És most akkor nyomába eredünk annak a sánta kutyának. A hétfői Népszabadságban Fekete Gy. Attila kolléga figyelemre méltó írásban számolta ki, hányan is voltunk szombaton a kormány melletti tüntetésen. (Tüntetésszámtan, Nsz., január 23.)

Azt írja a kolléga, hogy a Hősök terétől a Kossuth térig 3,5 km a távolság, 30 méter széles az út, négyzetméterenként két fővel lehet számolni, ennek alapján 180 ezer ember fér el ott.

Engem meggyőzött a kolléga akkurátus, pontos érvelése. Ha 180 ezer, legyen 180 ezer. Ehhez tegyük még hozzá azt a sokaságot, amely megérkezésünkkor már megtöltötte a Kossuth teret - s hogy ne beszéljünk a levegőbe, hívjuk segítségül a Hvg.hu-t. Ott január 4-én Tömegbecslés Google-térképpel: hányan lehettek az Operánál? címmel olvashatunk írást, amely szintén nagyon logikusan így érvel: a Kossuth téren 180 ezer ember fél el, de a szerző megjegyzi, hogy a tér alapterületébe beleszámolta a Parlamentet is, ahová nyilván nem állhat senki sem. Ezért én megfelezem ezt a számot, és hozzáadom a 180 ezerhez a 90 ezret, így kijön 270 ezer. Legyen akkor ez a kiindulópontunk - bár Fekete Gy. kolléga a Népszabadságban így summáz: „szerző becslése: százezer plusz-mínusz 20 ezer fő” (mármint a kormány mellett szombaton).

Nos, innen nézvést különösen érdekes, miképpen becsülték meg a résztvevők számát a baloldali lapok és hírportálok, amikor az Opera előtti ellenzéki tüntetésről tudósítottak. Lássuk hát:
Népszava online, január 2. „percről percre”: „A tömeg az Opera előtt felállított színpadtól már a Nagymező utcáig ért 18 óra után, aztán az egész Andrássy út megtelt az Oktogonig. (...)megvan az első hivatalos létszámhirdetés: majdnem 100 ezer fő sereglett össze!”

Nézzük a Nol.hu-t: „Százezren kint, ezren bent: jéghegynek ütközött az alkotmány ünnepe” címmel tudósít az eseményről Nyusztay Máté. Én nagyon szeretem Nyusztay Mátét, soha nem indulok hosszabb útra úgy, hogy ne csomagolnék el belőle néhány darabot. Ezért különös figyelmet szenteltem e mondatának is: „Százezren vagyunk - jelentik be közben az operaház előtt. (...) a Körút forgalmát is megakasztotta az Oktogonig érő tömeg”.

Nos tehát, két korrekt, pontos és független napilap tudósítója is megállapítja, hogy január 2-án az Operától az Oktogonig ér a tüntető tömeg, s megegyeznek abban, hogy ez százezer embert jelent. Másnap a Népszabadságban Hargitai Miklós pedig ráerősít: „Míg az Operaházban zajlott a zárt körű parti, kint a hidegben százezres tömeg búcsúzott az alkotmányos demokráciától”. (Össztánc, NSZ, január 3.) Ugyanő a mi tüntetésünkről írva nem fárasztja olvasóit számokkal, megelégszik annak közlésével, hogy a résztvevők öregek voltak, ostobák voltak, pénzért jöttek, a szervezők meg pláne. (Amúgy ez a pénzt kaptak a tüntetők vezérmotívum a balos sajtóban három napja. Ehhez képest a résztvevők 2500-3000 forintot fizettek fejenként a buszokért - 2500 pl. Szegeden. Szóval, hazudtok, kollégák, mert mást nem tudtok tenni.)

De vissza a számokhoz: tehát a baloldali sajtóban a január 2-i, Operától az Oktogonig érő ellenzéki tömeg százezer fő. A január 21-i, Hősök terétől a Bajcsy-Zsilinszky útig érő, valamint a Kossuth teret ezen felül színültig töltő tömeg szintúgy százezer fő. És Fekete Gy. Attila nem készített akkor tüntetésszámtant, most pedig azon vihognak, hogy a „hülye jobbosok négyszázezret hazudnak”. Nos, én nem számolok utána, csak rögzítem: az Operától az Oktogonig kb. háromszáz méter a távolság. A Hősök terétől a Bajcsyig meg kb. két és fél kilométer. És akkor ott van még a megtelt Kossuth tér. Hogy férhet el e két helyen ugyanannyi ember? Úgy, hogy hazudoztok, kedves kollégák, mert mást nem tehettek.

(Ui.: Hallgatom a Klubrádióban a nagyszerű Havas Henriket. Azon sopánkodik, hogy Schmitt Pál a Fidesz tagja volt, sőt alelnöke, így eleve nem lehetne köztársasági elnök. Nos, én aztán nem fogom megvédeni Schmitt Pált, főleg nem doktorátusügyben, de szelíden hadd jegyezzem meg: Göncz Árpád alapítója volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének. 1988-tól az SZDSZ ügyvivője, 1989-től tagja a párt országos tanácsának is. Akkor ő miért volt alkalmas, Henrik? Csak nem azért vetted le a nyakadból a keresztet, mert földig húzott a súlya?)