mivel néhány óra múlva a települést visszafoglalták a németek, a szovjeteknek nem volt idejük és lehetőségük arra, hogy eltüntessék a vérengzés nyomait, amelynek megtörténtét a náci vezetés által a helyszínre hívott svéd és svájci szakértőkből álló vizsgálóbizottság is megerősítette. Ahogyan Drezda az angolszász, úgy Nemmersdorf a szovjet háborús bűnök szinonimájává vált.

1950 - „Humani generis” kezdetű enciklikájában XII. Pius pápa elítéli az evolucionizmust, a világegyetem monista és panteista hipotézisét, amely „hipotéziseket a kommunizmus

képviselői alkalmazzák, hogy védelmezzék és propagálják dialektikus materializmusukat és megfosszák az embereket az isten fogalmától”, valamint azokat a zavarkeltőket, akik a Biblia szó szerinti értelmezésének elvetésével úgymond megingatják az istenhit alapjait.

1996 - „Húsz évvel ezelőtt azt sugalmazni, akár csak burkoltan és hipotetikus módon, hogy egyes mentális betegségeknek biológiai eredetük lehet, a legrosszabb gyanúnak való kiszolgáltatással ért volna fel: legalábbis ’fasisztának’ kellett lenni, hogy valaki ilyen émelyítő területre merészkedjen. Felszólítottak tehát mindenkit, fogadják el és szajkózzák, hogy az emberi magatartások mindenben a szerzett tulajdonságoktól függnek, és semmiben vagy majdnem semmiben az öröklött tulajdonságoktól. (…) Azóta a helyzet alaposan megváltozott. A baloldal hagyományos eszméinek többsége, azok, amelyek feltétel nélkül a szerzett tulajdonságok súlya mellett szóltak, összeomlottak vagy ’alkalmazkodtak’. Időközben, furcsa kontrasztként, a genetika óriási lépéseket tett”, írja Luc Ferry, későbbi francia oktatási miniszter a Le Point-ban.

1997 - „A kommunizmus iránt mutatott feledékenység a nácizmusra való nagyon erős emlékezésre ösztönöz, és fordítva, pedig az egyszerű és igazságos emlékezés elegendő mindkettő elítélésére”, mondja a zsidó származású Alain Besancon az öt francia akadémia őszi nyitó üléssszakán.

2008 - Egy német bíróság 2400 eurós pénzbüntetésre ítéli Ronnie Hellriegelt, az NPD egyik aktivistáját, mert egy stuttgarti ünnep alkalmával egy olyan pólót hordott, amelyen a következő felirat volt: "A kormány bírálata: 100 euró. A Központi Zsidótanács bírálata: 1000 euró. A holokauszt tagadása: megfizethetetlen", a hátán pedig: "A gondolatok szabadok!" (egy a német iskolákban tanított dal kezdő mondata). Miután egy zsidó járókelőnő panaszt emelt ellene a ruházata miatt, 500 eurós pénzbüntetésre ítélték, amit természetesen nem volt hajlandó kifizetni. A bíróság ezután példát statuált.

Szavazás
Ön szerint ki lenne alkalmas megújítani a baloldalt?
Gyurcsány Ferenc
Tóbiás József
Mesterházy Attila
Botka László
Kovács László
Senki sem alkalmas erre a feladatra
Nem érdekel a baloldal


Legfrissebb hozzászólások:
10.02. csütörtök 10:11

09.29. hétfő 20:01

09.15. hétfő 13:11

09.05. péntek 15:45

1.4316 másodperc | Online látogatók: 17