Ma 2017 augusztus 21. Sámuel, Hajna napja van. Holnap Menyhért, Mirjam napja lesz.
Bayer Zsolt: Utánuk a vízözön?

Bayer Zsolt: Utánuk a vízözön?

Flag
5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Az EU vezetői a jelek szerint totál hülyére veszik Európa lakosságát. 

Donald Trump az USA elnöke, a NATO-csúcs után Brüsszelben barátkozni próbált az Európai Unió meghatározó vezetőivel. Családi fotókat mutogatott nekik, büszkén mesélt nekik öt gyermekéről, szinte sütött róla a boldogság, amikor elmondta: idén jön a kilencedik unoka.

Európa meghatározó vezetői csöndben ültek.

Trump nem nagyon értette a dolgot, de ez egy amerikait sohasem akadályozott a kommunikációban, az európaiakat amúgy is furcsa bogaraknak tartják a tengerentúlon. Gondolta, mutat nekik fényképeket a családról.

Ott ült mellette Jean-Claude Juncker. Az Európai Bizottság elnöke már 64 éves, Trump gondolta, feszültségoldóként elkvaterkáznak az unokákról. Junckeridegesen köhintett, majd közölte, nős ugyan, de gyermeke nincs, így értelemszerűen unoka sincs. Brüsszeli bürokrácia van.

Az amerikai elnök Angela Merkelhez fordult ezután, vele ugyan nem akart barátkozni, sőt, őt a francba elküldeni jött Brüsszelbe, de hát, ha már ott van… Merkel 62 éves, precíz német, génekbe programozott családtervezési koncepcióval, itt csak nem futhat lyukra. - Hát sikerült. A német kancellár közölte, hogy ugyan volt két házassága, de a karrier mindkettő esetében előnyt élvezett, így nincs gyerek. S ha már beszélgetnek, akkor beszélgessenek a Mercedes gyár amerikai adókedvezményeiről, és ne olyan oktalanságokról, mint a család.

A beszélgetésre felfigyelt Mark Rutte holland miniszterelnök, és jelezte Trumpnak, hogy mi itt Európában már nem foglalkozunk olyan ósdi dolgokkal, mint a család! Neki például se felesége, se gyereke. Trump Rutte CIA-aktájában látta, hogy az 50 éves holland életrajzában a politikus mellett a történész, tanár és zongorista is szerepel a foglalkozások között, így nem forszírozta további okok keresését.

Ezzel már egyébként is volt baja a luxemburgi kollégával Xavier Bettel miniszterelnökkel kapcsolatban. A first ladyk éppen külön programra indultak Brüsszelben, amikor Trumpnak feltűnt, hogy egy sötét öltönyös, fess fiatalember is van köztük. Kérdezte, „Az a boy mit keres az asszonyok között?”, mondták neki, hogy Ő (Gauthier Destenay) a luxemburgi first lady… 

Az amerikai elnök immár biztosra akart menni, Emmanuel Macront szólította meg. A francia elnök 39 éves, ereje teljében, olvasta, hogy dekoratív felesége is van. Egy francia, feleséggel, ott csak van utód – pipált ki fejében egy újabb sztereotípiát Donald Trump. Csalódnia kellett. Macron szégyenlősen közölte, hogy gyerek nincs, és nem is valószínű, hogy lesz. Brigitte már 64 éves, és az üzlet, az asszony gazdasági kapcsolatai és a politika jobban összetartanak, mint a gyermek.

Trump egyre idegesebb lett, utolsó reménye Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök volt. Egy latin csődör, 62 harcos évvel a háta mögött csak hagyott maga mögött valakit a világban?! Hogyan lehetne ez másképpen Casanova és Berlusconi hazájában? Hát úgy, hogy Gentiloninak szintén csak felesége van, a gyerekre nem jutott idő ’88-as házasságkötése óta.

Nincs pénzük gyereknevelésre? – merült fel Trumpban. Ezt gyorsan elvetette. Nincs idejük? De hát van dadus, vagy bármi. Hoppá! Ott az a svéd, náluk aztán olyan a szociális háló, hogy jobb sem kell! Ott, ha valamiért nem jön össze a házasság, az egyedülálló anyát is felkarolják, ellátják, a gyerek meg végképp mindent megkap! Kjell Stefan Löfven Svédország miniszterelnöke mosolyogva sétált oda Trumphoz. Az amerikai elnök a közepébe vágott: no, hogy vannak a gyerekek? A svéd kormányfő tovább mosolygott, és lelkesen magyarázni kezdett: a gyerekekkel? Nos, a gyerekekkel minden rendben. Minden migráns család külön lakást kap, a kiskorúakat svéd családokhoz költöztetik. Néha lopnak és késelnek, de jól megy az asszimiláció. Igaz, a múltkor égett kicsit Stockholm külvárosa, de hát a gyerekeknél előfordulnak az ilyen csacskaságok. Ja, hogy neki van-e gyereke? Hát, nincs gyereke, és most így, 59 évesen már nem is szeretne. Az ő gyermekei, az ő család-termékei a migránsok!

Trump otthagyta Brüsszelt. London felé nem került, Theresa May-jel már eljátszotta a családfotós „játékot”, Nagy-Britannia 60 éves kormányfőjének sincs gyereke, a férjét és népét kezeli gyerekként.

Az EU vezetői a jelek szerint totál hülyére veszik Európa lakosságát. Liberalizmusról, nemek egyenlőségéről, melegházasságról és gender-szabadságról szónokolnak, mindezt európai értéknek állítva be. Miközben lerombolnak mindent, ami az elmúlt hosszú évszázadokban Európát jelentette. S a kivéreztetett kontinenst feltöltik közel-keleti és afrikai migránsokkal. 

Miért számolnának a következményekkel? Kit féltenének? Nem hagynak maguk után senkit. Nincs gyerekük.

Bayer Zsolt

Forrás: ]]>Bádog - Bayer Zsolt blogja]]>

Hozzászólások

Béla
2017-08-03 07:45
Zseniális írás, Fekete Gyulára emlékezzünk. Valahol a liberálisék védtek egy latort, mondván a migránsok érdekében hozatja ide őket.. Ellenük mondtam, elmondtam az igazat. A hódító vad hordák fiatal tömegeit is tönkreteszi a nemzetközi liberális háttérhatalom. Az afrikai fiatal elsőrendű kötelessége, hogy éljen, szeressen, szaporodjon, s ott dolgozzon, ahová született, ahol a hazája van, ahol egyedül a világon otthon is lehet. Ebben a sorrendben, a „dolgozás” ötöd rendű kérdés, első az Élet, a vágy és a szeretet, s ennek következménye család és gyermek. Nagy öröm ez a cikk, váratlan jutalom. Az Élet megismételhetetlen csoda, s ajándék. Minden nap, megismételhetetlen egyedi csoda, különálló saját belső világgal, elmondhatatlan értékekkel. Fülep Lajosnak igaza van, az abortuszok utáni Európa, ezzel az évi 54 millióval, mi magyarok pedig, kádár fénykorában az évi 250 ezer abortusszal, ma csak 40 ezer, de már nincsenek szülőképes nők. Nos mi európaiak a huszadik században, éppen a haladásnak csúfolt feminin liberalizmus vezényletével, oly utálatos s gonosz, természetellenes bűnöket követtünk s követünk el, (én nem, maguk igen.), hogy pusztulásunk magától értetődő s ez lett a természetes, s erre adja áldását ez a romlott pápa is, sajnos. Érkezés, vagy ébredés a címe, annak a scifinek, melyet most sugároz a tévécsatorna. Külön megérne egy misét, hogy a magyarokat milyen szövegkörnyezetben említették meg. Ha jól sejtem azért, mert a magyar nyelv s gondolkodás, oly felsőbbrendű s hasonlatos az idegenek időnyelvéhez, s a liberálisék sietve maszatolták el megint ezt a szerény tényt. Egy svájci, vagy olasz nyelvész többre tart minket és létezésünk értelmét, a nyelvünket, mint a hazai véleményformáló, hangadó, oktatást s médiumokat ellenőrzésük alatt tartó balliberális elnyomóink. Hogyan ez a film Bayer cikkéhez. Amy Adams, ez a szép és tökéletes nő, megismervén az ismeretlen „nyelvét”, nem fegyvert, hanem ajándékot kap tőlük, megadatik neki, az Idő ismerete, jövő tudata lesz.. A film váratlan lesz művészi és nagy, szinte bocsánatot kér az átlag amerikai-kanadai tahóktól, illetve nem is kell bocsánatot kérnie. Úgysem értették meg. Mi a központi mondata, legfontosabb lényege? Amikor a természettudós, a fizikus, odafordul a lány felé, kivel végig- harcolta, gondolkodta, szenvedte a történetet, s azt mondja neki. „Egész életemben néztem a csillagokat, de ezek eljövetele, majd váratlan távozása nem volt az igazi csoda. Az igazi csoda Te vagy…Ahogy végigharcoltad, megoldottad és megtaláltad, s ahogy kerested, amilyen vagy. Ez a csoda. Ne csináljunk gyereket?” Na most itt jön Wilder, a mi kis városunkja, és a Szent Lajos király hídja. Itt jön, amiért szeretnék, de egyenlőre nem tudják betiltani Kosztolányit, a három verse, a hajnali részegség, a szeptemberi áhítat és a Halotti beszéd. Mivel ez a leány, aki egyébként zseni, s megérti az idegenek, a felsőbb lények nyelvét, s nyelvi valamint rajz üzeneteit, képes kommunikálni a jövővel is. Az idegenek tudtára adják, most elhozták az ajándékot, de 3000 év múlva újra elfognak jönni, s ők kérnek majd segítséget, az emberiségtől. A leány tehát, ez a nyelvész, ez a példátlanul szép, minden tagjában izében szép és kerek nő, tudván tudja, ha Anya lesz, gyermeke sorsa, a korai, a kamaszkori egyedi, halálos betegség lesz. S mégis, mégis „vállalja” ezt a „terhességet”, holott szinte Istenként megismerhette a jövőt, a sorsot, a sorsát, családja sorsát. Mivel óriási adag alázat és szeretet van benne, felfogja, hogy az Élet annyira megismételhetetlen csoda, s annyira nagy csoda, amikor egy férfi és egy nő, minden következménnyel megtalálta egymást, s áldottak lehetnek. Hogy. Nem akar átlag huszadik századi tahóként sorsot játszani, hanem alázattal elfogadja, azt, ami jut nekik, sok örömöt, nagyon sok bánatot, s ami még fontosabb, a tudás bátorságát, s a biztos vereség tudatában is vállalja sorsát…Akhilleusz volt ilyen bátor utoljára, amikor lova megsiratja a végső csata előtt, s még ő vigasztalja s nyugtatgatja nemes lovát s társát.. Dr. Louise Banks és eljövendő férje szeretni fogják egymást, s gyermekük fog születni, aki halálos beteg lesz, meg fog halni. Ezt tudván tudja az eljövendő Anya, ismeri a jövőt. De valami nagy, nagyon nagy dolgot tud a szabad akaratról is, s arról, hogy maga az Élet, annak minden napja, megismételhetetlen csoda és ajándék. Érték, pótolhatatlan, egyedi, ismételhetetlen csoda. Ahogy Akhilleusz napjai is azok, bár rövid időt mért ki neki a kérlelhetetlen végzet.. A film nem mond egyebet, mint Wilder a mi kis városunkban, az emberben van valami örökkévaló, s a csillagokkal rokon. S egyedül a szeretet, ami összeköt minket, élőket s holtakat. S itt van nekünk valami, a halhatatlan lelkünk. A film ugyanazt ismerte fel, amit Lee az Édentől Keletre bibliamagyarázata után. Timsel. Lehetőségünk van rá, hogy a jót válasszuk, s hogy győzzünk. Önmagunk fölött is..”Ahogy ismertem, majd úgy ismernek engem is.” ..
Béla
2017-08-03 07:53
Íme. „Emlékszik még arra, hogy felolvasott nekünk tizenhat verset a Teremtés Könyve negyedik fejezetéből, és aztán megvitattuk? - Emlékszem bizony. Pedig jó régen volt. - Majdnem tíz esztendeje - bólintott Lee. - Nos, a história az elevenembe vágott, és tanul-mányozni kezdtem szóról szóra. Minél többet gondolkodtam rajta, annál mélyebb értelműnek éreztem. Azután összehasonlítottam a rendelkezésünkre álló fordításokat, alig térnek el egymástól. Csak egy hely van, amely megakasztott. Jakab király Bibliája szerint, ott, ahol Jehova megkérdezi Káint, mért haragszik, Jehova azt mondja: „Hiszen, ha jól cselekszel, nem részesülsz-é elfogadtatásban? Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt hever. És rád van az ő vágyódása, de te uralkodni fogsz rajta.” Ez az „uralkodni fogsz” az, ami szöget ütött a fejembe, mert az az ígéret foglaltatik benne, hogy Káin le fogja győzni a bűnt. Samuel bólintott, és megjegyezte: - Pedig a gyermekei ezt nem mondhatják el magukról egészen. Lee kávéját szürcsölte. - Azután kezembe került az amerikai Standard Biblia egy példánya. Akkor még egészen új volt. És ezen a helyen a fordítás eltérő. Azt mondja: „de te uralkodjál rajta”. Márpedig ez egészen más. Ez nem ígéret, hanem parancs. Most kezdtem csak igazán töprengeni rajta. Kíváncsi voltam, mi lehetett az eredeti szó, amit a szöveg eredeti írója használt, ha módot adott arra, hogy ennyire ellenkező értelemben fordítsák.” „- Szeretném tudni, mért érdekelte magát ez a szócska annyira - kérdezte. - Hát... úgy gondoltam, az az ember, akiben ez a hatalmas történet megfogant, bizonyára pontosan tudta, mit akart mondani, és szavaiban nem lehetett semmi zavarosság. - Ön azt mondja: az az ember! Vagyis nem hiszi, hogy isteni könyvről van szó, amelyet Isten írt tintás ujjal? - Azt hiszem, az elme, amely ezt a történetet ki tudta gondolni, különösen isteni elme volt. Nálunk, Kínában is volt néhány ilyen elme. - Csak ezt akartam tudni - mondta Samuel. - Szóval maga végeredményben mégsem tartozik a presbiteri egyházhoz.” „Én azért mentem oda, mert a családunkban van sok tiszteletre méltó aggastyán, aki nagy tudós. Hajszálpontos gondolkodók. Egy ember éveket tölthet azzal, hogy egyetlen mondat értelmén töpreng egy nagy tudós mondásaiból, akit önök Konfuciusnak neveznek. Gondoltam, találok szakértőt, aki eligazít az én kérdéses mondatom értelmén. - Nagyszerű öregemberek - folytatta Lee. - Elszívnak két pipa ópiumot délután. Ez az adagjuk, amely kipihenteti és kiélesíti elméjüket. Azután egész éjjel fenn tudnak maradni, és elméjük csodálatosan működik. Azt hiszem, rajtuk kívül nincs ember, aki tudná, hogyan kell az ópiumot okosan felhasználni. Lee megnedvesítette nyelvét a fekete kotyvalékkal. - Tiszteletteljesen beterjesztettem problémámat a bölcsek egyikéhez, felolvastam neki a történetet, és elmondtam, mit értek belőle. Másnap este mind a négyen összejöttek, és engem is behívtak. Megvitattuk a történetet, a vita egész éjjel tartott. - Lee nevetett. - Azt hiszem, kissé fura - mondta. - Annyi bizonyos, hogy nincs sok ember, akinek el merném mondani. Képzeljenek csak el négy öregurat, a legfiatalabb is betöltötte már kilencvenedik évét, amint nekilátnak a héber nyelv tanulmányozásának. Szerződtettek egy képzett rabbit. Úgy tanultak, mint a gyerekek. Nyelvtan, szótár, gyakorlókönyv, tőmondatok. Kár, hogy nem láthatják a héber szavakat, amint kínai tussal és ecsettel papírra festették! Hogy jobbról balra kell olvasni, nem zavarta őket annyira, mint ahogy önöket zavarná, hiszen megszokták a furcsa irányt, ők felülről lefelé írtak. Csupa olyan ember, aki mindent tökéletesen csinál, nem enged a száz százalékból! Gyökeréig hatoltak az ügynek. - És ön? - kérdezte Samuel. - Igyekeztem lépést tartani velük, és nem győztem csodálni tiszta elméjük büszke szépségét. Most kezdtem csak szeretni fajomat, életemben először kínai akartam lenni. Minden második héten találkoztam velük, itthon meg, a szobámban, lapok százait írtam tele. Megvásároltam minden kapható héber szótárt. De az öregurak mindig előttem jártak. Nemsokára megelőzték a rabbinkat is, aki egyik kollégáját hívta segítségül. Ez tetszett volna önnek, Mr. Hamilton, végigülni ezeket a vitázó és tanácskozó éjszakákat. Azok a kérdések, a vizsgálódások, a gondolkodás szépsége, ó, az a szépséges gondolkodás! - Két év után úgy éreztük, meg tudjuk közelíteni azt a maga tizenhat versét, a Teremtés Könyvének negyedik fejezetéből. Az én öreguraim is úgy érezték, hogy ez a két szó: „ural¬kodni fogsz” és „uralkodjál” - igen nagy jelentőségű. És az eredmény, az arany, amit a hosszú bányászat eredményezett, ez volt: „Lehetőséged van rá.” Vagyis: neked megvan a lehetőséged arra, hogy legyőzd a bűnt, hogy uralkodjál rajta. Az öregurak mosolyogtak és bólogattak, és úgy érezték, hogy többévi munkájuk nem volt kárbaveszett fáradság. Azonkívül előcsalogatta őket kínai kagylóhéjukból, és most görögül tanulnak. - Fantasztikus történet! - kiáltott fel Samuel. - Igyekeztem követni, bár meglehet, hogy valahol ellankadtam. Miért olyan fontos ez az egy szó? Lee keze remegett, amint megtöltötte a finom csészéket. A magáét egyetlen hajtásra itta ki. - Hát nem érti? - kiáltotta. - Az amerikai Standard Biblia megparancsolja az embereknek, hogy győzedelmeskedjenek a bűn fölött, és ezen az alapon a bűnt egyszerűen tudatlanságnak lehet nevezni. Jakab király Bibliája megígéri, hogy „uralkodni fogsz” a bűnön, ami annyit jelent, hogy az emberek bizonyára győzedelmeskednek majd a bűn fölött. De a héber szöveg a „timsel” szót használja, ami annyit jelent: „lehet”, vagyis választást enged az embernek. Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget vissza¬hárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg. Érti már? - Igen, értem. Csakhogy ön nem hisz az isteni törvényben. Akkor mért érzi ezt olyan fontosnak? - Ah! - sóhajtott fel Lee. - Ezt már régóta szerettem volna megmondani önnek. Sőt, előre vártam ezt a kérdését, és jól felkészültem rá! Minden írás, amelynek hatása volt az ember¬milliók életére és gondolkodására, fontos. Márpedig sok millió ember tartozik különféle egyházakhoz és szektákhoz, aki parancsnak érzi az „uralkodjál” igét, és minden igyekezete arra irányul, hogy engedelmeskedjék. Viszont vannak milliók, akik predesztinációnak érzik az „uralkodni fogsz” igét, és így mindegy, mit tesznek, mit sem változtat azon, aminek be kell következnie. Ám mit jelent az, hogy „megvan a lehetőséged”? Ez teszi az embert igazán naggyá, ez ruházza fel az istenek méreteivel, mert minden gyengeségében és mocskában, még a testvérgyilkosságban is rendelkezésére áll a nagy lehetőség, a választás lehetősége. Megválaszthatja útját, átküzdheti magát az akadályokon, és győzhet! Lee hangja most szárnyalt, valóságos diadalének volt. - Maga hiszi ezt, Lee? - kérdezte Adam. - Igen, hiszem. Könnyű dolog lustaságból és gyengeségből minden felelősséget Isten nyakába varrni, mondván: „Nem tehetek róla, utamat előre megszabták.” De gondolja csak el, milyen dicsőséges a választás! Ez emeli az embert emberré. Egy macskának nincs választása, a méh nem csinálhat mást, csak mézet. Ebben nincs semmi isteni. És ha éppen tudni akarja, azok az öregurak, akik szelíden siklanak lefelé a halálba, új érdeklődéssel fordulnak az élet felé, nincs kedvük meghalni. - Csak nem akarja azt mondani - kérdezte Adam -, hogy ezek az öreg kínaiak hisznek az Ótestamentumban? - Ezek az öregemberek hisznek minden igaz történetben - felelte Lee -, és amikor egy történetet hallanak, felismerik, ha igaz. Szigorú kritikusai az igazságnak. Tudják, hogy ez a tizenhat vers az emberiség sűrített története minden kor, minden kultúra és minden faj számára. Nem tudják elhinni, hogy egy ember tizenöt és háromnegyed versben igazságot mondjon, azután egyetlen igével hazudjon. Konfucius megmondja az embereknek, hogyan éljenek, ha azt akarják, hogy életük jó és sikeres legyen. De ez itt, ez már lépcső, amelyen fel lehet kúszni a csillagokhoz. - Lee szeme ragyogott. - Ezt sohasem lehet elveszíteni. Kihúzza a talajt a gyengeség, a gyávaság, a tunyaság alól. Adam megjegyezte: - Nem értem, hogy tudott főzni, rólam gondoskodni, a gyermekeket felnevelni, és még ezzel is foglalkozni!” „- Magam sem értem - felelte Lee. - De délután elszívom a két pipámat, se többet, se kevesebbet, miként öregapáim. És érzem, hogy ember vagyok. Érzem, hogy egy ember nagyon fontos valami, talán még egy csillagnál is fontosabb. Ez nem teológia. Semmi hajlamom az istenkedéshez. De új szeretet lobog bennem egy csillogó, pompás szerszám iránt, amit emberi léleknek neveznek. Bűbájosan szép és egyedüli a maga nemében, nincs párja az egész világegyetemben. Mindig újra meg újra támadják, de sohasem tudják elpusztítani, mert „megvan a lehetőséged”. „- A kérdésemre még nem felelt, Mr. Hamilton. Honnan merítette az erőt ahhoz, amit tett? - Gondolja, hogy helytelen volt? - Nem, egyáltalában nem gondolom, de sohasem képzeltem önt olyan embernek, aki bátran és keményen állást foglal egy ügyben, és kitart álláspontja mellett. Legalábbis nem így ítéltem meg önt. Érdekli? - Mutasson nekem egy embert, akit ne érdekelne, ha róla beszélnek. Folytassa. - Ön jóságos ember, Mr. Hamilton. De mindig úgy gondoltam, az a fajta jóság ez, melynek alapja, hogy kerüljön minden kellemetlenséget. És az ön elméje olyan fürge, mint egy fiatal bárány, amint a virágos réten ugrándozik. Tudtommal még sohasem kapaszkodott bele semmibe olyan makacsul, mint egy buldog. Ám ma este úgy viselkedett, hogy összeomlott t őle az egész kép, amit önről alkottam. Samuel rácsavarta a gyeplőt arra a botra, amit az ostortartóba dugott, és Doxology tovább botorkált a göröngyös úton lefelé. Az öregember megsimogatta szakállát, amely hófehéren világított a csillagfényben. Levette fekete kalapját, és ölébe tette. - Azt hiszem, engem éppen úgy meglepett, mint önt - mondta. - De ha tudni akarja, miért tettem, istenem, nézzen önmagába. - Nem értem önt. - Ha korábban mesélt volna nekem a tanulmányairól, Lee, sok minden másképp lett volna. - Még mindig nem értem. - Vigyázzon, Lee, ne nyissa ki a beszédem zsilipjeit. Már említettem magának, hogy az ír természetem időnként meglátogat, majd ismét elhagy. Úgy érzem, most megint közeleg. - Mr. Hamilton - mondta Lee -, ön most elmegy, és nem jön vissza többé. Már nem akar sokáig élni. - Ez igaz, Lee. Honnan tudja? - A halál ott lebeg a feje körül. Egész lényéből sugárzik. - Nem tudtam, hogy más is észreveheti - mondta Samuel. - Tudja, Lee, én az életemet valamiféle zenének tekintem... nem mindig a legjobb zene, de mégis van formája, és melódia is akad benne. Most pedig, már hosszú idő óta nem mondhatom, hogy az életem teljes zenekar volna. Már csak egyetlen hang, az örökös bánat hangja. Nem én vagyok az egyetlen, akinek ez az álláspontja. Úgy rémlik, hogy nagyon is sokan vagyunk, akik úgy látják, hogy az élet feltétlenül vereséggel végződik. - Talán az a baj, hogy mindenki túlságosan gazdag - mondta Lee. - Észrevettem, hogy a gazdagok elégedetlenebbek, mint bárki más. Adj egy embernek enni rogyásig, ruházd fel, rakd be egy jó házba, olyan kétségbeesett lesz, hogy belepusztul. - Az okát kérdezte, Lee... a maga új fordítása volt az oka, a többszavas fordítás: „Megvan rá a lehetőséged.” Ez az, ami torkon ragadott és megrázott. És amikor a szédület elmúlt, új, ragyogó ösvény nyílt meg előttem. És úgy láttam, hogy az életem, amely már vége felé jár, csodálatos befejezéshez érkezik. És az életem muzsikája új, végső melódiával gazdagodott, amely olyan, mint a madárdal az éjszakában. Lee Samuelre meresztette szemét a sötétségen keresztül. - Így hatott az öregekre is, akik a családom díszei - mondta. - Igen, Lee. Legyőzheted a bűnt, megvan rá a lehetőséged. Ez az. Nem hiszem, hogy minden ember elpusztul. Meg tudok nevezni önnek egy tucatot is, aki nem halt meg, és általuk él az egész világ. Ami a csatákra igaz, a szellemre is érvényes: csak a győztesek emléke marad fenn. Majdnem minden ember elpusztul, természetesen, de van néhány, aki tűzoszlopként vezeti a rémült emberiséget a sötétségen keresztül. „Megvan rá a lehetőséged! Megvan rá a lehetősé¬ged!” Micsoda dicsőség! Igaz, hogy gyengék vagyunk és betegek és veszekedősek, de ha csak ez volna minden, amit valaha is fel tudtunk mutatni, már évezredekkel ezelőtt eltűntünk volna a föld színéről. Néhány megkövesedett állcsont maradéka, néhány eltört fog a mészkőrétegben, ez volna az ember földi létezésének egyetlen fennmaradt nyoma. De a választás, Lee, nagy dolog, a győzelmet is választhatjuk! Ezt eddig sohasem értettem, sohasem fogadtam el. Most már érti, miért mondtam meg Adamnek ma este? Éltem a választás lehetőségével. Talán helytelen volt megmondanom neki, de ugyanakkor őt is választásra kényszerítettem, hogy éljen vagy pusztuljon el! Hogy is van az a héber szó, Lee? - Timsel - mondta Lee. - Legyen szíves, állítsa meg a kocsit. - Sokat kell majd gyalogolnia visszafelé. Lee lemászott. - Samuel! - mondta. - Itt vagyok! - Az öregember kuncogott. - Liza mindig haragszik, ha ezt mondom. - Samuel, ön már ott tart, hogy nem tudom elérni. - Legfőbb ideje, Lee.” AJÁNLOM BAYER ZSOLTNAK. ...
jocó
2017-08-03 09:48
Kedves Béla! Megint csodálatos gondolatokat írt erre az oldalra,nagy örömmel olvasom mindig a sorait.Nagyon jó lenne ha más oldalakra is írna,főleg az úgynevezett liberális oldalakra,mert úgy vélem ezt az oldalt nem sokan olvassák.és jó lenne az elbutított elméket nyitogatni.A cikkhez annyit tennék hozzá,hogy konkrétan meg kellene nevezni Európa árulóit,kiknek köszönhetjük az afrikai áradatot,és kizárni őket a közéletből.Amíg ez nem történik meg,kár bármit is irkálni.
Béla
2017-08-03 12:09
Köszönöm, valóban a kutya se néz ide, csak mi ketten, és persze az Igazság. Nem értem a Fideszt, az államot és a kormányt is megilletné, legalább a szavazói arányában az országosan fogható csatornák joga. Ma minden, net és facebook, tévé s rádió azok kezében van, kikre joggal s okkal célzott Ön is. üdv..
jocó
2017-08-03 18:08
Ha csak ketten leszünk az igazság oldalán,akkor sem adjuk fel!!!!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Világ história (905) Tereb (122) Rejtőzködő magyarország (170) Autómánia (61) Életmód (1) Emberi kapcsolatok (36) Egészség (50) Kultúra (2) Mozaik (484) Gasztronómia (538) Irodalmi kávéház (388) Magyar millenium (1218) Flag gondolja (30) Gazdaság (588) Nagyvilág (1509) Mozi világ (453) Heti lámpás (131) Mondom a magamét (1829) Sport (722) Politika (1557) Jobbegyenes (1123) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (37)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>