A Standard & Poor’s hitelminősítő a Moody’s után ugyancsak a bóvli kategóriába lökte a karácsonyi ünnepekre készülődő Magyarországot. Nem bírták kivárni azt a pár napot, hogy elmúljanak az ünnepek.

A hitelminősítőknek nem számít se Isten, se ember, se ország. Csak a pénz, a befektetők hozama. A Standard & Poor’s nem várt arra, hogy létrejöjjön a megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal az úgynevezett elővigyázatossági hitelkeretünkről. Egy banki elemző szerint a jegybanktörvény módosítására benyújtott törvényjavaslat miatt szakadt el a cérna valamelyik hitelminősítő tótumfaktumnál. A Standard & Poor’s annyira aggódik a Magyar Nemzeti Bank „függetlenségéért”, pontosabban a jegybankelnökünk pozíciójának sérthetetlenségéért, hogy egy egész országra sújtanak le megtorlásul egy amúgy ésszerű – a pénzügyi felügyeletet és a jegybankot egyesíteni akaró – javaslat megfogalmazása miatt.

Az igen szűk játéktérbe szorított magyar kormány érdekeink érvényesítése végett már többször nekiment a falnak, és jó párszor kényszerítették meghátrálásra is. Most már talán elég tapasztalatot gyűjtöttek ahhoz, hogy a jövőben előre is képesek legyenek kiszámítani, vajon miként reagál lépéseikre a pénzügyi világ. Akiktől, ha tetszik, ha nem, függünk.

Ha eddig abban a hitben voltunk, hogy gazdasági mutatóink alapján nem vagyunk ráutalva a valutaalap hitelére, csupán a befektetők bizalmának megőrzése miatt szükséges, hogy az „amerikai nagybácsiként” pénzeszsákjával mögénk álljon, most, hogy bóvli kategóriába rontották államadósságunkat, elérték, hogy tényleg szükségünk legyen a még magasabb kamatú készenléti hitelre is. Fura egy világban élünk. Minél nagyobb bajba kerül valaki, minél jobban sikerül elhitetni róla, hogy kockázatos adós, annál drágább hitellel „segíti ki” a bajból a „baráti” államok bankja. Mivel a hitelminősítők képesek elhitetni a világgal, hogy sebezhetők vagyunk, ezért már nem elég, ha az IMF elővigyázatosságból mögénk áll, most már azt szajkózzák az elemzők, hogy a lényegesen drágább készenléti hitelre szorulunk rá.

A kormányfő szóvivője szerint nem a valós gazdasági folyamatok indokolták a leminősítést, ez jóval inkább az euró válságáról szól, mint Magyarországról. Emlékeztetett arra is, hogy a miniszterelnök korábban világossá tette: december közepén egy újabb spekulációs támadás várható hazánk ellen. Lehet, hogy ez állhat az újabb bóvli minősítés hátterében. Ám ha valóban így van, felvetődik a kérdés: nyusziként miért rángatjuk az oroszlán bajszát a jegybankelnök megregulázására vonatkozó ötletekkel, miért nem ütjük előbb nyélbe azt a megállapodást az IMF-fel a hitelezőink megnyugtatására, és csak utána hányjuk-vetjük meg a független Magyar Nemzeti Bank ügyét a magyar Országgyűlésben.

Mindazonáltal indokolt lenne megvizsgálni azt is, hogy Magyarország milyen eséllyel indíthatna kártérítési pert a bennünket bóvli kategóriába süllyesztő hitelminősítők ellen. Ha igaz az, amit a kormányfő és a nemzetgazdasági miniszter állít a magyar gazdaság, illetve a központi költségvetésünk helyzetéről, és ha figyelembe vesszük azt is, hogy a devizahitelek súlyos gondját épp a napokban sikerült megoldani a hazai bankokkal közösen, akkor jogosan vethető fel, hogy indokolatlanul okozott kárt Magyarországnak a két hitelminősítő.

Bernard-Henri Lévy, a híres francia filozófus szerint a hitelminősítőket kellene leminősíteni, mert tarthatatlan, hogy „olyan szervezetek ítélkezzenek egész államok fölött, amelyek gyakorlatilag elszámoltathatatlanok”. „Ha egy cégvezető meghamisítja a könyvelését, börtönbe kerül, de amikor egy Standard & Poor’snál dolgozó beosztott téves minősítésével milliókat tesz földönfutóvá, azért senki sem vonja őt felelősségre, hiszen csak egy véleményről van szó – írja Lévy egy francia liberális hetilapban. A nehézsúlyú filozófus szerint a hitelminősítőket ellenőrizni, szabályozni kell, hogy véget lehessen vetni az általuk gyakorolt diktatúrának.

Torkos Matild - mno.hu