Csak azt maszatolták el, hogy mikor és miért? Holott mind a két kérdésre adott helyes válasz penetráns tudatlanságukat leplezi le. Előbb a másodikra válaszolok. Azért, mert az öntelt nyugati hatalmak ostoba tartózkodásukkal kiszolgáltatták Magyarországot a náci túlerőnek, ezért legalább rokonszenvező támogatót keresett HITLER ELLEN. Jogos viszont az ellenvetés: miként támogathatott volna bennünket Hitler szövetségese? És most ugrik be a mikor. 1938-ban, Ausztria bekebelezésekor a fasiszta olaszok az osztrák határra mozgósítottak, hogy ha kell, katonailag szembeszálljanak a nácikkal. Ami a müncheni egyezmény után kiderül, Kelet- és Közép-Európa nem számíthat a nyugati hatalmakra Hitlerrel szemben.

Szeptember 30-án aláírják az angol–német megnemtámadási szerződést. Még az év decemberében a franciák is megegyeznek Hitlerrel a határok kölcsönös elismeréséről. Csak ez a két ország fenyegethette volna Hitlert – katonailag. Ahogyan a Nyugat nem kockáztatott a tatárral, törökkel szemben sem, e szerződésekkel most elárultak mindannyiunkat náciügyben. Azt viszont elvárták, hogy a közép- és kelet-európai országocskák leckéztessék meg a nácikat. Az Anschlussig még önállóskodható Mussolini ejnyézhetett a Führernek, de 1938 után egyre nehezebben. Ciano gróf külügyminiszter, Mussolini veje kripto náciellenes volt, 1938-tól azonban, fölismervén az egyre fenyegetőbbé váló náciveszélyt, ezért ahogyan Horthy, úgy ő is az angolokhoz közeledett. Sikertelenül. És emiatt olasz–jugoszláv–magyar–lengyel „tengelyt” szeretett volna megszervezni. Ám mint említettem, az angolok megegyeztek Hitlerrel, a lengyelek egyre kiszolgáltatottabbá váltak. Maradt Cianónak a Trianonban lenullázott Magyarország és az összetákolt, egymás ellen acsarkodó tagállamokból összekutyult Jugoszlávia. Három vallással, három kultúrával.

Elképesztő sötétagyúság a fasizmust a nácizmussal összemosni. Mussolini közvetlen munkatársa zsidó nő, Margherita Sarpatti, akivel még a szocialista pártban dolgozott együtt a Duce. Ez a művelt, kultúraközpontú asszony találta ki többek között a művészi életet államilag segítő rendszert. Alkotóházak, anyagi támogatások és más kedvezmények hálózatát. Ez a rendszer bár egyre szűkül (szovjet közvetítéssel került térségünkbe), de még ma is működik nálunk is. A rendkívül okos nő megérezte a zsidókat fenyegető náci-rasszista veszélyt, „disszidált”.

Szerencséjére. Mussolini nem sokáig tudott ellenállni Hitlernek, s ő is zsidótlanított. Sarpatti testvére Auschwitzban halt meg. Ciano bekeményített, leváltották, majd Mussolini kivégeztette – a saját vejét és unokája apját! (Hasonlóképpen járt Tildy is. Az ő vejét is kivégezték koncepciós perben elítélve. Kötélre juttatója egy kommunista irodalomtörténész volt, akinek az apja a színészek között tizedelt 1945 után.) Az eredetileg szocialista Mussolini átváltott a fasizmusra és évek múltán lassan, fokozatosan adta meg magát Hitlernek. A nácizmust markánsan megkülönböztette a fasizmustól, hogy az előbbinek a rasszizmus a mozgatórugója. A germán fölsőbbrendűséget minden más nációval, de főleg a „kiválasztott” néppel szemben hirdette a fajelméletet. A fasizmus eredetileg nem volt rasszista, Mussolini jól megvolt a zsidó Sarpattival. A Füh­rer azonban egyre jobban ráterpeszkedett Itáliára, katonai túlereje érvényesült, és ezért vált antiszemitává a Duce tevőlegesen is. A fasisztákat a náci „élettér-elmélet” sem kényszerítette, a Taigetosz-szindróma (szellemi és testi fogyatékosok kiirtása) sem inspirálta őket kegyetlenségekre.

A fogalmak összemosása sehová sem vezet. Értelmetlen.

(Folytatjuk.)

Szalai Károly - ]]>www.demokrata.hu]]>