Még nem volt bemutatója Csurka művének az Új Színházban, de már kimondatott rá a fatva.
A fatvát kiáltók nagy része – saját bevallása szerint – nem is olvasta a darabot, de ítél: „Az eddigi információk alapján nyilvánvaló, hogy Csurka A hatodik koporsó című darabja fércmű, és ideológiai szempontból káros” – mondja Koltai Tamás.

Hát persze. És az előbbi mondatból amúgy leginkább az „ideológiai szempont” szúr szemet. Magyar Fruzsina sem olvasta a darabot, de a Népszava beszámolója szerint azt mondta, hogy a Mein Kampfot sem olvasta, ám ettől még tudja, hogy milyen ideológia szerepel benne.

Én nyilván nagyot hibáztam, mert olvastam a darabot, és ez a tény megzavarja ideológiai tisztánlátásomat. Olvastam a darabot, ezért tudom, mi van benne, s ennek alapján vagyok képes ítéletet alkotni róla, ahelyett, hogy a gyűlöletkarmesterek és gyűlöletideológusok rágnák a számba, hogy mit gondoljak. Egészen pontosan: hogy mit szabad gondolnom. Mert a gyűlöletkarmesterek és gyűlöletideológusok ebben a legnagyobbak. Irányt szabnak a gondolatnak – s ha lelépsz a kijelölt útról, kimondják rád a fatvát.

És természetesen mindenhez értenek, mindenben szakértők. A Nyirő-ügy idején huszonnégy óra alatt vált mindegyik megfellebbezhetetlen Nyirő-szakértővé. Soha életükben nem olvastak egy sort sem Nyirő Józseftől (Wass Alberttől, Tormay Cécile-től, Herczeg Ferenctől), de ítéletük s ítélkezésük teljes fegyverzetében pattantak a nyilvánosság elé, s hörögték a szokásos hörögnivalót.
Azt, amivel rajtuk kívül már mindenki torkig van.

De ha kell, akkor ők megfellebbezhetetlen igazságokat mondanak történelmünkről is. Bolgár György például imigyen: „(…) a türk és hun tudat csak annyiban tűnik veszélyesnek a nyugatosok számára, hogy alaptalan. Mi több, ezt az alaptalan rokonságot is a (régi) nyugatiaktól importáltuk, ugyanis amikor a 9-10. században a magyarok rájuk támadtak, ők azt hitték, hogy megint a pogány hunok, szkíták és avarok jöttek vissza. A későbbi magyar királyok krónikásai ezekből a nyugati forrásokból merítettek, amikor a magyarok eredettörténetét először megkonstruálták.(…)” Világos beszéd: mi, magyarok, olyan gyülevész horda voltunk (s nyilván vagyunk), amelynek még arról sincs fogalma, hogy honnan származunk, és nem tudjuk, kik vagyunk valójában. Anonymus, Kézai Simon és a többiek nyugati krónikák alapján ollózták össze eredettörténetünket. De még Mohács árnyékában is így tett Szerémi György, aki Epistolae de perditione regni Hungariae című munkájában azt mondja, hogy még mindig inkább a törökök, mint a németek, mert azok legalább rokonok. S Bolgár még arról sem hallott, hogy a finnugor elmélet nagy barátai és szponzorai a Habsburgok voltak, mert hát „vedd el egy nép múltját, és elvetted a jövőjét is”. Amúgy nincs gond a finnugor rokonsággal sem, és semmilyen keleti rokonsággal. Bolgár is csak azért tiltakozik ellene, mert szakértő. Mert része a gyűlöletszimfóniának. Amely most a halott Csurkát kezdi ki – ezredszer.

A hatodik koporsó jó dráma. Csurka az analízisben éleslátó és remek, a konklúziója azonban téves. A tévedés joga pedig megilleti őt – ugyanis csak a gyűlölet mesterei tévedhetetlenek. A hatodik koporsó utolsó jelenetét kellene átírni, átdolgozni értő és avatott kézzel, Csurka tehetségéhez méltón. S mivel még nem volt bemutató, azt sem tudhatjuk, átírták-e, átdolgozták-e. Nem tudunk semmit, csak azt, hogy lesz nemzetközi felháborodás, lesz sok-sok igaztalan, hamis, ostoba és aljas vádaskodás, az ostobák és aljasok fesztiválján. S ennek ürügyén aztán jönnek majd az ugyanolyan ostobák és aljasok, akik igazolva látják rettenetes elméleteiket, és megmerítkeznek az artikulálatlan zsidógyűlölet mocskában. Pedig csak gondolkodni kellene.

Erről is, szabadon. És elolvasni Ungváry Krisztián kijelentéseit a Heti Válaszban: azokat a balos megközelítéseket, amelyek szerint Magyarország „utolsó csatlós”, „bűnös nemzet” lett a harmincas-negyvenes években, Ungváry abszurdumnak tartja, mert „nem arról van szó, hogy a csecsszopótól az aggastyánig mindenki felelős”. A történész szerint a keresztény középosztály az, amely akkor gyalázatosan leszerepelt. A Heti Válasz érdeklődésére, hogy olyat is ki lehet-e jelenteni, hogy 1919-ben a zsidóság leszerepelt, Ungváry nemmel válaszol, hiszen a honi zsidóságnak csak a töredéke lett kommunista akkor. A történész nem tagadja ugyanakkor, hogy a zsidóságnak volt szerepe a kommunistává válásban, az antiszemitizmus mögött tehát „racionális tapasztalat áll”. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy „mivel racionális tapasztalat áll mögötte”, az antiszemitizmus „jogos”, a zsidók megérdemelték, kvázi ők tehetnek róla. „Csupán arról van szó: nem véletlen, hogy nem a biciklisták ellen voltak pogromok.” Így valahogy. Szegény Ungváry még nem tudja, igazat szólt, és be is fog törni a feje. De ha már Csurka Trianonról szóló A hatodik koporsójában mindenképpen keresünk valami „zsidó vonalat”, akkor jó, ha tudjuk: Csurka arról mer beszélni, amiről Ungváry a fentiekben. Minden más: politikai célzatú hisztéria és gyűlöletszimfónia.