Az angyalok hozták el nekünk a Szent Koronát. Finoman fogták bársonyos kezükben, és szelíd szárnycsapásokkal elhozták a magyar nemzetnek. Regnum Marianum. Mária Országa. Ez a hazánk.

Néha mégis, mintha megfeledkeznénk róla. Bele sem gondolunk a szürke hétköznapok forgatagában, hogy milyen nagyszerű és felemelő a nemzeti kultúránk s, hogy a magyar nyelv milyen fenséges tárháza a nyelvi gyöngyszemeknek, kuriózumoknak. Pedig számtalanszor hallottuk: „Nyelvében él a nemzet”. Vigyázzunk rá. Figyeljünk jobban egymásra a hétköznapokon is, hiszen ez a Kárpátok bérceitől határolt terület a közös otthonunk, a hazánk. Itt vannak a szeretteink, a családunk és a sírjaink. Ide köt minden ezer szállal, a fák, a madarak és az épített környezet. A flóra és fauna harmóniája, anyánk mosolya és a kisgyermek kacagása. Regéink és meséink, mondabeli hőseink, történelmi nagyjaink mind-mind miattunk, értünk születtek. Szeressük, tiszteljük őket, hiszen belőlük, a múltunkból táplálkozunk. Mert egy gyökértelen nemzet halálra van ítélve a modernkor értékeket semmibe vevő, vad világában.