A mámor fonákja. A zákányos állapot (kiszáradt száj, lüktető fej, háborgó gyomor), ami mindig beköszönt, ha áttivornyázunk egy éjszakát. És még csak nem is kell pocsolyarészegnek lenni, elég egy kis Unicum, bor, sör, kevert. "Mitől vagyok mégis ilyen levert?"

Nyilván attól, hogy a holnap sosem jön el, csak a másnap. A katzenjammer. Amit azért nevezünk így, mert Friedrich Schlögl osztrák író a XIX. század közepén undorítónak találta az eredeti német kifejezést: Kotzen-jammer (hiszen "kotzen" azt jelenti: rókázni), márpedig a piálásban kell lennie némi poézisnek is, ezért Hamvazószerda című művében a régi diákszlenget (Katzenjammer) használta. Rókavészből így lett macskajaj.

De hagyjuk az etimológiát! Minden szesztestvért minden átszlopált éjszaka után kizárólag egyetlen kérdés foglalkoztat: gyógyítható-e a másnaposság? A téma szakértői, Cserna-Szabó András és Darida Benedek egész regényt (és rengeteg átvedelt éjszakát) szenteltek a kérdésnek, Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan címmel. Sorra veszik a nagy piásokat Szókratésztől Hrabalig, Nagy Sándortól Hruscsovig, ám a biztos receptet ők sem találják. Aki éjjel legény, nappal lepény. Ha valaki rendesen betintáz, nem segít rajta sem az ametisztamulett, sem a jéghideg zuhany. De még a citrombedörzsölés, a mértéktelen vízivás vagy a máriatövis sem. Rágcsálhat (zúgó fejjel) gyömbért vagy szőlőcukrot, bekaphat (utólag) néhány PartySmart kapszulát, Mr. Alkohol nem ereszti.

Pedig népek és nagyivók számos csodareceptet legurítottak (másnapos) torkukon. Kínában lóagyvelő, Koreában égerfatea, a fáraóknál káposztalé volt divatban. A finnek a hering-vodka-szauna szentháromságára, a cári Oroszországban az uborkalére esküdtek. Amerikában közismert kijózanító kotyvalék a préripolip (nyers tojás, ketchup, bors, ecet, Worcestershire szósz); aki ezt túléli, nincs félnivalója. Nápolyban a forró feketekávéba facsart citromlé dívott, a párizsi bisztrókban (ahol a macskajajnak egyébként "gueule de bois", azaz fafej a neve) ma is gyógyitalnak vélik a frissen őrölt szerecsendióval, cukorral, tojással, citrommal, konyakkal kevert Pernod-t.

Igazi tanácsot persze a piálás (több literre hitelesített) héroszaitól remélhetünk. A hírneves orvostudor, Pápai Páriz Ferenc már a XVII. század végén beveti a borbélymesterség teljes arzenálját, csak hogy kigyógyítsa az éjjeli "dobzódástól" való főszédelgésből a hajnalig tartó tivornyáktól folyvást macskajajos Apafi Mihály fejedelmet. Szerepel a kúrában érvágás, purgálás, "prüszköltető porok" szedése, majoránnás céklalé. De Pápai Páriz uram még a kemencéből kivett meleg kenyér hasra kötözését is erősen javallja, persze aprón tört gyömbérrel vagy köménymaggal meghintve.

Se szeri, se száma a különféle trükköknek. Dante szerint a só józanít ki, James Joyce szerint a szódás tej. Újházy Edének a kovászos uborkalé volt titkos fegyvere. (Bár ő, óvatos duhaj lévén, már a borát is azzal itta.) Venedikt Jerofejev, a vörös mámor legnagyobb szakértője (lásd Moszkva-Petuski című delíriumregényét) ránk hagyta a "Komszomolka könnye" elnevezésű koktélt: levendulakölni, vasfű, szovjet arcszesz, körömlakk, szájvíz, limonádé. Egy deci után az emlékezeted tiszta marad, ám józan eszedet elveszíted. A második deci után fordítva. Ha az egészet megiszod, megoldódik minden.

Persze a másnaposságot akkor kerülheted el legkönnyebben, ha részeg maradsz. "Sörre bor, mindenkor!" A ringlispílmódszer hívei szerint kijózanodni lehetetlen (továbbá értelmetlen is). Gyógyítsd tehát a kutyaharapást szőrével. Ezt vallották az abszint szerelmesei (Verlaine és Rimbaud), a vodkát (azaz "orosz vizecskét") hörpölő fiatal orosz írók (például Ilja Sztogoff), a maraschinót és kubai fehérrumot lime-mal összelötykölő Hemingway. A szédülés és a "szüntelen zuhanás érzete" elől gyógysörökhöz menekült a szenvedését Jézusnak felajánló Hajnóczy Péter és Weöres Sándor is (bizony, bizony!), de felesége megtalálta és kiöntötte a dugi piát. Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Juhász Gyula módszereit - tisztesség ne essék - most ne emlegessük. A szeszre szesz régi hagyomány. Felvinczi György 1693-ban kiadott, tankönyvként is használt egészségügyi szabálygyűjteményében is ez áll: "Estvéli borital, ha fájtatja fejed, s rosszul vagyon attól mind az egész tested, ez légyen orvosság néked attól, higgyed: reggel ismét azzal áztassad a béled."

Így gondolta Rejtő Jenő is. A Gorcsev-koktél (konyak, rum, méregerős fekete, citromlé, orosz pezsgő, továbbá szódabikarbóna, kapor, petrezselyem, angyalgyökér jéggel összerázva) a macskajajreceptek éteri kivonata. Egyik fele kijózanít, másik fele újfent bódulatba kerget. Bár Vanek úr szerint ez sem ér semmit. Az egyetlen hatásos koktél a Molotov-koktél.

A másnaposságot ugyanis (ahogy a téma szakértője, Temesi Ferenc állítja) "valójában csak a halál gyógyítja". Esetleg a KGB-kémeknek gyártott csodaszer, az RU-21 kapszula. De annál még az ivás is jobb.

Reménytelen körforgás ez, ahogy Csukás István panaszolja Máj-dal című versében: "Kinyírom a májam, / a májam kinyír engem. / Egymást lessük félidőben: / az állás döntetlen. / Én nyelem a mérget, / ő meg feldolgozza, / nem érdekli hülyeségem, / sem, hogy mi okozza. / Vagyunk zsák s a foltja, / már örökre ketten, / s együtt sóhajtjuk a végén: / tettem, amit tettem."

Vinkó József - hetivalasz.hu