Európa csodálatos. Menj Bécsbe, s nézd meg Gustav Klimt képeit, igyál meg egy kávét Párizsban, csodáld az életet Toscana lankáin, állj meg a Tirrén-tenger partján vagy a Slieve League felfoghatatlan sziklafalánál, a skót felföldön vagy a Hortobágyon – látni fogod, hogy Európa csodálatos.

Európa beteg. A lelkét veszejti el éppen. Sokan és sokféleképpen magyarázzák ezt a folyamatot, de egyre többen gondolják ugyanazt s ugyanúgy.

A Liberation című francia lap (hozzá képest a Népszava egy nyilas újság) január 23-án hosszú interjút közölt Francois Hollande-dal, a francia szocialisták elnökjelöltjével, aki a jelenlegi közvélemény-kutatások adatai szerint le fogja győzni Sarkozyt. Nos, Hollande az interjúban egyebek mellett ezt közli a francia közvéleménnyel:

„Az én ellenfelem nem egy ember, nem egy párt. Az én ellenfelemnek nincs arca, mégis ő uralkodik rajtunk: ez pedig a nemzetközi tőke.”

Íme hát, a leendő francia köztársasági elnök szavai a legbalosabb francia lapban. S talán nem véletlen, hogy ez az idézet nem futott be nagy karriert a hazai sajtóban, pedig a hazai sajtóban nagy karriert szoktak befutni a francia lapok cikkei, a nyugati politikusok szavai, ha Orbánt gyalázzák. De ha a leendő francia köztársasági elnök ugyanazt mondja, amit itthon az „antiszemita”, „Európa-ellenes”, „rasszista”, „soviniszta” címkékkel felruházott páriák, akkor a francia sajtó nagy barátja, Várkonyi Tibor bácsi nem siet közölni a Népszava olvasóival a hírt.

Mert nem illik bele az itthoni világképbe.

Mert az itthoni világkép szerint a nemzetközi tőke szent és sérthetetlen, s aki bántja, az nem lehet tagja az európai klubnak.

Virtuális világban él a meghatározó európai értelmiség és újságíró-társadalom, s abban élnek hazai követőik is. Már régen nincs az a világ, amelyben ők hisznek, már régen nincs mindaz, ami ellen ők kérlelhetetlenül harcolnak, már régen más a legfőbb ellenség, de ezt ők nem vallhatják be, mert akkor összeomlik az életük és a virtuális világuk.

De a valóság egyre feszültebben figyel. „A törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol.” S ha olvasgatjuk a nagy nyugati lapok cikkeihez írt olvasói kommentárokat, megint csak megnyugodhatunk: a nyugati ember is látja, tudja, érzi mindezt. Tudja, hogy „ami van: széthull darabokra”…

De addig is Bolgár Györgyöt és Arató Andrást fogadja Brüsszelben Neelie Kroes, s meghallgatja a panaszt a magyar sajtószabadság végéről. Így természetes, hiszen Neelie Kroes része a rendszernek. A virtuális világ egyik legfőbb őre Európában. Ő a Mátrix Smith ügynöke. Őhozzá járultak panaszkodni az alsóbb beosztású értékhajléktalanok. S a minap még jómagam is azt mondtam egy interjúban, hogy ha rajtam múlt volna, nem veszem el a Klubrádió frekvenciáját, mert hát virágozzék száz virág. Tévedtem. Senki sem vette el a frekvenciájukat. Azóta kiderült, hogy a pályázaton a minimális 55 millió forintos „kikiáltási árnál” kétmillióval ígértek többet, míg a győztes húszmillióval. S az nyert, aki többet ígért. Ugyanezek az értékhajléktalanok, akik most fellármázták Európát, és Smith ügynöknél előszobáznak, állandóan a versenyre hivatkoznak. Szerintük a verseny és a piac kell eldöntsön mindent. Bolgár 2009. október 28-án a Danubius és a Sláger rádió ügye kapcsán még ezt mondta: „Milyen alapon döntenek arról, hogy ki működtesse a rádiót, kapja meg a frekvenciát? Az egy verseny kérdése, nem lehet azt mondani, hogy Danubius és Sláger, illetve a tulajdonosok jól csinálták, ezért örökre az övék. Nem, ki van írva, hogy ennyi évre kapják meg, s utána egy pályázatot hirdetünk, aki a legtöbbet ajánlja, s a legjobb feltételeket, azét fogjuk elfogadni.”

Tehát éljen a piac és a verseny – kivéve, ha saját magunkról van szó. Akkor nem érvényes mindez, akkor megyünk Smith ügynökhöz panaszra.

Itt ér össze Hollande legfőbb ellensége és a Mátrix szolgálóinak aljassága.

Itt érhető tetten, mi folyik Magyarország és a kétharmados többséggel megválasztott magyar kormány ellen.

Európa csodálatos. És beteg. És még megmenthető. Csak szét kell zúzni a mátrixot, helyükre kell tenni a mátrix szolgáit, és meg kell nevezni a legfőbb ellenséget. Jó úton járunk.