„Ahogyan a naptárban lapozunk, egyre közelebb a temetéshez ... annál jobban látjuk: ez a hatalom tőlünk már csak bocsánatot szeretne kérni. Egyre inkább látjuk azt, amint napról napra dobnak oda nekünk valamit: dobják oda sorban a beismerő vallomásokat annak reményében, hogy még elfogadjuk őket.{...}"

A kísérlet megbukott, az okok eddig is ismertek voltak, a tanulságokat még összegzik – körülbelül ez annak a tizenhárom esztendeig tartó kalandnak a végeredménye, amit a hazai nyugdíjrendszerrel játszottak le ügyes pénzügyeseink külhoni lobbisták befolyásának engedve. 

Valószínűleg az egyik legjobb független, Kongói Demokratikus Köztársaságról író bloggert, írót tisztelhetjük Jason Stearns személyében, aki több éves kutatómunka és sok száz interjú után fejezte be és adta ki nemrég nagyszabású művét az 1996 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal és intenzitással folyó kongói polgárháborúról, Dancing in the glory of monsters címmel.

A remekül megszerkesztett, rafinált történetek elbeszélője és hősnője az előkelő és intelligens, sok nyelven beszélő Edith, aki a szerelmet, a szexuális gyönyört keresi, aki önszántából szolgáltatja ki magát a férfiaknak, és meglepő nyíltsággal számol be abszurd vonzalmairól és kitárulkozásairól.