{...} legyen szó bármiről, semmi de semmi fontos, értelmezhető és tovább gondolható igazság nem hagyja el ajkaikat.

Egyáltalán: maga az a fogalom, hogy „baloldal” vált teljesen értelmezhetetlenné és felismerhetetlenné. Ha nem lennének a régi, megcsontosodott és megrögzött hazugságpanelek, már az égvilágon senki sem használná a „baloldaliság” és „baloldal” kifejezéseket.

Nincsen olyan, hogy baloldal. Nálunk egészen biztosan nincsen. Volt talán valaha, s amikor volt, akkor rettenetes dolgokat vitt véghez. Ölt, pusztított, kisemmizett, s eközben folyamatosan hazudott. S régi-régi hazugságaiból lettek a mai megcsontosodott baloldali közhelyek. S ebbe az eleve hazugságokra épült baloldali kánonba – ha kellett – arcpirulás nélkül beemelték az elmúlt század legnagyobbjait is. Vagy úgy, hogy rájuk fogták: ők is baloldaliak – értsd: kommunisták – voltak, még ha nem is tudtak róla, vagy úgy, hogy lángelméink tévedéseiből raktak várat.

Szegény Adynak elég volt leírnia, hogy „Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye” – és baloldali lett belőle. Az ős Kaján magyar sámánjából. S ott volt aztán József Attila legnagyobb tévedése: „Tőke és Fasizmus jegyesek”.

Jaj, Istenem, dehogyis jegyesek. De a hazai baloldal ezt a tévedést is négyrét hajtogatta, és aládúcolta vele rozzant szellemi építményének ócska kis kredencét. Drága Attila – minden külön értesítés helyett – íme a való: tőke és baloldal jegyesek. A globalizáció nemzetközi tőkéjének legnagyobb szajhája a nemzetközi baloldal. És az elárvult, de napjainkban ismét erőre kapó nemzeti mozgalmak ellen bármilyen alkura, szövetségre és árulásra kész, csakhogy megmentse hatalmát, és megmentse azt a világrendet, ami teljesen nyilvánvalóan menthetetlen.
Ezt láthatjuk idehaza nap nap után.

Amikor a kormány csökkenti a rezsiköltségeket, a baloldal a szent piacra hivatkozva kárhoztatja ezt az intézkedést, és a globális vállalatok tőkéjét, nyereségét félti, ezen vállalatok kivonulásával fenyegetőzik, és azzal riogatja a népet, hogy ennek következtében majd nem lesz áram a lakásokban. Ez természetesen ugyanaz a baloldal, amelyik a rendszerváltás hajnalán bagóért eladta a magyar energetikai vállalatokat a nemzetközi tőkének, és még a hasznukat is törvénybe foglalta – nyilván a szent piac nagyobb dicsőségére.

Ez ugyanaz a baloldal, amelyik minden, ismétlem, minden esetben a nemzetközi tőke pártjára áll, és minden, ismétlem, minden esetben a lakossággal szemben akar megszorításokat alkalmazni, miközben például a bankok érdekeit és extraprofitját körömszakadtáig védelmezi.

Ez ugyanaz a baloldal, amelyiknek idehaza legkésőbb 1986 óta mindenre ugyanaz a receptje: szoríts meg, fogd rá a túlfogyasztásra, vegyél fel kölcsönt – aztán meglátjuk, mi lesz. Ez ugyanaz a baloldal, amely baloldalt egyszerűen nem lehet elviselni. Nagyjából a polgári radikálisok és a Kun Béla-féle gyilkosok óta.

És hosszú-hosszú idő óta először próbál meg egy kormány teljesen új irányt szabni mindennek. Az életünknek – már amennyiben van még egyáltalán bármi értelme a társadalom „közös életének”, és van még ethosza egyáltalán a társadalomnak. Ha van, akkor sikerre vagyunk ítélve. Ha nincs, akkor nyugodtan jöhetnek ismét a Bajnai Gordonok és Gyurcsány Ferencek, jöhet újra a megszorítás, kölcsönfelvevés, eladósodás sátáni „szentháromsága”.

Akkor folytathatjuk az egészet úgy, ahogy harminc (hatvan) éve csináljuk. Akkor jöhet az IMF. És az ortodox gazdaságpolitika. Önök még nem unják?

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu