2009. 05. 07.
Minap egyedül üldögéltem kedvenc fotelomban és nézegettem egy a két háború közötti időszakra datálható Pesti Hírlapot. Olvastam benne egy érdekes tanulmányt Klebelsberg Kúnótól az akkori oktatásügyi minisztertől, melyben a magyar nyelv és a magyar irodalom védelméről írt.
Elgondolkodtatóak voltak a meglátásai. S ma, ha lehet még aktuálisabb, még égetőbb ez a probléma. Meglepően tapasztaltam, hogy a mai tizenévesek egyáltalán nem olvasnak. A televízió, a számítógép teljesen a hatalmába kerítette gyermekeinket. A sokszínű, pazar magyar irodalom számos nagy alakját szinte nem is ismerik. Vissza kell szoktatnunk gyermekeinket az olvasásra, a könyv és a magyar irodalom szeretetére. Mert az olcsó, „bazári” kultúra elöntötte mindennapjainkat, beköltözött otthonainkba gyermekeink fejébe. S ez a megfertőzött generáció lassan nem tud majd különbséget tenni érték és hulladék között. Nem fogja tudni, kiemelni a gyöngyöt a sárból. A jelek aggasztóak.
Hiszen egy olyan országban, ahol az alkoholista drogfüggő Che Guevara a fiatalok példaképe lehet és az olcsó „piacos” butikok legkelendőbb terméke az arcképével és vörös csillaggal ékesített pulóver, ott nagy szükség van Herczegre, Máraira, Krúdyra, Aranyra, mert kell hogy legyen egy igazodási pont, egy érték, melyhez igazodni lehet és kell is.
Ha nem hozzuk létre az értékorientált, kultúrált polgárságot, akkor csak imádkozhatunk, hogy megvalósuljon a Polgári Körök jelmondatává nemesült Petőfi idézet, mely szerint:
„Az idő igaz, s eldönti ami nem az.”
Csépányi Balázs
RSS
