Ma 2017 október 24. Salamon napja van. Holnap Blanka, Bianka napja lesz.
04bae173fb0c5dbadaceea6d39a180b0.jpg

Kapu a gyepűn

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.

Ha egyszer Vasváron jársz… úgy emlékszem, így kezdődött vagy ezzel végződött beszélgetésünk a régész-történész Tóth Endrével, aki felhívta figyelmemet, hogy a város határában található egy nyolc kilométer hosszú sánc. Arra jártam, és megnéztem a sáncot, az árkot, az itt látható kaput. A 12–15 méter széles sánc nyugati oldalán 10–12 méter széles árok található. Az árok és a töltés szintkülönbsége a jól megőrződött szakaszokon a hét métert is eléri. A nyugati oldalon a vörösre égett föld az egykori faszerkezet bizonyítéka, amely a X. századi magyar sáncokat jellemezte. A töltést egyszer megújították. Ez arra utal, hogy jó ideig volt használatban.
A hosszú töltésen, Vasvártól három kilométerre délre nyílt az egyetlen, eredetileg szűk, alig két méter széles átjárás, melyet a népnyelv a mai napig Vaskapunak nevez. Az 1985. évi ásatás és a magyarországi párhuzamok alapján a város és az erdészet a magyar millennium tiszteletére elkészíttette a kapu rekonstrukcióját. Ez a szerkezet a többi, gyepűt védő kapuval együtt valaha arra szolgált, hogy az erre vezető utakon ellenőrizze a forgalmat.
A kalandozó magyarok ezen az útvonalon jutottak el – a stájerországi Radkersburgon át Pettaunál (Ptuj, Szlovénia) elérve a Borostyánkő utat – Itáliába, és errefelé, illetve a Vasvárnál hozzá kapcsolódó Rába menti úton érkeztek később a külföldi kereskedők, esetenként az ellenséges hadak Magyarországra. Vas vármegye – mint határvármegye – ennek az országútnak a védelmét szolgálta határőrző népeivel, váraival és védelmi építményeivel.
„Az Olasz út – vagy ahogy a középkor végétől napjainkig nevezik, a Katonák útja – nagyjából a mai 8-as főút vonalán (Székesfehérvár és Veszprém érintésével) érkezett a Hegyhátra, ahol Hosszúpereszteg határában fordult el Vasvár irányába, hogy aztán egészen az Őrségig a dombhát tetején mint a Zala és a Rába mocsaras vízgyűjtője közötti egyetlen természetes átjárón haladjon tovább.
Vasvárnál az utat és az egész Hegyhátat védelmi vonal, a földtöltésből és ácsolt faszerkezetből álló úgynevezett Nagy-árok (magnum fossatum), újabb keletű nevén Római sánc vagy Vasvári sánc zárta le. A majd nyolc kilométeres összefüggő sáncépítményen egyetlen átjáró volt, amelyen a Katonák útja áthaladt. A kapu előtt az átjárást az árkon fahíd biztosította. Noha a katonák útja a sánctól keletre és nyugatra kilométereken át nyílegyenesen fut, a kapunál ívesen meghajlik, aminek taktikai okai voltak: az egyenes útról távolról sem lehetett látni a kaput” – írják tanulmányukban Kiss Gábor és Tóth Endre. Ez a sáncrendszer csak azért maradhatott meg, mert itt nem pusztult el teljesen a valaha igen nagy kiterjedésű csererdő – magyarázta kísérőm és segítőm, Zágorhidi Czigány Balázs, aki a Vasvári Múzeum (a volt domonkos kolostor) lelkes igazgatója. Igen, az erdő véd és eltakar, fogalmaztam meg magamban, és ez jutott eszembe a sötétkamrában is, amikor kinagyítottam ezt a képet.

 

Móser Zoltán, mno

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (538) Mozi világ (453) Nagyvilág (1550) Mondom a magamét (1994) Politika (1560) Magyar millenium (1220) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (395) Jobbegyenes (1147) Flag gondolja (30) Alámerült atlantiszom (142) Világ história (914) Autómánia (61) Kultúra (2) Tereb (125) Gazdaság (588) Mozaik (484) Heti lámpás (133) Vetítő (37) Sport (724) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (170)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>