Kialakul egy új hálózati társadalom, amely az információs technológiák nyomában bekövetkező gyors gazdasági, rétegződési és kulturális változások eredménye. A mezőgazdasági termelés lényegében gépesített, a globális hálózatokba rendeződő ipari és szolgáltató tevékenységet végzők már városokban laknak, így 2050-re a világ népességének kétharmada, de inkább háromnegyede már városlakó lesz. A városok laza szövésű hálót mutatnak majd, hatalmas területet fognak át, és sok központjuk lesz, a középkorban jellemző egyetlen városmaggal szemben. Óriásvárosok alakulnak így ki, amelyeket összefűz a gazdasági tevékenység, de elválaszt a különböző részek eltérő társadalmi és kulturális értékrendje. Új, nagyon gyors, komputer által vezérelt közlekedési eszközök kötik majd össze ezeket a nagy metropolisokat és országokat, míg az internet az információk terén épít még gyorsabb hidakat emberek és települések között.

Kettős világ alakul ki, ahol mindenki egyre erősebben individuális lesz, egyre erősebben követi egyéni hajlamait és érdekeit, miközben a közösségek is erősödnek, mert mindenki keresi a hozzá hasonló személyiségeket, és velük lép hálózatba, épít ki baráti, kulturális vagy üzleti közösséget. A munka, a társadalmi kapcsolatok és a szabadidő-eltöltés egyre erősebben követi az egyéni hajlamokat és értékeket, vágyakat és álmokat. Minden egyre individuálisabb lesz, és egyre sokfélébbek leszünk, ezért egyre erősebben keressük a hasonlóak társaságát munkában, lakóhelyen, nyaralás és hobbijaink gyakorlása során. A hálózati cégek és munkahelyek elterjedése
- ahol nem járnak be egy nagy gyárba vagy irodába, hanem otthonról küldik az elemzést, számítást és más szellemi munkát a világ távoli pontjaira vagy a szomszéd városba - elhomályosítja az éles különbséget munkahely és otthon, valamint munka és szórakozás között. A világ nagy városaiban a korábbi ipari negyedeket újból visszafoglalják a lakók, a gyárak helyére szellemi műhelyként működő lakóházak épülnek ki. Ezekben a városokban sok nemzetiség él együtt, és sok kultúra találkozik, akár a középkori kikötővárosokban: a fejlett világ fővárosai és nagyvárosi központjai multikulturálisak lesznek, ha még nem azok. A bűnözés globális gazdasága átveszi e nagy városi központok szegénynegyedeit, ezért a gazdagok egyre jobban védett helyekre költöznek: egyre erősebb lesz a konfliktus a városi szegények és a gazdagok között. A modern városokban a közösségi terek nagy szórakozóhelyekké alakulnak át, ahol nem a fizikai igények kielégítése a cél, hanem a szabadidő-eltöltés egyre virtuálisabb formái terjednek el a mozitól az internetkávézóig vagy a játékteremig.

A városok laza szövésű hálókba állnak, és nagy kiterjedésű fővárosokat, illetve más nagyvárosokat hoznak létre, így az állam is átalakul, hálózati állammá. Az önkormányzatok egyre erősebben részt vesznek az állam működtetésében, ahogy a civil szervezetek is egyre erősebb befolyást szereznek a közös ügyek alakításában, ezért a központi kormányzat által irányított állam helyére egy sok kis államból - önkormányzatok - és sok kis társadalomból - civil szerveződések - álló együttműködő szövetség, hálózat épül fel. Az egységes nemzeti kultúra helyére egy sok helyi kultúrából álló hálózat áll fel, amelyben sokfajta érték és szín él egymás mellett, anélkül, hogy valami egységes ötvözetté alakulnának. A települések szerkezete, tehát a tér mellett az idő is átalakul ezekben a modern nagyvárosokban. A hírek és információk olyan gyorsan érnek el a világ egyik pontjáról a másikra, hogy a gyors időben élők és dolgozók számára időtlené válik az idő. Az események egyidejűek lesznek, mint a középkorban, nem érzékelhető a múlt, jelen és jövő tagoltsága, csak az, hogy minden múltbeli tudás, jelenbeli információ és a jövőre vonatkozó várakozás egyszerre zúdul ránk. Akik nem élnek ebben a sebes időben, azok számára lelassul az idő, szinte időtlen lesz: nekik így szűnik meg a múlt, jelen és jövő tagoltsága.

Castells szerint a városok laza szövésű hálókba szerveződnek, és az ebben élő emberek és közösségeik már másképpen élnek és dolgoznak, ezért máshogy gondolkodnak, mint elődeik. Megváltozik a térrel és az idővel való kapcsolatuk, erősen individuálisak lesznek, de közben keresik a hasonlók közösségeit. Ezt az új hálózati társadalmat máshogy kell megszólítania az üzleti életnek, a kormányzatoknak és a politika szereplőinek, mert a hagyományos szerkezetek helyére a hálózatok lépnek. Budapest és mintegy 2,5 milliós övezete ilyen hálózattá alakul, de nagyobb városaink is településhálózatok lesznek. Ezekben nem lehet úgy politizálni, mint a múltban, mert a hagyományos életszerkezet és gondolkodás valami gyökeresen újnak adta át a helyét. A hálózatok szövetségek, így az nyer a politikában, aki szövetséget köt a városi hálózatokkal. Ezzel kerülhetjük el, hogy egészen másfajta hálózat foglyai legyünk. Aki ki akar lépni a hálózat csapdájából, annak be kell lépni az új városi hálózatba, mert választást nyerni a modern nagyvárosok nélkül többé már nem lehet.

(Manuel Castells: Cities and Social Theory. Edited by Ida Susser,
Blackwell Publishers Ltd., Oxford, 2002)

Matolcsy György