irodalmi kávéház
2010. 09. 05.
Gaiman leült, kitalálta a temetőben felnövekvő gyerek alakját (tényleg mintha egy horrorosított/fantasztikosított, vagy milyen Maugli meséje lenne), belehelyezte a már megszokott, gaimenes környezetbe, kinyitotta a misztikus lényekkel teli lexikonját, rábökött pár lényre és beleszőtte a történetbe. Nagyjából így lehetne lefedni A temető könyvét.Hozzászólások: 0
Megtekintve: 69
| 2010. 07. 20.
Botránykönyv! Amerikában betiltották! - így népszerűsítik a Rozshegyezőt, amerre csak nézek. Csakhogy botránykönyv és botránykönyv között nagyon nagy különbség van, mint megtapasztalhattam.Hozzászólások: 0
Megtekintve: 164
|
2010. 07. 18.
Ágoston nagyapám udvara mindig tele volt rikácsoló, hápogó, gágogó baromfiakkal, és a disznóólban is röfögött egy – két malac, vagy gömbölyödő hízó.Hozzászólások: 0
Megtekintve: 231
| 2010. 07. 12.
A fülszöveg szerint: "Hogy a Tizenegyezer vessző pornó-e? Minden bizonnyal. Szadista? Minden bizonnyal. Mocskos szájú? Minden bizonnyal. Irodalom? Kétségkívül az."Hozzászólások: 0
Megtekintve: 188
|
2010. 07. 06.
Azzal a felkiáltással kezdtem el olvasni, hogy most kikapcsolódok, de kihozta belőlem a kritikusi énemet.Hozzászólások: 0
Megtekintve: 212
| 2010. 06. 29.
Ha leültetünk egy majmot az írógép elé, előbb-utóbb lepötyögi a Hamletet. Elvileg. Hogy ez tényleg megvalósuljon, a majomnak halhatatlannak kell lennie és egyfolytában az írással kéne foglalkoznia.Hozzászólások: 0
Megtekintve: 189
|
2010. 06. 23.
Miért érdekes egy irodalomtörténész számára a nagyvárosi prostitúció kialakulása és szerveződése, a műgonddal létrehozott, máig utánozhatatlan középületek, villák, bérpaloták, munkáskolóniák, sugárutak árnyékában nem is oly nagyon rejtőző nyilvánosházak, bordélyok világa?Hozzászólások: 0
Megtekintve: 244
| 2010. 06. 22.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tökéletes bébiszitter, aki megkacagtatta a gyerekeket, csillogó-villogó rendet rakott munkaadói lakásában és mosolygásra késztetett mindenkit a környezetében.Hozzászólások: 0
Megtekintve: 157
|
Előző oldal cikkei:
Következő oldal cikkei:














Gaiman leült, kitalálta a temetőben felnövekvő gyerek alakját (tényleg mintha egy horrorosított/fantasztikosított, vagy milyen Maugli meséje lenne), belehelyezte a már megszokott, gaimenes környezetbe, kinyitotta a misztikus lényekkel teli lexikonját, rábökött pár lényre és beleszőtte a történetbe. Nagyjából így lehetne lefedni A temető könyvét.
Botránykönyv! Amerikában betiltották! - így népszerűsítik a Rozshegyezőt, amerre csak nézek. Csakhogy botránykönyv és botránykönyv között nagyon nagy különbség van, mint megtapasztalhattam.
Ágoston nagyapám udvara mindig tele volt rikácsoló, hápogó, gágogó baromfiakkal, és a disznóólban is röfögött egy – két malac, vagy gömbölyödő hízó.
A fülszöveg szerint: "Hogy a Tizenegyezer vessző pornó-e? Minden bizonnyal. Szadista? Minden bizonnyal. Mocskos szájú? Minden bizonnyal. Irodalom? Kétségkívül az."
Azzal a felkiáltással kezdtem el olvasni, hogy most kikapcsolódok, de kihozta belőlem a kritikusi énemet.
Ha leültetünk egy majmot az írógép elé, előbb-utóbb lepötyögi a Hamletet. Elvileg. Hogy ez tényleg megvalósuljon, a majomnak halhatatlannak kell lennie és egyfolytában az írással kéne foglalkoznia.
Miért érdekes egy irodalomtörténész számára a nagyvárosi prostitúció kialakulása és szerveződése, a műgonddal létrehozott, máig utánozhatatlan középületek, villák, bérpaloták, munkáskolóniák, sugárutak árnyékában nem is oly nagyon rejtőző nyilvánosházak, bordélyok világa?
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tökéletes bébiszitter, aki megkacagtatta a gyerekeket, csillogó-villogó rendet rakott munkaadói lakásában és mosolygásra késztetett mindenkit a környezetében.