Már talán fölösleges is leírnom – hiszen még a balliberális oldal kritikusai is megtették, néhány nagyon hűséges „hívő” kivételével –, hogy az Alföldi Róbert által rendezett István, a király katasztrofális, botrányosan rossz produkció, amelynek augusztus 30-áig, a budapesti bemutatóig – ha lesz – illene megváltoztatni a címét Alföldi, a Róbert-re.
Martin Heidegger 1936-ban előadást tartott a Freiburg-an-Brisgau-i Egyetemen Friedrich Schelling munkásságáról és különösen a szabadságra vonatkozó értekezéséről.
A kérdésre az amúgy kemény kérdező hírében álló riporternő „elfelejtett” válaszolni, ellenben az ő, láthatóan végzetes kormányzati csapdának gondolt kérdését a kiegyensúlyozott tömegtájékoztatás jegyében egymás után tizennégyszer szegezte neki Kovács Zoltán felzárkózásért felelős államtitkárnak.
Július közepén arról írtam, hogy Bajnai Gordon nem lesz az egységes baloldal közös miniszterelnök-jelöltje. Ma az is kiderült, hogy Mesterházy Attila sem lesz. Leginkább azért, mert ma úgy néz ki, hogy nem lesz közös jelöltje a baloldali ellenzéknek.
Bár a héten több mozibemutató búcsúztatja a nyarat, két film mégis kiemelkedik a mezőnyből. Woody Allen Blue Jasmine című mozija a rendező anyagilag egyik legsikeresebb munkája, a Taviani testvérek berlini Arany Medve díjas alkotása, a Cézárnak meg kell halnia pedig köztörvényes bűnözők szereplésével készült.
Augusztus 20.-án hagyományosan megrendezésre kerül a méltán híres Debreceni Virágkarnevál. Most egy héttel az ünnep után sajnos részesei lehettünk egy másik karneválnak is, de ezúttal a virágokat debreceni gólok váltották fel. Pedig egyáltalán nem indult ilyen csúnya zakónak a találkozó.
„A csoport az ügyet lezárta.” Több nyilatkozatot is adtak ki ilyen megfogalmazással. Elsőként hagyta el a süllyedő hajót. Mint azok a bizonyosak…
Van egy újság, a Népszabadság. (1993. szeptember 1-jétől 1994. májusig dolgoztam ott, mert elhittem Esterházy szavait, amelyek szerint a Népszabadságban már csak a nevével van baj. Aztán győztek Hornék, és soha többé nem mentem be a szerkesztőségbe.
Zavarba ejtheti a polgári közönséget a hazai könyves piac idei szenzációja, Márai Sándor Hallgatni akartam című kötete. A mű ugyanis keresetlen őszinteséggel ír a két világháború közti jobboldalról, Trianonról és a zsidókérdésről vagy a vitézi rend ellentmondásosságáról.
Jugóban nagyobb volt a választék. Helyesebben, ott volt választék. Nálunk otthon akkoriban két nagyobb cipőbolt volt a városban, az egyik a Fő utca és a Kossuth Lajos utca sarkán, a másik a Somogy Áruházban. Mindenki onnan szerezte be a tornacipőjét, az egyiket a három létező fajtából. Mi is.
