|
Ma 2012. május 18., péntek, Alexandra, Erik napja van. Holnap Ivó, Milán napja lesz.
|
||||||||||||||||||||
 Legfrissebb cikkek:
Tisza, Ady és a vérvörös csütörtök
Jelszó a BL-döntőre: „Most vagy soha”
Kubala László, a legnagyobb Barca-játékos
Vb-bronzérmes átlövőt igazolhat a Fradi
Jégkorong: jövőre ismét Budapesten lesz a divízió 1-es vb
Megsárgult lapok - Már nem hajt el a dísztribün előtt
A Finnugor vámpír
Elhunyt Donna Summer
Aki kávézik, tovább él?
Bogár László: Két választás Európában
Vörös festék
Lovas István: Murphy uniója
Fradista szemmel - Kassai - Fradi 1:1
Esterházy János, az embermentő
Huhogók, avagy a csőcselék lázadása 3.
Horoszkóp
                  |
irodalmi kávéház - novellárium
Előző oldal cikkei:
|
  Hírlevél
Ezen a napon történt:
|
||||||||||||||||||
RSS
Este 11 után csengetésre riadtam. Magamra kaptam köntösömet, villanyt gyújtottam és kisiettem ajtót nyitni. Blekk Vince állt ott, egyike távoli rokonaimnak.
Robert William Chambers novelláskötete csupán néhány napja került a birtokomba, s ezen fölbuzdulva mohón vetettem bele magam a természetfeletti irodalom egyik kevésbé ismert képviselőjének műveibe. Kezdeti lelkesedésem azonban hamar alábbhagyott..jpg?width=118&height=132&image=/userfiles/text/ki(4).jpg)
Ágoston nagyapám udvara mindig tele volt rikácsoló, hápogó, gágogó baromfiakkal, és a disznóólban is röfögött egy – két malac, vagy gömbölyödő hízó..jpg?width=&height=&image=/userfiles/text/2(34).jpg)
"Szív Ernő kiballagott a közeli parkba, padot választott, és firkálni kezdett. Kis, kockás füzetbe irogatott, a rácsok vezetik a sorokat, melyek egyenesen futkosnak, nem hullámozhatnak. Egyszerűen jó volt.".jpg?width=95&height=151&image=/userfiles/text/csath_geza2(1).jpg)
Anyám meghalt, amikor én születtem. Orvosságbűzzel volt tele a szoba, és sok helyen friss vér gőzölgött. Lábujjhegyen járkáltak, és suttogtak. Még a hajnal messze volt. Nagyon messze volt. És anyácskám hiába várta a hajnalt vágyón, kínban lehelő imával. Mire én az elsőt lélegzettem, ő meghalt. Nehezet, nagyot sóhajtott, mert szerette az apámat, és húsz éves volt csak.
Ha szép és egészséges gyermekeknek korán meghal az apjok, abból rendesen baj származik. Witmannak két fia volt már, négy- és ötévesek, amikor egy napsugaras, csak kissé szeles novemberi délutánon búcsút mondott a világnak.
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette.
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!