|
Ma 2012. május 18., péntek, Alexandra, Erik napja van. Holnap Ivó, Milán napja lesz.
|
||||||||||||||||||||
 Legfrissebb cikkek:
Tisza, Ady és a vérvörös csütörtök
Kubala László, a legnagyobb Barca-játékos
Vb-bronzérmes átlövőt igazolhat a Fradi
Jégkorong: jövőre ismét Budapesten lesz a divízió 1-es vb
Megsárgult lapok - Már nem hajt el a dísztribün előtt
A Finnugor vámpír
Elhunyt Donna Summer
Aki kávézik, tovább él?
Bogár László: Két választás Európában
Vörös festék
Lovas István: Murphy uniója
Fradista szemmel - Kassai - Fradi 1:1
Esterházy János, az embermentő
Huhogók, avagy a csőcselék lázadása 3.
Kitekintő - Hogyan működik a kreativitás?
Horoszkóp
                  |
irodalmi kávéház - athenaeum kiadó
Előző oldal cikkei:
Következő oldal cikkei:
|
  Hírlevél
Ezen a napon történt:
|
||||||||||||||||||
RSS.jpg?width=101&height=161&image=/userfiles/text/images(621).jpg)
Ami igaz, az igaz: az Athenaeum Kiadó szép kis reklámot körített a könyv köré. A majdnem két hónapig tartó kampány során szép fokozatosan érkeztek az infók: az elsőkönyves szerző egycsapásra világhírűvé vált, a kötet a kritikusok kedvence lett, és végül az utolsó héten előkerült a borító is.
Százlépésnyi távolság két világot választ el egymástól. Lumiére, a francia kisváros végében két, egymással szemközti házban két vendéglő működik, ám mintha egy galaxis két végén lennének.
Találkozásom Passuth Lászlóval a Szilvi barátnőm által indított kihívásnak köszönhető, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Nem tudom, valaha kiválasztottam-e volna ezt a könyvet olvasásra.
Ezt a könyvet a Gyönyörű bajkeverővel együtt kaptam, és látva, hogy a szerző előző regénye, a Jégbe zárt szívek mekkora sikert ért el a hazai olvasók között (a tavalyi év legjobb regényévé választották egy internetes szavazáson), gondoltam adok neki egy esélyt, habár nem igazán izgatott a téma.
Chris Cleave második, magyarul is megjelenő könyve már a borítójával felhívta a figyelmemet. Ráadásul egy menekült kislány a főhőse, és ilyen témájú regényt (emlékeim szerint) még nem olvastam.
Passuth László regényeit 2005 óta jelenteti meg újra az Athenaeum Kiadó, az Esőisten siratja Mexikót című regényével kezdték a sort, majd ezután minden évben minimum egy regényt mutattak be ismét az olvasóközönségnek.
Paulo Coelho az a szerző, aki több mint húsz éves pályafutásától kezdve megosztja az olvasókat: vagy szeretik a könyveit, vagy pedig (jobb esetben) egy regény elolvasása után hallani sem akarnak róla. Én az előbbiek táborát erősítem, habár az Alef a harmadik kötete, ami a kezembe került.
Nagyon vártam ezt az újabb könyvét az írónőnek, hiszen nagy rajongója vagyok. Abszolút hozta a "Picoult-os" formát. Ha nem tudtam volna, kinek a tollából származik, akkor is rájövök, mivel rendkívül jellegzetes maga az írásmód is, de a szerkesztése is.