Nyár óta fogyókúrázom. Nem viszem túlzásba, nem követek semminemű mágikus diétát, nem eszem varázsporokat, nem iszom csodalöttyöket. Nincs felfoghatatlan szenvedés, elmaradt a sokak által átélt depresszió, sőt, még azt sem tapasztalom, amit a dicső címlapguruk a reklámokban megpróbálnak elhitetni velem: hogy valami emberfeletti, heroikus küzdelemnek lettem hirtelen a részese.
Van abban valami nyugtalanító, ha egy novelláskötetben csupa látszólag egy kaptafára készült szöveget olvashatunk. Amikor már ki tudja, hányadik történetben lép a színre az alkoholista férfi által terrorizált, egy ideig csendben tűrő, majd hirtelen minden, addig visszatartott kínkeservét kiteregető női figura {...}
Ideális felhasználása a hűtőben állomásozó ilyen-olyan maradékoknak! Legyen az sajtdarabka, néhány karika szalámi, néhány kenésnyi pástétom – ami már senkinek nem kell, vagy ami nem volna elég egy komplett reggelihez, vacsorához. Szuszakoljuk kelt tésztába, sodorjuk kiflivé, és arassuk le a babérokat :-)
Az új év egyesek számára nem csak ígéreteket, szép reményeket hozott, volt olyan, akinek 2011 konkrétan a szabadságot jelentette: egészségügyi indokokból szabadlábra helyezték Zambia hírhedt-híres puccsszervezőjét, Stephen Lungu századost (vagy ahogy katonái hívták, Solo századost){...}
Kedves kollégánk, Balavány György, a Magyar Nemzet korábbi kiemelkedő publicistája, a Mindennapi.hu névre hallgató új ökumenikus keresztény közéleti internetes magazin főszerkesztője bocsánatot kért Bolgár Györgytől. És nemcsak Bolgártól, hanem másoktól is.
A szurkoló számára minden bajnokság egy új remény. Különösen akkor, ha az előzőben ezüstérmes lett a csapata. Hiszen, akkor csak egyet kell előrelépni a hőn áhított bajnoki címig. A Fradinál pedig mint tudjuk, a megalakulástól kezdve elvárás, hogy ezért harcoljon. Nem volt ez másképp ebben a szezonban sem.
Nem olyan könnyű ám felmondani egy cselédszerződést. Mármint egy cselédnek. A legkevesebb, hogy ilyenkor letahózzák, leparasztozzák az embert. Amúgy pedig kevés olyan hülye lehet az országban, aki még nem ismerte fel az elmúlt húsz esztendő alatt, hogy a Nyugat cselédei lettünk.
Mi volt ma az iskolában? - Semmi...! Ismerős párbeszéd, ugye? Ez az, aminek gyakorlatilag minden ember részese volt, vagy részese lesz valamikor, akár a szülő, akár a gyerkőc szerepét tölti is be éppen.
Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot.
Jobb lett volna férfinak születni. De ha már ez nem jött össze, próbáljunk meg szembenézni a nőiségünkkel. Ismerkedjünk meg a testünkkel. Először is a vaginánkkal. Beszéljünk róla. Aztán beszéljünk a testünkről, a nagy hasunkról, a kis mellünkről. Meddig vagyunk hajlandóak elmenni, hogy elérjük a vágyott tökéletességet?
