|
Ma 2012. május 18., péntek, Alexandra, Erik napja van. Holnap Ivó, Milán napja lesz.
|
||||||||||||||||||
Legfrissebb cikkek:
Vörös festék
Lovas István: Murphy uniója
Fradista szemmel - Kassai - Fradi 1:1
Esterházy János, az embermentő
Huhogók, avagy a csőcselék lázadása 3.
Kitekintő - Hogyan működik a kreativitás?
Pestist vetett volna be Japán az USA ellen
Demszky hagyatéka
Vigyázz, kész, Cannes! – sztárdömping a fesztiválon
Hoki - Fontos döntés várható
Anglia: a Bolton szurkolói Bogdánt választották a szezon legjobbjának
Kézilabda: Nagy válogatottsága morális csőd lenne - Laurencz
Életműdíjat kap Törőcsik Mari az Erdélyi Nemzetközi Filmfesztiválon
Bajor Imre folytatni akarja a Heti Hetest
Árpa Attila milliókat kap Bruce Willistől
Horoszkóp
|
gazdaság
Előző oldal cikkei:
Következő oldal cikkei:
|
Hírlevél
Ezen a napon történt:
|
||||||||||||||||














Éppen öt hónapja, hogy egy borongós novemberi csütörtök este, 2011. november 17-én felröppent a hír, a magyar kormány kezdeményezi egy új megállapodás megkötését a Nemzetközi Valutaalappal. A bejelentés váratlan volt, mert a 2010 júliusától működni kezdő új kormány jelezte, hogy megszakítja a tárgyalásokat az IMF-fel.
„Nincs B terv, mindenképpen lesz EU–IMF-megállapodás. Vért és verejtéket hullajtva tárgyalunk” – mondta Pleschinger Gyula, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára.
A 2008 óta tartó korszaknak a fejlett világban és Kelet-Európában a hitel szűkössége a legjellemzőbb vonása. A bankok nem képesek hitelt nyújtani, és a vállalatok is inkább visszafogják hitelfelvételeiket, hiszen kisebb lakossági fogyasztás miatt kevesebbet kell beruházniuk.
Van egy gyakran használt kifejezésük a környezetvédőknek: energiapóráznak nevezik a nagy közműszolgáltatók gyakorlatát, amellyel először a mindennapok elengedhetetlen kellékeivé teszik a termékeiket, majd miután az ember (az itt-ott jelentkező kamu versengés ellenére) nem válogathat a víz- és gázcsövek meg a villanyvezetékek között, kényük-kedvük szerint emelik az árakat.
Miről szól az amerikai elnökválasztási kampány? Miért becsülik a demokraták a skandinávokat? Mi a konzervatív megoldás?
Miyen pontokat követeljünk ma a politikától? Miért kéli öles lépeseket tennünk előre? Mikor és hogyan érünk célba?
Vajon hogyan neveznének egy olyan országot, amelyben feleannyian fizetnek adót, mint amennyi embernek kellene? Abszurdisztánnak. Pedig nem is olyan régen még mi is így éltünk, és a kormányzat 2010-ig nem is nagyon akart változtatni ezen az állapoton, természetesen a szociális igazságosság jegyében.
Az alábbiakban arra tennék kísérletet, hogy rámutassak, az adóról szóló diskurzus miért nem alkalmas ma közös dolgaink megoldásának elősegítésére. Az adó valójában egy sajátos „szerződés” a becsületes állam és a becsületes állampolgárok között.

