2011. 01. 25.
.bmp)
Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot.
„Mert ajándékozák asszonyok Balázst,
Mert Balázsnak adák jó Gímes várát.”
Valkai András
Endre király adományozta 1226-ban a Nyitra közelében épült ghymesi várat a Hont-Pázmány nemzetségből származó Ivánka fia, Ivánkának. Az ő fia, András volt „Ghymes dicsőségének alapvetője”. A családból ketten, András és Tamás 1241-ben jelen voltak a tatárok elleni ütközetben Sajónál, „hol a futó királynak megfáradt lova helyett András saját lovát engedé át, maga testvérével, Tamással gyalog maradván, emez csak ugyan e harcban el is esett; András megmenekült – írja Nagy Iván Magyarország családjait bemutató munkájában. – A tatárok elmenetele után IV. Béla király András hűségét megjutalmazá. Jutalmul a király a még Nyitra várához tartozó harmadik Ghymes földjét is odaadományozta neki s így az egész itteni földterület a Hont-Pázmányok kezébe került. Innen kezdve az Anjouk koráig Ghymes várának és a hozzá tartozó uradalomnak békés tulajdonában találjuk András comest és utódait, a Forgách grófok őseit.”
Az Anjouk alatt megváltozik a kép. Gímes vára mint királyi vár kezd szerepelni. Ezt a változást a Forgáchok hűtlensége okozta. „Az Árpádok buzgó támogatói nem tudtak megbarátkozni az idegen származású királlyal, s a hős András egyik unokája, István fia Pethő, Csák Máté hívei közé szegődött. Fennmaradt egy 1317-ből származó oklevél, amelyből kitűnik, hogy Pethő Bajmócz ostrománál Róbert Károly ellen küzdött. A ghymesi vár elvétele a Forgáchoktól tehát az 1317–1322. évek közé esik” – olvasható a Borovszky Gyula szerkesztette, Nyitra vármegyét bemutató monográfiában. Nagy Lajos ugyan foglalkozott a vár visszaadásának gondolatával, de úgy látszik, mégsem bízott a Forgáchokban. De a király halála után az egyik Forgáchnak alkalma nyílt hűségéről csalhatatlan bizonyságot tenni.
.jpg)
Miklós fia, Balázs, ki Mária királyné főpohárnoka volt, vállalkozott arra, hogy megölje II. (Kis) Károly királyt. 1386. február 7-én a királyi palotában titkos tanácskozás ürügyével Mária és Erzsébet anyakirályné magukhoz hívatták Kis Károlyt. Miközben ő a néki átnyújtott levelet olvasta, Garay nádor intésére Forgách Balázs a ruhája alá rejtett csákánnyal halálos ütéseket mért Károly fejére. A királynék – a fönnmaradt történeti énektöredék szerint – így buzdították Balázst: „Vágd csak, fiam, vágd Forgách! / Tied leszen Gimes és Gács.” Mária királynő ezt a rendkívüli szolgálatot 1386-ban azzal hálálta meg, hogy Ghymes várát s a hozzá tartozó Esztergom, Bars meg Nyitra vármegyei birtokokat visszaadta a Forgáchoknak. „Azonban hamarosan Balázst is utoléré a bosszú, s mikor a királynékkal Dalmátia felé utazván, az ellenpárt főnöke Horváth János bán s társai által Diakovárnál megtámadtattak, Forgách Balázsnak is feje vétetett.”
A várat is, de a faluban lévő, elhagyott Forgách-kastélyt is láttam és fényképeztem húsz–harminc évvel ezelőtt. A kastély valószínűleg mára éppoly romos, mint a fönti vár. Persze a kettő azért sok mindenben különbözik. Például onnan föntről messzire, nagyon messzire lehet ellátni.
Móser Zoltán, mno.hu
RSS
